Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-05-31 / 21. szám
MAGYAR FÖLDM1VELŐ 165 amikor ezt látták. Ha most az óriás lehajtja Csukothot, minden csontja összetörik. És az óriás előbb megforgatta, aztán csakugyan a földre dobta. Hanem Csukoth uramnak kutyabaja se lett. Talpra esett, mint a macska, aztán megint elkapta a török birkózó jcezét s nagyot csavarintott rajta. Az óriás ekkor újból megmarkolta s megint a levegőbe kapta. Néhány percig lóbálta a feje fölött s ismét ledobta. De Csukoth megint talpára esett s egy szempillantás alatt újból megragadta az óriás jobbját. A hírhedt birkózó már izzadni kezdett. Comb- nvi vastag karjának kötél izmai megereszkedtek. Hanem azért harmadszor is a feje fölé kapta. Most azonban Csukoth egy csodálatos mozdulattal a hátára ült, lábaival átfogta a nyakát, jobbjával pedig tar koponyájába kapaszkodott. Az óriás le akarta dobni, de az a két láb, mint valami acélburok oly kegyetlenül szorította a nyakát. A magyarok nevetni kezdtek s hangos szóval, éljenzéssel biztatták Csukothot. Az óriás szája habzott a dühtől. Hirtelen leguggolt s négy kéz lábra ereszkedett a földön. Csukoth tudta, hogy mi következik most; hirtelen hanyatt vágja magát s óriás testével ráfekszik, hogy végkép legyűrje. Ámde ezt a pillanatot nem várta be. Megragadta a karját, lefejtette a lábairól, aztán leugrott az óriásról, Ez már erősen lihegett s nagy vizcseppek hullottak homlokáról. Végezni akart a nyápic legénnyel. Ismét összementek s az óriás a lábait is szétfeszítette, hogy annál gyorsabban a földhöz teremtse Csukothot. De ő épen ezt a pillanatot várta. Hirtelen átkarolta a derekát, gáncsot adott neki, mire az óriás hanyatt vágódott, őt is magával rántva. Csukoth villámgyorsan az óriás mellére térdelt, baljával lefogta mind a két karját, jobbjával pedig sűrűn osztogatta neki a poflevest. — Hát te merted gyalázni a magyarokat, te zsirbödön — szólt fogait csikorgatva Csukoth s azzal csihi-puhi olyan taktusra pofozta, hogy a magyar lovasok fóricra pergették a sarkantjmjokat. Izmos, kemény tenyerének csattogására az óriásnak orrán, száján eleredt a vér s rimánkodni kezdett, hogy bocsássa el, hisz már úgyis legyőzte. — Tudd meg. te tarfejü, — rivalt rá Csukoth s azzal ismét jól képen teremtette, — hogy a magyart nem érheti nagyobb gyalázat, mintha arculütik. A magyar lovasok hozzásiettek s csillapították a várkapitány fellázadt indulatát, mire ő le is csöndesedet! s felállva az óriás melléről, megengedte, hogy feltápászkodhassék. Szegény feje olyan volt, mint az ázott csóka. Roppant restelkedve nézett körül s amikor észrevette, hogy a basák szégyenkezve csóválják a fejüket, szitkozódni kezdett, hogy a magyar levente nem szabályosan birkózott. Erre odament Szapolyai s egy erszény aranyat vetett neki. A legyűrt hetvenkedőnek a szeme-szája elállt, amikor száz aranyat talált benne. Hanem Csukoth uram se járt rosszul, amiért megmentette a magyar becsületet. Szapolyai neki ajándékozta Bajom várát, a Szigetvárnál sógorával, Zrínyi Miklóssal együtt elesett Bajomi István uradalmát s nemesi címerébe őt magát vésette be a zöld mezőbe, amint sűrűn osztogatja a nyaklevest a földhöz vágott török óriásnak. Farkas Ernőd. Méhészeti előadások. Az állami méhészeti vándortanitók folyó évi junius hónapban, az alább megnevezett napokon és helyeken tartják előadásaikat. 