Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-08-02 / 30. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 235 Mi az a gyermekbiróság ? Már régebben hallhatta vagy olvashatta a magyar közönség, hogy a fővárosban egy uj biróság lépett életbe. Neve szerint: gyermekbiróság. Mi lenne ez ? Mi a hivatása. Fájdalom, de úgy van, hogy a mai társadalomban sok a gyermek, akik kihágást követnek el. A magára hagyatott gyermekek kezdik a csintevésen, aztán hányszor és hányszor végzik a börtönben. Sőt az akasztófán is. Az a fő dolog tehát, hogy miképpen bánunk el az ilyen kihágást elkövetett gyermekekkel szemben. Vájjon felfogjuk-e, lelkének állapotát, megakaszthatjuk-e a tovább való sülyedésben. Hogy t. i. tű lopáson kezdi és már nemsokára betöréses lopáson csipik. Hogy az ilyen apró bűnösöknek a lejtőn való gurulását megakadályozzuk: arra kiváló gond és szakértelem, lelkiismeretesség szükséges. És ha ez igy van, nem lehet az ilyen szerencsétlen, kihágásra hajlandó gyermekek ügyét egy kaptafára huzni és egy kalap alatt tárgyalni, elintézni a felnőtt, érett és gonoszságban esetleg megrögzött bűnösökkel. Azért már régtől fogva gondolkoznak azon, hogy bizony külön bíróságot kellene az ilyen gyermek ügyre nézve szervezni. Ami sokáig nem késhetik. A törvényhozás csakhamar hozzá fog nyúlni ez ügyhöz is. Addig is azonban, mig ezt a bíróságot a maga teljességében és általánosságában szervezik: a főváros életbe léptette a gyermekbiróságot a maga területén és körülményeinek számbavevésével. Hiszen ebben a tekintetben is Budapest vezet. Itt a fiatalkorú koldusok és csavargók száma óriási. Boda főkapitány tehát úgyszólván küzdött azon, hogy e helyzeten segítsen. Megalkotta tehát a gyermekbiróságot, melyről ezek után megállapíthatjuk, hogy — A gyermekbiróság egy külön biróság. Tehát a bíróságnak egy olyan szerve, része, melynek hatáskörébe a fiatalkorúak összes bűnügyei tartoznak. Mit jelent ez, hogy még valóságosabban láthassunk ? A gyermekbiró különleges biró, aki csak a külön eljárást igénylő gyermek-ügyekben, nevezetesen ez alkalommal még csak kihágási ügyekben jár el. Tehát a gyermekbiró, mintegy szakhró. Inkább atya, mint a törvény szerint való biró ember. Éppen azért az ilyen birót a törvény lehető nagy hatalommal ruházza fel. Nincs a gyermek bird odakötve a §-usok rideg betűjéhez. Még a biró helyisége sincs a rendes törvénykezés épületében. Neki csak egy §-usa van. A gyermtk érdeke. Hogy azt megmentse a társadalomnak. Ho»y nevelje, irányítja és megfordítsa. A jóra. Igen szép intézmény tehát a gyermekbiróság. De csak akkor, ha az eszme papíron nem marad. Ha ahhoz értő bírák, mint igazi szakemberek, sőt pedagógusok, (nevelők-tanitók) viszik nrajd e tisztet. Akik maguk is át vannak hatva az ügy nagy fontosságától, akik maguk is Istenben hívők, vallásosak és tettel bizonyítják be: Nincs erkölcs hit léikül! Pedagógus. Földbérleteket a népnek! Minduntalan csak azt a jelszót halljuk : — Földet — a népnek! Jó-jó! Hiszen ki ne kívánná ezt! Mindnyájan óhajtjuk, hogy a népnek földje s vele foglalkozása, élete boldogulása legyen. Ámde a lehetetlenséggel számolni kell! — Bolond kend Táncsics, irta Jókai, nagy költőnk, mikor Táncsics számitgatta, hogy mennyi föld jutna egy-egy magyar embernek. Mert még ha a holdat felparcellázzuk, akkor se’ juthat annyi, amennyi kellene. De „földet a népnek“ jelszóval bizony benne vagyunk nyakig a parcellázásban. A gonosz, spekulációra alapított parcellázásban. A föld éhsége aztán vakká teszi a szegény embert, veszi amennyiért adják, beledugja verejtékes garasait. Aztán beüt a száraz mennykő. Akarom mondani — krach. A földet nem perzseli fel ez a mennykő, csak a gazdáját űzi el — és teszi földönfutóvá. Az ily jelenségeknek, mint már azt többször fejtegettük, igen nagy ellensúlyozása a helyes alapon, emberségesen megalkotott földbérlet szövetkezetek. Tehát felhasználnia a földbérletek igaz hivatásának. Egyszerre nem adhatunk mindenkinek földet. Nem is lehet csuda módra kielégíteni minden ember kívánságát. De igenis módot lehet rá csinálni, hogy a földbérletekkel valójában cselekedjük meg azt, amit a jelszavak csak nagy hangra Ígérnek. És ami fő, a földbérletnek hivatása az lehet, hogy a földmivelő népet a maga községe vagy vidékének határain belül, az ő sajátlagos viszonyainak megfelelően eredményesen felsegítsük. Azon kell lennie a kis embereket felkaroló társadalomnak, a szociális élet vezéreinek, hogy a községek határaiban levő nagy birtokokat megszerezhessék bérletül. De ugyanazon feltételekkel és előnyökkel, mikkel azt a nagy bérlő bírja. Mihelyt a nagybérlettől, tehát másod, sőt harmad kézből kell átvennie a népnek a bérletet: földbérlet nem felelhet meg hivatásának. Hallatlan az, hogy még ma is, mily olcsón jutnak a spekulánsok nagy bérletekhez és mily hihetetlen árakban adja aztán ki — albérletekbe. Ami népünknek. Tiszta sor tehát, hogy a bérleteknek jelentős szerepe van ma különösen ami hazánkban. Csak meg kell érteni jelentőségét és nevelni kel! reá népünket, hogy a bérleteket értékelje is. Igazmondó. A világ leggazdagabb emberéről. A világ leggazdagabb embere ez idő szerint John Rockefeller, az olaj amerikai királya. Most éppen érdekes könyv jelent meg róla, amely nem mint pénzhiénát, hanem mint egy sajátos korszak gyermekét tünteti fel. A milliárdos 1839 julius 8.-án született. Délnémet szegény család sarjadéka, családja a XVII. század végén költözött Würtembergből Newyorkba. Szegény szülei voltak, ő maga mint kishivatalnok kezdte pályafutását. Eleinte 250 korona volt a havi fizetése, de csakhamar önállósította magát e ettől kezdve két elve volt az életben:
