Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-08-30 / 34. szám
268 MAGYAR FÖLDMIVELÖ vedö nőt figyelt meg, a kinek barna haja öt óra alatt élénk vörössé, majd teljesen fehérré válott, tizennégy nap alatt pedig kihullott. Ideges korunkban a korai őszülés is elég gyakori, mely ideges embereken jelenik meg aránylag fiatal korban. A fiatalkori és a hirtelen megőszülés érdekes alakja a részleges megószülés. Így Alibert említ egy férfit, ki életében háromszor igen nagy lelki izgalmat állott ki. Az első alkalommal fél szakála, másodszorra ugyanazon oldalon a haja és harmadizben hónalji szőrzete őszült meg. VASÁRNAP DÉLUTÁN A légy és szúnyog. (Csevegés.) 2. A szúnyog: Akik a légyről irt csevegésünket elolvasták, úgy hiszem, nem hagyják olvasatlanul ezt sem. A szúnyogról irtat. Mert tréfás, jámbornak látszó kivánság az, mikor mondjuk: — Csípje meg a szúnyog. Ámde veszedelmes, rossz kivánság is lehet. Mert a szúnyog sem jobb a Deákné vásznánál. A szúnyog az utóbbi években nagyon elszaporodott Magyarországon. Olyan vidékeken, a hol azelőtt hire se volt szúnyognak, most valósággal csapás lett, úgy, hogy komolyan foglalkoznak olyan szerek és eszközök föltalálásával, a melyekkel pusztítani lehet. Az eredményes irtás első föltétele a szúnyog életmódjának és fejlődésének alapos megismerése volt, ezért elkezdték tanulmányozni. A szúnyog szúrása nemcsak igen kellemetlen, hanem az egészségre nagyon veszedelmes is, mivel a szúnyog többféle betegség csiráját hordja szét s szinte beoltja az emberbe. Koch professzor tudományos kísérletezéseivel bebizonyította, hogy a maláriát (mocsárlázt) csakis a szúnyogok terjesztik, még pedig olyképpen, hogy a beteg emberről az egészségesre szállnak s megfertőzik a vérét. Ugyanígy cipelik szét forróbb vidék borzasztó betegségeit, az állomkórt, meg a sárgalázt. A szúnyog élete csak az állóvíz környékén van biztosítva ; azért lakik olyan nagy mennyiségben nedves, mocsaras helyen. Magas fekvésű helyen nem él meg a szúnyog. Csak a nőstény állatok csípnek és szívják a vért, a hímek az édes nedvü növényekből táplálkoznak. A szúrásnál beleereszti a nőstény igen kemény és hegyes fullánkját a testbe, közben a nyálka- mirigyéből egy parányi erős mérget önt a szúrás nyomába. A méreg ingere a szúrás helyére tereli a vért, a melyből aztán a szúnyog bőségesen lakmáro- zik. Ha ebben az élvezetében valami megzavarja (például agyonütik), nagyon kemény és hegyes ful- lunkja beletörik a sebbe, a mi igen heves és kellemetlenül viszkető gyuladást okoz. Esetleg veszedelmes is lehet. A nőstény szúnyog az állóvízbe rakja petéjét. Lassan imbolyog a viz fölött s valahányszor testével a tükrét éri, egy csöpp petét sülyeszt bele. A petéből igen gyorsan végtagok nélküli, de erős evőszerszámmal ellátott álca fejlődik, amely vonagló mozdulatokkal mozog a vízben. Az álcák csakhamar bábukká változnak, de nem olyan mozdulatlanok, mint a pillangó bábok, hanem élénken úszkálnak. Végül kipattan a báb s kikerül belőle a teljesen kifejlődött szúnyog. Ezek a rovarok olyan gyorsan fejlődnek, hogy egy nyáron át öt-hat generáció is megterem. Őszkor a hímek elpusztulnak, a nőstények pedig fölkeresik a pincéket s más sötét és nedves búvóhelyeket, a hol áttelelnek. A hideg hónapokon át mozdulatlanul, meg- dermedten alusszák téli álmukat; a legelső enyhe napsugaras napra azonban megelevenednek, kiröpülnek réjtekükből, a viz fölé sietnek, s hogy biztosítsák fajuk föntartását: ezer meg ezer petét bocsátanak a vizbe. Azután kimúlnak. Most, hogy a szúnyogok életmódját ismerjük, beszélhetünk irtásáról is. Első sorban a mocsaras vidékeket le kell csapolni; az olyan árkokba, pocsolyákba, a melyeket nem lehet a víztől mentesíteni, olajat vagy petróleumot kell önteni. Az olaj finom réteggel bevonja légmentesen a viz felületét és meg- fullasztja az alatta hemzsegő szunyog-ivadékot. A kanális nyilását és a szemétgödröt gondosan be kell födni, hogy a petés szúnyog ne jusson hozzá, végül pedig föl kell keresni téli rejtekükben a nőstényeket és kiirtani. Különösen az utóbbi eljárás vezet eredményre, ha alaposan végzik. Külön e célra szerkesztett lámpásokkal meg kell égetni az ezer meg ezer számra egymás mellett levő dermedt rovarokat, még mielőtt az első tavaszi nap kicsalja búvóhelyeikből. % # $ De mit csináljuuk szobáinkban, a betolakodott szúnyogok ellen? Hát sokan és régi idő óta azt tartják, hogy a szivar füsttől szalad, pusztul a szúnyog, akár az ördög a tömjén füsttől. Tudós, tapasztalt emberek tudják, hogy ez legenda. Mese. A Margit szigeten rengeteg a szúnyog. Szivarozhatnak ott — a fürdő vendégek: mit sem ér. Nincs más mód, mint tüllhálót varrni és türelemmel, kitartással el- fogdosni. Valami Benedek nevű képviselő Szent Istvánt meggyalázta. Hülyének nevezte. A választók csak megmondják neki: Benedek — Ne neked! Ha nem teszik, ők lesznek : a hülyék. A ragadozó csecsemő korában. Egy természettudományi folyóiratban Szoko- lovszky Sándor a kővetkezőképpen ir arról a gondról és fáradságról, amely a fiatal ragadozók fölnevelésével jár : Ha az állatkertben a tigris, vagy az oroszlánmenyecskénél bekövetkezett az örvendetes családi esemény, első dolog megfigyelni: eleget tesz e az állat anyai kötelességének. Ha jó anyának bizonyult, a kicsinyei gondozását minden aggodalom nélkül rábízzák, ha nem, elszedik tőle és mesterségesen nevelik föl. Azonban többször megesik, hogy az anya- tigris vagy oroszlán eleinte szépen szoptatja fiait, később pedig nem bocsátja Őket magához. Az is megtörtént, hogy az állatok ápolója hiába kereste a kis ragadozókat, mivel a kegyetlen anya fölfalta őket. Emberi szempontból ez az eljárás a legnagyobb kegyetlenség, de lehet, hogy az állat ösztönszerüen cselekszik, mikor fiait fölfalja. Ugyanis a fogság miatt gyakran elapad az anyaállat teje és ezért magzatát gyors elpusztítással akarja a lassú éhhalál kínjaitól megmenteni. Érdekes, hogy a fiatal ragadozó anyák, a melyek fogságuk első idejében mindig elemésztették a fiaikat, később a leggondosabb anyák lettek. Ez a
