Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-08-16 / 32. szám
250 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Nemzetünknek, országunknak vagyon sok-sok ellensége. Kirnt is, bent is. A magyarnak azonfelül sok-sok elemi csapásokkal kell megküzdenie. Vízzel, bogarakkal, férgekkel, járványokkal, betegségekkel... és bizony ezek közt félelmetes, mérges taréjával ott kacérkodik a benső ellenségek karéjában; a veres kakas, a tűz is. Rettenetes károkat, pusztításokat csinál ez a félemletes elem ami falvainkban, városainkban. Talán nincs újság, mely időről- időre bővebben, lelkiismeretesebben rá ne mutatna minden egyes alkalommal erre a pusztító elemre, mint ami kis újságunk. Nagy, mérhetlen szükségünk van tehát nekünk Magyarországon a tűzoltó intézményre. És mondhatjuk van is hazánkban olyan szervezett tűzoltóság, aminővel talán egyetlen nemzet sem dicsekedhetik. Csak az a baj, hogy ez az intézmény még nem oly általános, minden egyes helyen ismert és fejlett intézmény, mint például más művelt országokban. A magyar tűzoltó messze hires a nemzetek közt. A török is tőlünk tanulta a tűzoltás hős mesterségét, más nemzetek is elküldik embereiket, hogy figyeljék meg a magyar tűzoltók hős művészetét. A magyar tűzoltó bátor, mint egy hazájáért küzdő katona. Merész, elszánt. A veszedelemmel szembe száll, karjai hatalmas csákánycsapásokra kész, szive aranyosan érző, emberies, lovagias. No hát az ilyen . hadsereg megérdemli, hogy összeüljöu, versenyre kelljen, egymást buzdítsa, egymástól tanuljon hitet, lelkesedést, emberszei etetet. Hogy megmutassa az országnak, milyen az a lobogó, melyen az van felírva: — Istennek dicsőség, egymásnak segítség! Keljetek hát versenyre hős katonái az otthon védelmének. A nemes verseny, nemes szivek, hősök tulajdona. A nemes versenyben tudja meg ki-ki: mit és mennyit ér? Ott az elbizakodott lesül. A nyertes nem bizakodik el. Tovább küzd, halad. A verseny a bátorság forrása. Vigasztaló, felemelő és bizalmat keltő. Hogy van és lesz. aki mikor a harang bús kongása veszedelmet jelez: gátra-házra áll és nem ismer félelmet. Üdvözlünk tehát titeket magyar tűzoltók s letesszük sikereitek előtt az elismerés szerény koszorúját. Az adó és a népoktatás. Az ingyenes népoktatási törvény szentesítése után a tandíj többé már nem adója a népoktatásnak. Nem is erről akarunk egy-két sort írni. Hanem azon alkalomból, hogy egyik másik újság azon tűnődik: — Mikép lehetne az adórendszert a magyar polgárnak könnyebben megérteni; az az fizetésének kulcsát öntudatossá tenni — előállunk egy praktikus eszmével. De kezdjük előrői. Igaza van annak az újságnak, hogy a magyar ember nem igen szeret adót fizetni. Bátor, ez az idegenkedés nem tisztán, egyedül tartozik a magyar ember erényei közé. A világ minden népe húzódozott az adófizetéstől. A zsidók is próbára akarták tenni a Mestert, a mi Urunk Megváltónkat: Szabad-e a császárnak adót fizetni ? Ám a magyar ember mégis megfizeti adóját. Ráviszi őt erre értelme, mely világossá teszi előtte azt a tagadhatlan igazságot, hogy államot, államháztartást adó nélkül fentartani nem lehet. Hogy abból az adóból fentartott intézmények elvégre őreá is visszatérnek. A magyar adózó polgárnak más a baja. Soha sincs voltakép tisztában: mi az adója? Miért kell neki annyit fizetnie, mint amennyit fizet. Az adókulcs tekervényes forgásával nem csak a nép, de még úri emberek sincsenek tisztában. Oly utvesztős, kacska- ringós a mi adórendszerünk, hogy abban és azon eligazodni — csaknem táltosságot jelent. Segíteni fog-e a bajon az uj adórendszer, nem tudjuk. De lett légyen bármikép a dolog: egy bizonyos. Jöjjünk már egyszer rá, hogy nem az iskolának, hanem az életnek kell tanulni. Az életet és különösen a jövendőt kell az iskolában tanulni és tanítani. Ami a leendő polgár életével legközvetlenebb kapcsolatban van: azt kell tanítani az iskolában. És nem Ázsia sivatagját vagy a veresutáncs majmokat. Vagy a majmok csontvázát. Tanítsuk a magyar Iskolában .... a népnevelés gazdasági iskoláiban az adózás rendszerét is. Most csak azt fújják, hogy „mit nevezünk adónak?“ Legfeljebb még, hogy „hány féle az adó?“ És ezzel végeznek. Nem jól van ez igy. Be kell vezetni azt a már értelmének kellő fokán levő ifjút, még leányzót is (hiszen özvegy asszony lehet belőle) az adózás praktikumába. Konkrét, képzelt vagy való példákban kell szemléltetni és cselekvőleg begyakorolni, hogy pl. ettől és ettől a birtoktól, vagy ilyen ' és ilyen családtól (családi eset, vagyon, életeset stb.) hogy és mikép kelljen az adót fizetni. Hogy mikor az az ifjú a: életbe kilép: tiszta sor legyen előtte az adózás kulcsa. Külföldön, hiszem — ez igy történik. Olvastam is -óla. Most nincs időm kikeresni. Higyjük meg, hogy ebből áldás, békesség, nyugalom szármatnék és sok sok keserűség, igaztalanság eltűnnék — az adózó polgárok leikéből. 31ester. * * Egyről-másról. Mikor tudjuk neg, mit ér a pénz? Akkor, mikcr már — nincs. * Mi könnyebb ? linni vagy nem hinni ? Nehezebb himi és könnyebb nem hinni. Aki hisz,
