Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)

1908-08-09 / 31. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

243

KÖZEGÉSZS ÉG.

______

A gyümölcsevés gazdaságos és egészséges is. Ezt a régen tudott igazságot uj világításban magyarázza meg egy kiváló szaktudós. Olvassuk csak: A gyümölcsök táplálóanyag-tartalma élég nagy és emészthetősége is kedvező. A tápláló-értéket tekintve az aszalt-gyümölcsök, dió és mogyoró kiváló figyelmet érdemelnek. De a többi gyümölcs is alkalmas cukortalmánál fogva arra, hogy az ember enerzsia- szükségletét (erejét) részben vagy egészen kielégítse. Ezért helytelen az a nálunk nagyon elterjedt szokás, hogy a gyümölcsöt az ebéd vagy vacsora végén csak ráadásul adják, a mikor már a gyomor amúgy is tele van más táplálékkal. Ilyenkor természetesen a gyümölcs táplálóértéke nem érvényesül. Osszuk be a gyümölcsöt napi étrendünk keretébe úgy, hogy az ne csak higiéniai (egészségi) jó hatását, de tápláló értékét is érvényesíthesse. Együnk gyümölcsöt reggelihez, délelőtt és délután, ha munkaközben kissé megéhezünk. Hiszen a gyümölcsök nagyobb része amúgy is energiát (erőt) ad a munkához. Amerikában, Angliában és az európai kontinens művelt államaiban egyre nagyobb tért hódit az a szokás, hogy a reggelit friss vagy hefőzött gyümölccsel kezdik meg és napközben is gyakran esznek gyümölcsöt. Ha pedig igy a gyümölccsel éhségünket csökkentjük, annyival kevesebb húsra és kenyérre van szükségünk ; ekkor a gyümölcsevés gazdaságos és egészséges is.

A szőlő gyógyító hatása. A különböző gyümölcsfajok között alig akad egy is, a melynek olyan gyógyító hatása lenne, mint a szőlőnek. Nagy cukor- tartalma mellett, a mely tápláló erejénél fogva nagy értéket képvisel, különösen a benne előforduló sók hatnak nagyon a szervezetre. Az emésztés folyama alatt ugyanis a szervezet nagyon sok sós anyagot használ fel, a melyeket szőlővel nagyra lehet pótolni. Az orvosok éppen azért nagyon gyakran úgynevezett szőlőgyógymódot rendelnek el. Ez abban áll, hogy a betegnek több héten keresztül nagymennyiségű szőlőt kell elfogyasztani. A gyógymód alkalmazásának ideje alatt azonban zsíros és lisztes ételeket nem szabad enni, mert ezek élvezete befolyásolná a gyógymód hatását. Az emésztési szervek zavarainál, vérszegénységnél és sápkórnál nagyon szép sikereket lehet elérni a szőlőgyógymóddal; a szőlő ugyanis cukor- és sóanyagon kívül még káliumot, foszfort, nátront és meszet tartalmaz, a mely anyagok gyógyító hatással vannak bizonyos betegségekre.

Le a kalappal! Angliában az az egészséges és praktikus divat járja, hogy hölgyek, urak egyaránt kalap nélkül járkálhatnak az utcán, sétálóhelyeken, s ezen ott senki meg nem ütközik. A ki megkísérli ezt az egyszerű, természetes szokást — az enyhébb évszakokban — lehetőleg gyakorta követni, annak sokkal ritkábban fáj majd a feje, nem hull ki olyan hamar a haja és — különösen a hölgyekről szólva — megmarad okosabb, némesebb célra fordítható sok pénzecskéje. A feje tudniillik azért fáj majd ritkábban az illetőnek, mert a szabad levegő üditőleg, zsongitón hat a fejidegekre. Az állandó légfürdő megnyugtat, edz, hüsit; a vérkeringést az agy rengeteg számú erecskéiben előmozdítja, gyorsabban elpárologtatja a verejtéket, izzadságot, mely nagyban akadályozza a

fejbőr pórusait fontos működésükben. A szabad levegőn edzett fej sokkal kevésbé érzékeny a hőmérsék gyors változásaira is. Ellentállóbb a túlságosan rettegett iégvonattal szemben s nem szenved oly könnyen szaggató, reumaszerü fájdalmakban. Tulajdonosa jól tud tárt ablak mellett dolgozni, utazni, és a mi fő, éjjel aludni. A fedetlen fővel járás üdvös voltát bizonyítja, hogy klimatikus gyógyító-helyeken, fürdőkön az orvosok nemcsak tanácsolják, de sok helyen szigorúan ellenőrzik is. Az erős napsugár ellen sokkal célszerűbb ernyővel védekezni.

Árt-e a cukor a fognak? A civilizált népek közt el van terjedve az a mese. hogy a cukor és cukros ételek élvezete megtámadja a fognak zománcát és a fogakat tönkre teszi. Eddig nehéz volt az ellenkezőjét bebizonyítani, mert akik a cukor ár- talmasságát vitatták, olyan gyermekekre hivatkoztak, kik sok édességet esznek és azért rossz fogaik is vannak. De talán összetévesztik az okot az okozattal, mert az ilyeneknek nem azért van rossz foguk, mert sok édességet esznek, hanem éppen megfordítva valami velük született gyöngeségné! fogva, eredettől kezdve rossz fogaik voltak és éppen ezért szeretik ösztönszerüleg a cukrot, mely fontos tápszernek és erősítő szernek bizonyult. Csakis igy érthető, hogy a forró égöv lakóinak, kik legtöbb cukrot esznek, vannak legszebb és legtartósabb fogaik. A néger alabást- rom fehér fogait akármelyik európai is megirigyelheti. Az angoloknak, akik szintén szeretik a cukrot, nem árt a fognak, de a savak igen, mert azok a fogzománcot megtámadják és tönkreteszik.

Az óra története a napórával kezdődik. A régi egyiptomiak olyképen állították elő a napórát, hogy nyílt térségeken magas obeliszkeket állítottak föl, amelynek árnyéka egy időbeosztással ellátott körre esett. A nyilvános időmérőkön kívül már akkor viziórák is voltak használatban. Ezek a viziórák bizonyos magasságban elvezetett folyadéknak csep- penkint való lefolyására voltak alapítva. Az ilyen viziórákat egyes ősrégi kolostorban még a XVIII. században is használták. Ezenkívül már az ó-korban voltak homok-órák is, amelyeket egyes meghatározott célokra még ma is használnak. A valódi óraművek, vagyis a fogaskerékszerkezetek, amelyek egy órára beosztott japon mozgó mutatót szabályoznak, egy Paeificus nevű veronai mesterembernek 850 körül készített találmányára vezethető vissza. Dante Divina Comediájának egyes részéből kitűnik, hogy az ütőórák a XIII. század második felében már nem tartoztak a ritkaságok közé. A XVI. század közepe felé a fogaskerekű óraművel ellátott ütő- és ébresztőórákat már általánosságban használták fali-óra gyanánt és ebben az időben kezdtek elterjedui a zsebórák is, amelyek feltalálójának egy Hele nevű nürnbergi órásmestert tartanak. Az újkorig az árát nem annyira pontos időmérőnek, mint inkább automatikus műaikotásnak lehet tekinteni, amely különböző feliratok és képek révén világtörténelmi vonatkozást is nyert. így például olyan órák számlapján, amelyeket kevéssel a francia forradalom előtt készitettek, gyakran látjuk a következő felírást: „Vive le Roi et la Nation!“ Ez annak a kifejezője volt, hogy a király-