Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-07-12 / 27. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 215 lésző pulykák pedig rengeteg káros rovart és álcát pusztítanak el. Ezenkívül még nemcsak a tarlón található gabonaszemeket szedegetik fel, hanem a dud- vák magvait is felcsipegetvén, hozzájárulnak a szántóföldek titsztitásához. Ha a tarlókon már sertés konda, vagy birkanyáj legelészett, akkor a baromfiak természetesen kevesebb élelmet találhatnak s ezért még külön is meg kell etetnünk őket. Ha a szántóföldek a falutól, vagy majorságtól nagyon messzire vannak, akkor legjobb a pulykákat kint hálatni. Néhány cöve- ket leverünk a földbe, ellátjuk ülőrudakkal, szalma, gyékény vagy ponyvafedelet teszünk rá félszerszerüen és kész a pulykák éjjeli menedék helye. Ivóvízről természetesen szintén gondoskodni kell. A kinek úgynevezett vándor-olja van, az ezekben szállíthatja a pulykákat tarlóról-tarlóra. így rengeteg nagy területet legeltethet végig késő őszig, a meddig a pulykák a szabadban maradhatnak. A fiatal pulykákat is a szabadban lehet hagyni egész a hó leestéig, mert ha a himlőzésen túl vannak, a zord hideg őszi napokat épen úgy kibírják, mint az öregek. Sőt még jobban is fejlődnek a szabad legelőn, mert többet mozoghatnak s táplálékuk is változatosabb. A jól fejlődött pulykákat pedig mindig könnyebben hizlalhatjuk és jobban értékesíthetjük, mint a fejlődésben vissza- maradtakat. A baromfiak itatása. Hogy a baromfitenyésztés sikerrel járjon, annak egyik legfontosabb feltétele az, hogy a szárnyasoknak mindig, de különösen a meleg nyári időben tiszta, friss vizük legyen. A baromfi, a mint az ólból kiszabadul, azonnal vizet keres, s ha hozzájuthat, napjában huzszor is iszik. Ha tisztátalan vizet kell innia, mindenféle betegséget kap. így pl. a baromfi-kolera, gyakran minden valószínűség szerint, csupán onnan származik, hogy a baromfi olyan vizet kénytelen inni, a mely az istálóból folyik ki. A túlságosan htdeg viz a baromfit hirtelen lehűti és emésztési zavarokat okoz; a napon állott langyos viz pedig nem frissítő. Az esővízről tapasztalták, hogy az gyakran elcsapja a baromfi hasát. Ha a viz nem eléggé látszik tisztának, a baromfi közt betegségek kezdenek jelentkezni, tanácsolják az ivóvíz felforralását. Ezt a vizet persze kihűlés után kell a váluba tölteni. MI ÚJSÁG? A mindennapi kenyér. Irta : Bodnár Gáspár. Simon Mátyás gazdának napról-napra megadta a jó Isten az élelmet: vagy, mint mondani szoktuk: a mindennapi kenyeret. Nem is volt volna se neki, se családjának baja, ha tudniillik a mindennapi kenyérrel megelégszik. De ő nem elégedett meg! Kicsibe vette a Gondviselő Istennek azt a nagy jóságát, hogy napról- napra megadja a kenyeret. Az ő szive ugyanis többre vágyódott! —-----Min den áron gazdag óhajtott lenni. Simon Mátyást mindig háborgatta tehát, hogy hát miért kérjük mi a >Miatyánk« ban csak a mindennapi kenyeret ügy titokban bizony hozzá is súgta ezen szavakhoz a maga rejtegetett kívánságát... Még többet is tett! Asszony-feleségének is úgy odamondogatta: — Jó asszony, ne daráld már azt a »mindennapi kenyeret« untalan; kérj már egyszer többet. Legalább a holnapra. És kértek is! Kértek sok földet az Istentől, jó módot, nagy gazdagságot. Ügy látszott egyszerre, mintha a jó Isten bizony meg is hallgatta volna kívánságukat. Szemlátomást módosodtak, gazdagodtak. Simon János uram ennek tudatában ugyancsak begyeskedni kezdett. Hasonlóképpen cselekedett az asszony is. De a »Miatyánk«-ot nem imádkozták többé. A mindennapi kenyér nem kellett nekik, hiszen ők most már gazdagok voltak. Egyszer azonban fordult a világ kereke! Rossz esztendők következtek. A föld megtagadta a termést. A gazdák a vetni való magot sem tudták előteremteni. Simon János is nagy zavarba jött. Kötelezettségeinek nem tudott eleget tenni; dobra kerültek a földek. Simonék meg szegények, nyomorultak leltek ! Nem volt meg a mindennapi kenyér sem. A beteges ember most már azt sem tudta megszerezni! Bezzeg! Hányszor vissza visszagondoltak arra az időre, mikor a jó Isten napról-napra megadta a munkával a mindennapi kenyeret is. Most már naponkint letérdeltek és úgy mondották : — Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma! Szemükben könv csillogott és szivük nagyon is megértette, hogy jól tanította az embereket az Üdvözítő arra, hogy a Gondviselő Istentől napról- napra kérjék a kenyeret. Mert az emberek nagyon könnyen megfeledkeznek arról, hogy minden Istentől jő és nélküle — nyomorultak vagyunk. Azért csak mikor imádkoztok, naponként igy szóljatok: — Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma! — Az uj félév beálltával tisztelettel kérjük olvasóinkat, hogy előfizetésüket megújítani, hátralékaikat mielőbb beküldeni szíveskedjenek ! — Csak tovább ! Győrött gazdakör alakult, még pedig Szabadhegy külvárosban. A tisztikar a következőkép alakult meg: elnök Geró Mihály, helyettes elnök ifj. Kutas János, alelnök Müller Imre, jegyzők ifj. Bolla Sándor, Cel- ter Pál, pénztáros Baros Sándor, számvizsgálók Péter István, Mondovits Lajos, Nagy Antal, Cvikl Endre, Farkas Pál, Sós József. A választmány tizennyolc taggal alakult meg. — Országos kiállítás Szegeden. Az Alföldi Föld- mivelők Gazdasági Egyesülete Reök Iván országgyűlési képviselő elnöklete alatt Szegeden ülést tartott melyen elhatározták, hogy dr. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter védnöksége alatt s a társegyletek bevonásával f. évi szeptember hó 20-tól október 5-ig Szegeden országos kertészeti-, gyümölcs- és vetómagkiállitást rendeznek. — Nagy vasúti szerencsétlenség történt e hó 6.-án éjszaka 11 óra tájban a hajduszoboszlői állomáson. A Má- ramaros-Szigetről Budapest felé robogó 1707-es számú személyvonat hibás váltóállítás következtében beleütközött a szoboszlói állomáson levő tehervonatba. E borzalmas szerencsétlenség pillanatában egy utas és a tehervonat egyik fékezője szörnyet halt. Hét utas súlyosan, hét pedig könnyen megsérült. A sebesülteket a hajduszoboszlői állomáson részesítették első segélyben. Debrecenből és P.-Ladányból táviratilag külön vonaton orvosok érkeztek a szerencsétlenség helyére és azonnal kezelés alá vették a sérülteket. A kár több ezer koronára rúghat, mert úgy a pálya, valamint a kocsik és mozdonyok nagyon megrongálódtak. — Fagy júliusban. A beregmegyei Szernye és Dercén községek határában e hó 2-ikán fagyott. A fagy különösen a tengeriben és kerti veteményekben okozott kárt. A hegyeken havazás volt.
