Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-07-12 / 27. szám
214 MAGYAR FÖLDMIVELÖ Ezen nagy mérvben szaporodó bogár pusztításai és károsításainak lehető megakadályozása végett Darányi földmivelésügyi miniszter a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló 1894. évi XII. t.-c. 58. §-ában adott felhatalmazásnál fogva a répabarkót (lisztes répabogár, Cleonus punctiventris Germ.), valamint a „hamvas vincellérbogarat“ (Otiorrhynchus ligustici Linné) azon káros állatok és rovarok közé sorozta, melyeknek irtása az idézett törvénycikk szerint kötelező és elrendelte, hogy minden birtokos répaföldjén az említett bogarakat márciustól junius hó közepéig irtani tartozik. GAZDA. A tarlók leszántása. Minden halad a világon. A ki nem igyekszik el marad. Régebben megelégedtünk, ha a tavasziak alá a földet tavaszszal felszántottuk. Majd reá jöttünk arra, hogy a tavaszszal vetendő, valamint az ugarföldet, már ősszel meg kell szántani. Most pedig már ott tartunk, hogy a tarlót, mindjárt a termés után le kell szántani. És ez az igyekezet természetes. Mert ma többet kívánunk a földtől, mint ennekelőtte, hogy megélhessünk; viszont mindent meg kell adnunk a földnek, hogy több, jobb és biztosabb termést kapjunk. A gazda azonban nehezen tér el a szokástól, akár jó, akár rossz. A kifogásokkal készen van. Azt vetik ellen:- nem lehet a száraz, kemény tarlóföldet szántani, meg ha lehetne is, nincs arra idő, erő, aratás takarodás idején. Meg azután, mi lenne akkor a tarlólegelővel! Hát pedig mindezek a kifogások megszűnnek az előtt, ki a dolog hasznosságát belátva, cselekedni akarja azt. Meg lehet bizony szántani a tarlóföldet nyári szárazság idején is, csak akaszszuk bele az ekét mindjárt mihelyt a termést levágtuk s összetakaritottuk, akkor még mindig van a földnek annyi nedvessége s porhanyóssága. Az bizonyos, ha több és jobb munkát akarunk, ahhoz erő kell. De ma már a ki haszonnal akar gazdálkodni, annak első feltétele, hogy ahhoz elegendő ereje legyen. Azzal ma már számolni kell. Különben csak tengődik a gazda. Nem muszáj a nyári munkához szükséges több erőt egész éven át tartani. Meglehet azt szerezni s megfelelő időben s az ökröket pl. annak végeztével haszonnal meghizlalni, eladni. Mérsékeltebb erővel is sokat lehet tenni, csak akarni kell. A tarlólegelővel sem sokat vesztünk. Először is, egy nap alatt nem szántunk le minden tarlót. Amig egyikről a másikra következik a sor, addig legeltetni is lehet azt. Meg azután, ha a leszántott tarlóban kikel a csira, megint le lehet legeltetni. De tulajdonképpen, mióta a birkát elpusztítottuk, nincs is más állatunk, melylyel a tarlólegelőre támaszkodhatunk. A sertéssel elöljáróban feletethetjük az elhullott szemet s okkal móddal akár a leszántott tarlón is turat- hatjuk. A szarvasmarhával nem támaszkodhatunk a tarlólegelőre, szárazsággal nem haraphat az azon. Takarmányról s rendes legelőről kell annak gondoskodni. De még ha veszítünk is valamit, eltörpül az azon haszon mellett, mely a tarlóleszántás nyomában jár. A tarlóleszántással porhanyitjuk a szántóföldet, mely különben agyonszáradhat, a folytonos állatok- kali járatással kőkeménynyé válik. Alkalmassá tesszük azáltal a földet a nedvesség befogadására, az éltető levegő behatására. A leszántott tarlómaradványokkal, növényrészekkel, azok elkorhadva, gazdagítjuk, trágyázzuk a földet. Irtjuk a gazt, mely a hasznos növények kárára éli a földet. És pusztítjuk a nagy károkat okozó rovarellenséget, melyek — s azoknak tojásai, álcái a tarlón, gazokon, ezek gyökerein s a föld felső rétegében élve a föld alászántással, vagy a földben élők a föld felszínére, — levegő kerüléssel elpusztulnak. A melyek pedig különben megmaradva, szaporodva, a mint azt sokszor szomorúan tapasztaljuk, tönkreteszik a gazda minden reményét, a termést. A tarló ieszántással járó ezen nagy hasznok mellett nem csoda tehát, ha a tarlók leszántása mindjobban terjed. Ivás a munkánál. Sok földmives és gazda elnyomja a szomjúságot a munkánál, hogy az izzadást mérsékelje. Ez nem célszerű s néha rossz, sőt épen veszélyes következményei lehetnek. A szomjúság intés gyanánt tekintendő, hogy az izzadás vagy más utón eltávozott vízmennyiség pótoltassák, a testben, mely el- mulasztatik, vérmegsürüsödést, a szövetek kiszáradását s végre napszurást okozhat. Nem tanácsos tehát a szomjúságot teljesen elnyomni, hanem kell inni lassan és mérsékletesen. Legjobb a vízbe egy egy kevés citromsavat vagy ecetet tenni, miáltal a gyomorsavnak a viz által való túlságos felhígítása is ellensúlyozva lesz. Máskülönben nem megy a dolog I — Hát bátyám csak gyümölcscsel és száraz kenyérrel tömi tele a gyomrát, mikor egész nap dolgozik, hogy majd bele hal. így szólott a mester uram Józsihoz az aratóhoz. — Tetszik látni mester uram. Mert hát a szegény ember igy takarékoskodik, hogy az a kis napszáma, részaratása megmaradjon. — Az ám Józsi bá’, de úgy tudom, hogy Józsi bá’ csak az ételben takarékoskodik. Az italban már nem úgy teszen. — Hát hiszen mester uram, az italt iszom én nyakra-főre, mert máskülönben nem megy a dolog. — Balga gondolkodás Józsi bá'. Először lássa az ital elviszi nemcsak keresetét, de ennivalóját is. Másodszor pedig tudja meg Józsi bá’, hogy csak úgy mondják azt, mert csak úgy látszik az, hogy a pálinka erősít. Nem erősít az, de öl. Csak ép abban a pillanatban érzi az ember, hogy talán nagyobb ereje van a munkára. De később meggyengiti az idegeket, elbágyaszt és remegésbe ejt. Hát egyék csak bátya inkább jó tápláló eledeleket, mint igyon olyan sok pálinkát. Akkor nagyobb lesz ám munkaereje és kedve is. HÁZI-ASSZONY. < A pulyka a legelőn. A jókor költött pulykák julius és augusztus hónapban már eléggé kifejlődtek és a legelőre is kihajthatok. Ez kettős haszonnal jár a gazdára: nem kell a pulykát otthon etetni, a lege-