1. Imrei Ferenc első kerületi székhelye Rákoscsaba. 15-én Albertin. 16-án Pilisen. 17-én Monoron. 18-án Üllőn 19-én Gvömrön. 20-án Péterin. 21-én Gombán 22-én Benyén. 23-án Káván és 24-én Pándon. 2. Valló János harmadik kerületi székhelye Pozsony-Ligetfalu 16.—17.-én Pozvonyban az állami tanitóképezdénél. 19-én Pebedinben. 20-án Brunócon. 22.-én Yerbun és 23.-án Ujvároskában. 3. Rózsa János negyedik kerületi székhelye Sárospatak. 2.-án Bodzásujlakon. 3.-án Garanyon. 4.-én Abárán. 5.-én Nagyráskán. 6.-án Kisráskán. 9.-én Iskén. 10.-én Besén. 11.-én Csicseren. 12.-én Gálócson. 13.-án Szürtén. 4. Forgách Lajos ötödik kerületi székhelye Arad. 10.-én Zimándujfaluban 11.-én Csermőn. 12.-én Bettonyán. 13.-án Makón, a gazdasági ismétlő iskolánál. 14.-én Csabán, a gazdasági ismétlő iskolánál. 16.-án a pecei iskolánál. 17.-én a bélmegyeri pusztán. 19.-én Mezőtelkin. 22.-én Margittán. 5. Tóth János hatodik kerületi székhelye Nagy- Enyed. 12-én Vízaknán. 13.-án Alsóárpáson. 15.-én Galacon. 16.-án Sárkányban. 17.-én Alsóvenicén. 18. án Kücsulnton. 19.-én Hévizén. 20.-án Dánoson. 6. Nagy János hetedik kerületi székhelye Kolozsvár. 2.-án Kenteikén. 3.-án Alsóilosván. 4.-én Rettegen. 5.-én Sósmezőn. 10.-én Kercseden. 11.-én Felsődetrehemben. 12.-én a virágosvölgyi tanyákon. TANÁCSADÓ. \ Rendelet a munkásközvetitésről. A l öld mivelésügvi miniszter e tárgyban a következő rendeletet adta ki: »Arról értesültem, hogy több törvényhatóságban különösen külföldi gazdaságok részére engedélyivel nem bíró ügynökök gazdasági munkások közvetítésével üzletszerűen foglalkoznak. Minthogy az engedély nélkül való munkásközvetités, akár kül- földrejszerződtetnek a munkások, akár nem, a gazdasági munkásközvetités szervezése tárgyában az 1899. évi december hó 28.-án 11.180—99, ein. sz. a. kiadott rendeletem 12. §-a értelmében kihágást képez, mely az 1898. évi XI. t.-c. 64. §-a alapján 15 napig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, felhívom a t. törvényhatóságokat, hogy a gazdasági munkásközvetités ügyére különös figyelmet fordítson s intézkedjék, hogy az idézett rendelet 12. §-ába ütköző kihágások megtorlása iránt az eljárás hivatalból folyamatba tétessék. Amidőn figyelmeztetem a t. törvényhatóságokat a hivatkozott rendelet 9. §-ának azon rendelkezésére, hogy az a munkás, aki a vele együtt szerződni kiváaó munkásokat összegyűjti s a munkáscsoportban maga is munkát vállal és tényleg teljesít, közvetítőnek nem tekinthető — egyben közlöm azt is, hogy a gazdasági munkásközvetités üzletszerű gyakorlására a most idézett 9. §. alapján eddigelé engedélyt senkinek sem adtam.« Kérelem. Azokat a tisztelt gazdákat, a kiknek az idei vetésnél alkalmuk volt az időkülönbséget az impregnált és a nem impregnált takarmányrépamag
