Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-09-13 / 36. szám
284 MAGYAR FÖLDMIVELŐ De tegyük fel, hogy kiosztják a maga idejében. Rendje és módja szerint. Akkor is nagyon sok esetben nem érjük el a célt. Legtöbben nem olvassák el. Vagy sokszor nem értik. Nagyon ügyelni kellene ugyanis, hogy ezek a dolgok ne száraz, sokszor döcögős, éppen nem népies stílusban legyenek apró pénzre válthatók. Hanem érdekkeltéssel és szépen folyó népies előadással. Kerülendő volna tehát a tettetik, tattatik, meg a sok vonatkozó névmások, a hatalmas, öblös, rőfös mondatok. Ezeknek kigöbözéséhez bizony nem ért a nép. De tovább megyünk. Ezeket a füzeteket mindig megfelelő magyarázatok, erdekkeltések közt kellene kiosztani. Erre legalkalmasabbak a tanító urak, különösen a gazdasági ismétlő iskola tanítói. Ezeket az urakat kellene szervezni, felkérni e célra. Ok egy hivatalos személy kíséretében — egy egy kisebb kerületben — bejárnák a kört és előkészítenék a népet. Az előkészítés eredményezné, hogy aztán alig várná a kisgazda, a munkás az időt, mikor saját szemeivel olvasná azokat a dolgokat, mikre az előkészítés érdeklődését, figyelmét felkeltette. Ajánljuk ez eszmét a nm. földmivelésügyi miniszter ur kegyes figyelmébe. Mester. TANÁCSADÓ. Kedvezményes boritaladó termelőknek. Az 1892. évi XV. t. c. 3. §-a értelmében mindazon szőlős gazdák, kik szeszes italok kimérésével vagy kismértékbeni eladásával nem foglalkoznak, igényt tarthatnak azon kedvezményre, hogy saját termésű boraiktól, a házi szükségletre szánt mennyiség után italadó fejében az I-ső osztályú községekben hektoliterenként csak 6 korona és 70 fillért fizetnek. Miután azonban ezen kedvezmény igénybe vehetése függővé van téve f. évi szeptember hó 15-ig teendő bejelentéstől, — felhivatnak mindazon szőlős gazdák, kik fenti kedvezményt igénybe venni akarják, hogy erre vonatkozó bejelentésöket, melyben a bejelentő rendes lakhelye, ház száma, család tagok száma, szőlőbirtok terjedelme, a házi fogyasztásra felhasznált bor átlagos mennyisége hektoliterekben, folyó évben remélhető termés hektoliterekben, a házi fogyasztásra és nagyban való eladásra szánt bormennyiség hekto- literekbnn, a hivatalos helyiségben f. évi szeptember hó i-től legkésőbb f. évi szeptember hó 15-ig annyival is inkább tegyék meg, mert a határidő elmulasztása a kedvezmény elvesztését vonja maga után. Vetőmagtisztitó raktár Szatmárott. A Szatmármegyei Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet célszerű és főként a kisgazdákra hasznos intézményt léptetett életbe. Minden külső hozzájárulás nélkül, tisztán társadalmi alapon most rendezett be teljesen modern rostákkal és egyéb felszerelésekkel állandó raktárt, melyben csekély díjért a gazdák vetőmagjait tisztítják, triörözik, heremagvakat arankamentesitenek, sőt kívánatra államilag ólomzároltatják is. A tisztított készletek raktározása esetén előleget is kieszközölnek s igy a gazdáknak módot nyújtanak a kedvező áralakulások kivárására, a mi főleg a heremagvaknál nagyjelentőségű. ' VASÁRNAP DÉLUTÁN Jön a király! Irta: Zichy Géza gróf. Betegségből fellábadva Haza jön királyunk, Fogadjuk őt szeretettel, Mindnyájan kiálljunk. Ne biborral, ne pompával, De szívből fogadjuk. Akad egy pár őszi virág, Kocsijába dobjuk. Tenger búval, szenvedéssel Töltött esztendőket, Olvassa ki szemeinkből, Hogy szeretjük ötét. Fehér kendő, mint a galamb Repüljön feléje, Százezerek emelt karja Ég áldását kérje. Gyermeksereg sorfala közt Hajtasson a várba, Hiszen minden kicsiny gyer- Szivébe van zárva. [mek S hogy kavargó poros felhők Szemét be ne fújják, Magyar asszony örömkönnye Öntözze az útját. Hej, e két szem sokat látott S ma is még beválik, Hosszú utvoltWindischgrátz- Kossuth bölcs fiáig. [tői Ez a két szem jövőbe néz, Tér, idő nem bántja, Nagy,hatalmas Magyarország Oszlopsorát látja. F’erenc József és Erzsébet Alapfalat raktak, S évszázadok hosszú során Magyar szivet laknak. Ferenc József bölcsesége Gyökeret vert nálunk, S tetteiben magyarrá lett A mi jó királyunk. Ne rendezzük hivatalból Az ő fogadását, Mire képes a magyar szív, Odaát is lássák. S hogyha magyar sziveinket Elejébe rakjuk; Mosolyog Erzsébet lelke, Urát jól fogadtuk. Föltámad egy égi szellő, Megszólal egy magas felhő : »Ezer áldás szálljon rátok, Hogy oly szépen fogadtátok.« Ne vigy minket a kisértetbe !... Gyönyörű szép nyári vasárnapra virradt a falu népe. A szorgos heti munkát e napon abba hagyva, minden jó lélek, aki csak tehette, sietett a templomba. És felhangzott a szentegyház boltivei alatt e magasztosan szép, Istent dicsőitő vasárnapi ének: — lm bé jöttünk nagy örömmel Felséges Isten, a Te templomodba... A szivek s lelkek hálatelten emelkednek fel az ének s imádság szárnyain a könyörgést meghallgató Édesatya Mindenhatóhoz .,. Szent az áhitat, buzgó az imádság. Ugyan ki zavarná meg — jó lélekkel — e magasztos, szent jelenetet ?. .. Senki, semmi ... És mégis megzavarta egy nem várt, szomorú esemény. A buzgóságba merült szivek áhítatát s a lelkek reményteljes bizodalmát hirtelen áthidalta a kétségbeesés. Amint a hivők leikéből — mint Isten örök forrásából — felbuzzant az Úri imádság: — Mi Atyánk... Ne vigy minkeK a kisértetbe 1... — Abban a pillanatban kétségbeesett kiáltások rezzentették meg a szentegyház öreg falait: — Tűz van ! — Tűz van I... — Segítség! ... Az áhítatában megzavart hivősereg fejét vesztve kirohan a templomból. Az öregeket és gyermekeket kétségbeesve taszigálják el az útból. Zavar támad e percben majd minden fejben. És ki-ki futva
