Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-05-31 / 21. szám
21. szám. Szatmár, 19)8 május 31 XI. évfolyam HÉTRÖLBÉTBE. ITTHON. A költségvetési vita. Egész uj lendületet hozott a nyolcórás képviselőházi ülés a mi országházunkban. Igazán el lehet mondani, hogy dolgozó miniszterek állanak az ország élén, akik rég óhajtott eszméket, terveket, szükségleteket állitnak a törvényhozók elé. hogy azok a németi é^dtvk&k okps felismerésével segítsék mindezeket ;,a n^iAZ&ti életbe, vérkeringésébe átmenni. A költségvetésről már a múltkor adtunk értesítést; most folytatjuk rövid velősen annak további folyamatát. Igen nagyfontosságu a kereskedelmi tárca költségvetése. A kereskedelmi miniszter ugyanis a dolgozó nép különféle, eddig elhanyagolt érdekeit tartotta szem előtt. És azt, hogy az egész művelt világban elismert államvasutakat okos és nagyszabású befektetéssel rendbehozza és gyümölcsözővé tegye. (Erről mi már külön cikkben irtunk.) Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter pedig • alig beszélt másról, mint a szegényebb rendű föld- mivelő nép érdekében való intézkedésekről. Ide tartozik különösen két bejelentett fontos javaslat: az állattenyésztés rendszeres állami támogatásáról, a telepítésről és parcellázásról már benyújtott vizi- beruházási javaslat legfőbb érdeméül azokat az intézkedéseket emelte ki, a melyek a falusi földmi- ves nép és a földmunkával foglalkozó munkástömegek érdekeit szolgálják. Apponyi gróf beszédének, éppen úgy, mint tárcája költségvetési szónokainak legfőbb tárgya a szociális térre esett. Tehát szintén a nép érdekeire. Az ingyenes elemi népoktatás behozatala, a gazdasági ismétlő-iskolák országos szervezése, egész tanügyi szervezetünknek a nép gazdasági és szociális szükségleteihez való idomitása mindenesetre nagyobb dolgokat jelentenek az alsóbb néprétegek boldogulása szempontjából. Hasonlókép az igazságügyi tárca tárgyalásánál a legsúlyosabb felszólalások azokat az igazságügyi gyökeres újításokat sürgették, amelyek a nép boldogulása, jogi megoltalmazása szempontjából már már égető szükségüekké váltak. Ekkép be kell látni az ország népének, hogy a törvényhozás teljes erejével különösen az alsóbb néposztály érdekeinek ápolására vetette magát. És hogy dolgoznak is ám, a nép boldogulásán. Mi nem mint politikusok, de az események hű krónikása fel kell hogy jegyezzük a jövő számára, hogy ez a költségvetés már nagyon biztató a jövendőre a ■gyakorlati alkotások terén és különösen, hogy a csüggedő népben, talán országban is bizalmat és benső megelégedést keltsen. KÜLFÖLDÖN. A franciák nagy költője Coppée Ferenc meghalt. Az agg költő kiválóan szerette a magyarokat és főleg Petőfi Sándor életét és költészetét bámulta és énekelte meg. Eljött ide hazánkba is az 1885. évi kiállítás alkalmával. Megszeretett minket magyarokat s megkoszorúzta a fővárosban Petőfi szobrát. És ekkor ezt a gyönyörű költeményt irta, francia nyelven. Magyarul igy hangzik : Mint szegény utas,'kit zordon tél-időn A nyájas háziasszony szelíd tűzhelye véd, Mig arca elborul, halk búcsút venni jön, És homlokon csókolja a háznak gyermekét. Ekkép sietünk hozzád. Magyarhon francia Vendégei, kezünkben virágok dús füzére, Hozzád óh! költő-harcos, hazád kedvenc fia, Ki énekeltél neki s meghaltál bátran érte. Lángész hevében égni s meghalni csatatéren 1 Fönnállói büszke ércben s porladni sir nélkül! De nem sajnállak érte, — irigyellek óh testvérem ! Ember dicsőbb, szebb sorsban itt lenn nem részesül! Hol nagy szivedre gázolt vérszomjas csőcselék, S meghaltál, hogy ne halj meg többé soha, soha, Ested helyén bizonynyal vad rózsa bokra ég, Óh ! szerelem s szabadság fenséges dalnoka ! Vad rózsa bokra, melyben szép lelked még virul! — S jegyespár arra bolygván, mit ifja keze tör, Virágodtól a kedves hőbb szerelemre gyűl, Az esküben több báj lesz, a csókban több gyönyör.
