Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-08-30 / 34. szám
270 MAGYAR FÖLDMIVELO mult század végén keletkeztek, Lyster Jameson egereket figyelt meg, melyek szinre nézve annyira hasonlítottak a fakószinü homokhoz, hogy ettől csak nehezen lehetett őket megkülönböztetni. Csaknem az összes példányok, melyeket összefogdostak, azt a föltűnő sárga homokszint mutatták, csak a fiatal állatok voltak kissé sötétebbek. Több más zoológus nézete szerint is itt a legelőnyösebb szinü faj fen- maradásáról van szó. Az ujonan keletkezett szigetekre a betelepülés a közeli parton honos háziegér által történt. Minthogy azonban ez sötétebb szinü, a puszta, fedetlen szigeteken ellenségei, mindenekelőtt a ragadozó madarak üldözésének szerfelett ki volt téve és csak a világosabb szinü egyének menekültek meg az üldözés elöl. Ezek azután lassanként törzsszülői lettek az uj, most honos fajnak, hogy ez valóban a külső befolyások által előidézett természetes kiválódé* egyik igen érdekes esete. €3- A SS B A. A diót éa gesztenyét addig hagyjuk a fákon mig csak magától ie nem hull, igy legjobb és legszebb. Leveretni a fáról nem tanácsos, mert akkor apadt és íztelen lesz. Ha kénytelenek vagyunk leveretni,- mivel a fáról — vagy a lehuliottat a földről — lelopnák, a leverés után — feljebb' említett módját követve —■ hagyjuk gub'ójukban, és úgy terítsük lel vékonyan a padlásra. Egymást érheti, de egymáson ne legyen, így hagyhatjuk a diót és gesztenyét újévig is, addig a héja egészen megszárad úgy, hogy kezünkkel összemorzsolhatjuk s kihullik a szép friss gesztenye s a telebélü és jóizü szép fehér dió. Napraforgó, mint baromfi-eleség. A napraforgó a baromfiaknak egyik kitűnő tápláléka. Ahol csak egy kis szabad helyünk van — forgatott főidben — ott nyomjunk sarkunkkal egy kis mélyedést és dobjunk bele két-három szem napraforgó-magot. Az egyes fészkek egy lépésnyire következhetnek egymás mellett. A kikelt napraforgó nemcsak kiváló árnyékot tart, de bő termő és magja kitűnő takarmány. Mennyi üres hely van gazdaságunkban és telepeinken, hová rengeteg mennyiségű napraforgót lehetne elhelyezni, de azért a magyar gazda és baromfitenyésztő mégsem teszi. Minek bajlódjék még ilyenfélével is. Diófák nevelése, E célból mindenekelőtt jó vetőmagról kell gondoskodnunk s oly diókat válasz- szunk, melyek lehetőleg nagyok és vékonyhajuak. A kiválasztott diókat még ősszel héjastul homok közé rakjuk és tavasszal jó, de nem igen nedves kerti földbe ültetjük el. A dió elég hamar kikel és gyorsan fejlődik s ha a talaj jó és mély, a fiatal csemete egy év alatt is eléri az i méter magasságot. Ha a föld nem megfelelő, vagy a dió igen ki volt száradva, a csira néha nem képes a héjat szétnyomni s ez elromlik ; a héj feltörése pedig nem használ semmit, sőt árthat, ha a csira megsérül. Legjobbak azon fácskák, melyek szép sugárnövésüek ; ha egy másik törzsön alacsonyan oldalhajtások mutatkoznának, ezeket eltávolítjuk, akkor a seb nem lesz nagy s a fácskák nem sokat szenvednek; valami különös ápolást a diófa nem kíván. Tapasztalásaink szerint a diófa nem igen szereti a metszést, a nagyobb sebek csak nehezen gyógyulnak és mindenesetre azonnal faviaszkkal bekenendők. A rossz- növésü ágacskákat azonnal távolítsuk