Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)

1908-05-31 / 21. szám

162 MAGYAR FÖLDMIVELÓ S ha enyhe alkonyon ott ül a csalogány — Szárnyas, szabad kis dalnok, ki bokrod meglelé. Reszket, megittasul rózsádnak illatán, S dalol, dalol büvölten a csillagok felé ! Felhőszakadás Németországban. Német­ország nagy részében a mull héten este nagy felhő- szakadás volt, a mely sok helyen jelentékeny kárt okozott. Berlinben este kilenc óra tájban kezdődött a jégesővel vegyes zivatar. Az alacsonyabban fekvő utcákban a pincék és lakások megteltek vízzel, az utcákon pedig oly víztömeg hömpölygött, hogy a közlekedés sok helyen teljesen megakadt. A belgiumi vasúti katasztrófa. Brüsszelből jelentik: A Contych város közelében történt vasúti katasztrófa áldozatainak számát negyven halottban és hétszáz súlyos sebesültben állapították meg. A sebesültek közül körülbelül hetvenen, olyan súlyo­san sérültek meg, hogy aligha maradnak életben. Albert herceg felesége meglátogatta az anverszi kórházakban fekvő sebesülteket. A katasztrófa he­lyén megjelent a vasúti miniszter is. Négy ha­lottról eddig nem sikerült megállapítani, hogy ki­csodák'. Testük teljesen összezúzott, ruhájuk és a benne volt iratok pedig elégtek. A váltóőr, aki ide­jében vette észre a bajt s meg akarta igazítani a váltót, de nem bírta, nyomtalanul eltűnt. Most azu­tán megkerült s elmondotta, hogy egész éjjel a közeli földeken kóborolt. Folytonos hallucinációi és viziói voltak. Az orvosok konstatálták, hogy a sze­rencsétlen ember olyan idegrázkódást szenvedett, hogy attól tarthatnak, hogy megőrül. A spanyol szélhámosok. Sokat írtak már a magyar lapok is arról a spanyol bandáról, amely azzal a furfanggal csalta tőrbe a könnyen hivő em­bereket, hogy csekély előlegekért nagy kincset ígér­tek. Rendesen Madridból kaptak az illetők levelet, a melyben ismeretlen emberek arról értesítették őket, hogy egy spanyol fogságban vannak elzárva. Ebben a szorult helyzetben — úgy Írták — azért fordultak az illetőhöz, mert nagy kincsük, a melyet még elfogatásuk előtt elrejtettek, veszedelemben forog. Egy szállót neveztek meg azután rendesen, a hol a kincs egy bőrtáskába zárva zálogban van s csak csekély néhány száz koronára volna szükség, hogy kiválthassák. Megírták azt is, hogy a pénzt kinek kell megküldeni és sajnos, akadt elég köny- nyen hivő ember, a ki a néhány száz koronát el- küldötte. A dolognak természetesen mindig feljelen­tés lett a vége, azonban a nyomozás eddig sohasem vezetett eredményre. Madridból most azt jelentik, hogy ott a rendőrségnek sikerült hónapok óta folyó nyomozása során a szélhámosok bandáját leleplezni s néhány tagját letartóztatni. A banda ellen a mad­ridi rendőrségre nem kevesebb, mint négyszázhetven eset miatt érkezett följelentés. A gyermekek dohányzása. Külföldön már régen megdöbbenve tapasztalják, hogy a dohányzás mily óriási pusztításokat visz végbe a gyermekek közt. Nálunk hosszú időnek kell eltelni, hogy rájöj­jenek, melyszerint az uj nemzedék satnyaságának, fejlődése megakasztásának egyik legnagyobb oka: a korai dohányzás. Most már egyes vármegyék veszik kezükbe az ügyet. íme Zalavármegye a következő óvintézkedé­seket teszi : Zalamegye uj szabályrendeletet állapított meg, mellyel a tizenöt éven alul levő gyermeket eltiltja a dohányzástól. A szabályrendelet megtiltja, hogy a gyermekeknek dohányzó eszközt, dohányt, vagy gyújtót eladjanak. A ki ezt a tilalmat megszegi, azt 100 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetik. A szülők és gyámok tartoznak gyermekeikre felügyelni és ha mulasztást követnek el. szintén büntetés alá esnek. Szobrot — a költő-királynak!*) Imhol negyvenhét esztendeje, hogy sír­jában porladozik a nagy költő és száz esz­tendeje, hogy a Gondviselés a magyar nem­zetnek ajándékozta őt! Béhunyta szemeit talán azon öldöklő bánattal, hogy hazájában soha sem fog többé nagy és viruló nemzet élni. hogy a magyar nép is az enyészet karjaiba dől. De nem hiszem, nem hihetem azért atyám­fia, hogy a nagy költő lelkének legeslegutolsó felcsillanásában is ne maradt volna egyetlen sugárka, mely még mindig a remény sugára maradt arra, hogy e nemzetnek is virradni fog. Vörösmarty sohasem jósolta a nemzet halálát. Mikor a nagy nemzeti gyász bekövet­kezett, mikor olyanná lett ez az ország, mint egy szomorú temető; igaz, hogy sokan azt mondották: íme, Vörösmarty megjósolta a nemzet halálát. Mert a kisebbik szózatban, a „Hazádnak rendületlen “-ben van egy néhány sor, ami némileg ilyen jóslatszerünek tűnik fel. Azt mondja a nagy költő: Vagy jönni fog, ha jóni kell, A nagyszerű halál, Hol a temetkezés fölött Egy ország vérben áll. S a sirt, hol nemzet sülyedt el, Népek veszik körül, S az ember millióinak Szemében gyászköny ül. Ámde, mikor a nagy költő meghallotta, hogy miként értelmezik Szózatának e sorait, elszomorodott. Nem, ő nem ily halált értett; ő a halál képében a nemzet életének képét rajzolta. Gyermekeinek nem volt szabad sza- valniok e sorokat és egyszer, mikor költe­ménykötete Balatonfüreden való időzése al­kalmával kezébe került, kikereste benne a Szózatot s bánatos hangon mondotta, hogy sohasem irta volna meg versének fentebb *) Szerkesztőnk, Bodnár Gáspár e cikket Vörösmarty Mihálynak, a Szózat költőjének születése 100. évfordulóján 1900-ban irta.

Next

/
Thumbnails
Contents