Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-09-13 / 36. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 283 maga családjában, mekkora nem lesz, nem volt, ha száz szavazó asszony is össze áll... És volt, hála Istennek még ma is van akkora okossága, józan esze, értelme a magyar leánynak, nőnek, hogy nem kér okosságot, se értelmet semmiféle más náció nőitől. Sem a franciától, sem az anglustól. Mert a francia meg az angol leány, nő kitűnő lehet otthon, de itt nálunk bizony... egy jó magyar ebéd, egy jó magyar kenyérsütésnél is könnyen szégyenben maradna. Hogy a vendégszeretetről, a lemondani tudásról, az ön- feláldozásról, az anyai szeretet csudás megnyilatkozásairól, a bátorságról, a lelki erőről, a vigasztalni tudásról, a hűségről, a háziasságról, a gyermekek iránt való rajongó szeretetről ne is beszéljünk. A külső megjelenést, szépséget, üdeséget is a mérőre tehetjük. Magyar leányok a nemzetek leányai közt bizony nem utolsó virágok. Csak az a fő, hogy valóban magyar leányok legyenek ám. Maradjanak is. Magyar nők, mint voltak őseink leányai, női... asz- szonyai. Mert nálunk csak egy az öreg hiba. Hogy a magyar leányok is kivetkőznek természetes mivoltjukból. Olyanok akarnak lenni, mint azok a virágok, melyeket cico- mázni, pingálni, díszesiteni akarnak. Pedig a virág csak a maga természetében marad az, ami. Virág ... és semmi más. SZÖVETKEZZÜNK-EGYESÜL JÜNK 1 Földbérlö szövetkezetek. Lapunk 12 éves fenállása óta folyton hirdettük és ma is hirdetjük, hogy hazánkban nem szabad elhanyagolni a tiszteit földbérleteket. Sőt úgy állítottuk oda, mint fokozatot arra, átmenetet, hogy népünk, kis gazdáink önálló földtulajdonosokká fejlődjenek. Nem szabad a magyar népnek, kis és nagy birtokosoknak egyaránt kiengedni kezeik közül a magyar földet ezer és egy ok miatt. Az okos és tisztes földbérlettel végtelen sok áldást hozhatunk a földmives nemzetre. Boldogíthatják, izmosithatják a népet. Előkészíthetik arra, hogy ő is ne csak birtokosa, de bánni tudó gazdája lehessen — ha Isten egy kis földhöz segíti, iparkodása, takarékossága folytán. A lelkiismeretes bérlők megakadályozzák a föld kiszipolyozását, a rablógazdálkodást, mely fájdalom, nálunk szomorú jelenségeket, rombolást, pusztítást okozott. Más nemzeti szempontok is ja vall ják, hogy a bérletek ügyét rendezzük, tisztázzuk és felkaroljuk. E célra, e munkára legalkalmasabb a szövetkezés. Még pedig a komoly, jó glapon és illetékes összeköttetésben álló szövetkezés. És nem a magán egyesülés, szerződés, amiből bizony nagyon sokat okulhattak a birtokosok, tehát a bérbeadók és vevők egyaránt. Üdvözöljük a Gazdaszövetséget, hogy e téren oly példás, hasznos és önzetlen tevékenységet fejt ki. íme most is ezeket olvassuk. * Uj földbérlő szövetkezetek. Mindinkább szaporodik azon földmivelők száma, kik tudtára ébredvén a tömörülés és együttes működésben rejlő nagy erőnek, földbérlő szövetkezeteket alakítanak, melyeknek célja nagyobb birtoktestek kibérlése. így alakult meg nemrég a barsmegyei Beregszászban a kisbirtokosok és földmivelők földbérlő szövetkezete, mely Oldenburgi Elimár hercegné birtokát vette haszonbérbe. Továbbá megalakult a mezőkeresztesi kisbirtokosok és földmivelők földbérlő szövetkezete, mely a nagyváradi latin szert, püspökség tulajdonát képező, Mezőkeresztes községhez tartozó Kiscserepes pusztát bérli. Jó mondások. Mi sem rontja meg könnyebben az emberek elméjét, mint a hízelgés; mert többet árt a hízelgő nyelve, mint az üldöző ellenség fegyvere. * A gazdagokat és szegényeket két »Miért« választja el. A gazdagok azt kérdik: »Miért nem dolgozik ?« A szegények : »Miért nem ád ?« * Vizen próbáld ki: jó-e a ladik? Osszák ki a kisgazdák közt. Gyakran kapunk mi a földmivelésügyi Minisztériumból csinos és értékes füzeteket. Arra vannak ezek szánva, hogy gazdasági tartalmukkal a nép gazdasági életébe, munkájába, életrendszerébe . . . világosságot, praktikusságot vigyenek. Ezeket a füzeteket aztán megküldik a vármegye elöljáróihoz, hogy osszák ki a kisgazdák közt. Hát bár mily értékesek legyenek ezek a füzetek, bár mikép el kell ismerrünk, hogy a beléjük fektetett áldozat nem sajnálandó, mégis kénytelenek vagyunk — tapasztalataink után — erre a terjesztési módra néhány megjegyzést tenni. Tapasztaltuk ugyanis, hogy ez a terjesztési mód nehézkes és sokszor eredménytelen. Például, most ezt olvassuk: A földmivelésügyi miniszter a kisgazdákhoz. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter utasítást küldött a vármegyék alispánjaihoz, hogy azt több száz példányban oszszák ki a kisgazdák között. Az utasítás ismerteti az okszerű takarmánykezelést a téli időre vonatkozólag és rámutat azokra a módokra, melyekkel a kisgazdák takarmányt teremthetnek maguknak kora tavaszra. A többek közt felsorolja azokat a növényeket, a melyek különösen alkalmasak a kora tavaszi takarmányra s még most sok más hasznos tudnivalót mond el. Hát igen szép. Csakhogy ezek a füzetek hevernek egy pettyet az alispáni hivatalban, a honnan a községekbe küldik. A község házánál vagy a jegyzőknél is hevernek. Tudunk eseteket, hogy ott maradtak a hivatalban év számra. Abból ugyan a gazdák nem láttak egy betűt sem. — Hát nem szoktak nálunk olvasni az emberek. — ügy se néznek bele.