el, mert ha egy rosszul nőtt ágat eltávolítunk, kettő-három nő helyette s az igen bokros diófa többnyire csak apró, kemény- héjú diót terem. Célszerű a diófát 3—4 évig az ültetési helyén hagyni. A diófát rendszerint rossz helyre ül,étik, pedig ha a fiatal gyökerek nem kapnak elegendő táplálékot, a fácska tönkre megy. A diófa igen válogatós és erőteljes laza, mély és mérsékelt nedves talajt követel s ezt oly mértékben vonja el a talajtól, hogy közelében alig diszlik más növény; kinek nincs megfelelő területe az igényes diófa számára, az jobban teszi, ha nem is ültet diófát, mely a tulajdonosnak és a szomszédnak gyakran több kárt okoz, mint amennyit használ. Lovak feljavítása. Lovak gyors feljavítását legkönnyebben a rozszsal mint abrakkal eszközölhetjük. A rozsot azonban nem nyersen vagy főve, hanem áztatva etetjük és pedig úgy, hogy ami reggel kerül etetésre, az este legyen beáztatva, amit este etetünk, az reggel. Két-három marék rozs elég egy-egy lónak. A gyors feljavítást az okozza, hogy az áztatással elérjük a rozsban levő keményítőnek olyan cukrositá- sát, melyet a ló adott esetben a legelőnyösebben képes kihasználni. Ez az abrak oly hatásos, hogy a meglehetősen leromlott lovat is 20—25 nap alatt feljavítja. A fejős tehenet az ellés bekövetkeztéig használni káros, mert ez által első sorban a borjú kifejlődését akadályozzuk, másodszor a tehenet gyengítjük, harmadszor pedig a tőgy működése sem lesz ismét olyan hatásos, ha a borjú ellése előtt nem adjuk meg az állatnak a szükséges nyugalmat. Amely tehéntől ezt megvonjuk, az a legközelebbi tejelési időszakban kevesebb tejet fog szolgáltatni. A tejmirigyek tejképző képessége tendszerint az ellés előtt két-három hónappal magától is megszűnik. Ahol ez nem áll be, mire jól táplált, tejdus teheneknél gyakran van eset, ott a tejválasztást mesterséges utón kell korlátozni. Ennek eljárása azonban nem az, hogy a tejet a tőgyből teljesen ki ne ürítsük, hanem, hogy az egyik fejőstől a másikig meghosszabbítsuk az időközt. E célból 10—12 héttel az ellés előtt a fejést háromszorról hétszerre, nyolc napi kétszeri fejés után pedig csupán egyszeri fejésre kell naponta leszállítani és igy tovább ahhoz képest, amint a tej kevesbedik, 36 egész 48 órai időközökre. Ez által még tejdus teheneknél is rendszerint sikerül a tejmirigyek működését az ellés előtt mintegy hat héttel teljesen megszüntetni. Megjegyzendő azonban, hogy ha a tej kifejése hosszabb időközökban eszközöltetik is, azért a tőgyet minden alkalommal utolsó cseppig ki kell fejni s nem szabad abban semmi maradékot sem hagyni. HÁZI-ASSZONY. Uborkamag megszedése. Mikor az uborka nagyon olcsó, úgy, hogy eladni sem igen érdemes már, akkor legtöbb helyen ott szokták hagyni az uborkát a földjén, ahol megérik, azután haszon nélkül elrothad. Pedig hát igy is lehetne ezen terményből hasznot huzni. Nagy-Kőrösön, a magyarországi uborkatermelésnek ezen főhelyén, az a szokás, hogy ha a nyers uborka olcsó, akkor magnak hagyják az uborkásokat s inkább uborkamagot adnak el. Arra való földön, egy magyar holdon, kellő trágyázás mellett, az ottani tapasztalások szerint száz-százötven kilogramm uborkamagot meg lehet kapni. Az uborkamag nyerése azonban sok pepecseléssel járó munka,
