Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-08-30 / 34. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 267 Mindenekelőtt azoktól a vadászoktól kell az állatokat megvédelmezni, a kik tisztára sportszenvedélyból leóuffogtat- nak mindent, a mi puskavégre kerül. Más világot élünk? Sokszor halljuk és lépten nyomon halljuk — Más világot élünk! — Más nap süt már az égen. — Nem úgy van mint régen. Hát nem lehet csudálkozni, hogy sokszor gondolkodóba esik az ember, hogy hát voltaképpen a világ más e, vagy mi ? Ekkép gondolkozott az én urambátyám is és gondolkodásának garádicsán egész odáig jutott, hogy hát mint mondani szokta: — Ocskös, én mondom Nagy András, hogy nem a világ más, mi vagyunk, az emberek lettek másokká! — Már hogy hát mi mián, kérdezték uramb’átyámat. — Rá gyüttem én arra, még pedig alaposan. Addig nógatták aztán Nagy András uramat, hogy emigyen adta sorát az ő tapasztalatjának. — Egyszer valami áldomás félét ittunk. Mi tagadás benne, bizony, hogy amúgy betentázva, szeszesen idultam haza. Beérek az udvaromra, hát azt veszem észre, hogy az én udvarom egészen más. Mintha más nap sütne az égen. Mintha nem úgy vón', mint régen. A malacok turbékoltak, a galambok röfögték. A lovak meg ugattak, csaholtak, a kutyák nyerhettek. A cselédeim cilinderben, a fehérnépség meg ágas bogas nőkalpagokban sétálgattak. És igy tovább. — No mondok, itt fenekestül fe! van fordulva a világ. Ez a világ már nem a volt világ. Ha ez úgy leszen, nekem végem van. El kell pusztulni teljesen. — Lefeküdtem, aztán mikor jól kialudtam magamat, még akkor is szinte reszkettem, hogy valójában egy más világba kell* belépnem— Csak aztán jobb ébredésre ütöttem öklömmel a homlokomra, hogy te oktondi Nagy András, lszen nem a te kis világod, udvarod, portád változott meg. Te jutottál más állapotba Nagy András. Te láttad a világot másnak, mint a milyen az valójában. — No hát öcskösök úgy vagyon ez a világban is. A világ a régi. Ugyanaz a nap süt az égen, a mi sütött régen. De az emberek jutottak más állapotba. A milyenbe’ Nagy András. Mert a mai emberek elbutultak. Akkurátusán elvesztették eszüket. A gyerekek azt hiszik, hogy felnőttek. Hát kocsmáznak, isznak, járják a bolondját. A kis ember nagy ember akar lenni. Arabusul akar beszélni, a ki nem tud arabusul. Az ur még magasabbra vágyódik. A szolga ur akar lenni. A falusi leány kalap után vágyódik. Éppeg úgy mint az én udvaromon, a hogyan volt a turbékolás és — a többi. — Hát igy vagyon és nem másképpen. — A világ nem változott, de változtak és más állapotba jutottak az emberek. — És addig nem is leszen read, csend és boldogulás, mig minden ember nem lesz azzá és marad annak, a hova a jó Isten helyezte. — Én mondom. Nagy András. És Nagy András jól mondja! Mester. TANÁCSADÓ. Ingyen takarmány. A földmivelési kormány a takarmányinségre való tekintettel rendeletet küldött az erdőhatóságoknak, melyben utasítja őket, hogy engedjék meg a szegény népnek lombtakarmány és erdei alom gyűjtését. Hasonlókép utasítja az erdőhatóságokat, engedjenek kedvezményes áron való legeltetést és fühasználatot. Uj kenderkötelek tartóssá tétele. E célból igen jónak bizonyult az uj kötelet io százalékos enyv- oldattal beitatni oly módon, hogy a száraz kötelet tekercsbe hajtva, két óra hosszáig langyos enyvoldat- ban hagyjuk állani, mire kivévén, oly módon szárítjuk meg, hogy szellős száraz helyen kifeszitve, néhány napig függni hagyjuk mindaddig, mig tökéletesen kiszárad, mire lenolaj firnájsszal kell bekenni, hogy ez a nedvességet a kötél belsejétől visszatartsa. Ilyenformán kezelve az uj kötelet, sokkal tartósabb lesz az, mint különben lett volna. Az élesztő, mint hangya irtószer. A hangyák a lakásokban, főleg pedig a kerti lakásokban, azonfelül az éléskamrákban, tömeges fellépésük esetén nagyon kellemetlenné válnak s ily esetben dacolni látszanak minden szerrel, mert bármit alkalmazunk is ellenük, a szorgalmas munkások egyre uj meg uj rajt árasztanak arra a helyre, a melyet egyszer elleptek. Ezen kellemetlen látogatók elűzésére, sőt részben kiirtására nagyon alkalmas méznek (vagy szörpnek, esetleg oldott cukornak) némi élesztővel való keveréke. Ha ezen keverékből pár adagot a hangyák útjába állítunk, azok az édes iz által csábítva, mohón esznek belőle, s mivel az élesztő káros hatású a szervezetükre, legnagyobb részük már az első kísérletnél tönkre megy. Az élesztő valóságos méreg a hangyákra, a melyek azután óvatosan kerülik az oly helyet, a hol a társaik rosszul jártak. Hirtelen meg-őszülés. A hirtelen Kiegészülés -nagy lelki izgalom nyomán szokott bekövetkezni, ámbár terhelt idegrendszerü, iszákos és elmekóros emberen is megeshe- tik. Lelki izgalom következtében beálló ilyen megőszülés- nek egész sorát jegyzi föl a történelem. V. Károly egy fiatalembert összeesküvés gyanúja miatt elfogatott. A szerencsétlen rettegve várta a másnap reggelt, s midőn fölvezették börtönéből, hogy a halálos Ítéletet kihirdessék, haja már teljesen fehér vott. V. Károly annyira megsajnálta a szerencsétlent, hogy megkegyelmezett neki. Morus Tamásról állítják, hogy halálra Ítélésének hírére egy éjszaka alatt megőszült. Ismert IV. Henrik esete is, kinek a Bertalan-éji vérengzésen a fél haja és a fél szakála megószült. Egy éjszaka alatt őszült meg Sforza Lajos is, mikor halálos ellensége, XII. Lajos kezei közé került. Igen rövid idó alatt őszült meg XVI. Lajos szerencsétlen neje, Mária Antoinette. Sanson »Mémoires d un bureau de Paris«-jában számos halálra itéltről tesz említést, kik pár óra leforgása alatt őszültek meg. Bajor Lajos (y 1294) megtudva, hogy neje, kit hűtlenség gyanúja miatt megöletett, ártatlan volt, bánatában pár óra alatt teljesen megószült. Vauvilliers, tudós hellenistáról említik, hogy egy rettenetes álma alatt őszült meg. Guarini de Verona értékes kézírását elvesztvén, ezen való bánata rövid idó alatt megószitette. Mikor néhány évvel ezelőtt a budapesti földalatti villámos egyik kocsija meg- gyuladt, egy huszonhat éves, koromfekete hajú ember galambősz hajjal szállt ki belőle. Érdekes Landois és Raymond orvosok megfigyelése is. így például Landois látta, hogy több delirium tremensben szenvedőnek a haja egy éjszaka alatt megőszült, Raymond egy idegzsábában szén-
