Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-01-26 / 3. szám
22 MAGYAR FÖLDM1VELÓ A mezei egerek által okozott károk adó- elengedésre igényt nyújtó elemi csapásnak tekintendők. Ezt az elvi határozatot mondta ki a királyi közigazgatási bíróság. Rendkívül jelentőségteljes ez a határozat most, mikor a mezei egerek pusztítása valóban rengeteg mérvet öltöt az országban s a gazda bajait egy uj elemi csapással tetézi. A közig, bíróság határozatát olyan uj fölfogásról tanúskodó törvénymagyarázattal támogatta meg, melyet jó lesz, ha gazdáiok megjegyeznek maguknak. Az 1883. XLIV. t.-c. úgy értelmezendő, hogy szántóföldekre nézve nemcsak a tartós szárazság, hanem más oly elemi csapás által előállott kár következtében is van adóelengedésnek helye, mely határokat magukban foglaló területeken semmisíti meg a bevetett föld termését. Az a fölhozott érv, hogy ennek az elvnek megállapítása az államkincstárra nézve hátrányos és veszélyes, nem érdemel figyelmet mert. ha ez a körülmény bekövetkeznék is, az nem képez indokot arra, hogy az adózó felek jogos és törvényes igényeiktől elültessenek s mert sem ez a bíróság, sem az alsóbbfoku hatóságok határozataikban nem pusztán elveket mondanak ki, hanem egyes megtörtént eseteket bírálnak el. Mit tud a bojtár? Fábri Antal bojtárlegény a vármegye egyik pusztáján legelteti nyáját, fúja furulyáját, bú nélkül éli világát. Minap aztán némi kocódásba keveredett a szolgabirósággal. Valami kihágási ügy miatt idézték a hatóság elé. — Hogy hívják? — kérdé tőle a szolgabiró. — Engem? — hát csak úgy. hogy Anti tel — A nevét kérdem. — Fábri Anti vagyok! — Hol született? — Nem tudom. — Hány éves? — Azt se tudom. — Kik voltak a szülei ? — Isién tudja ! — Hát ugyan mit tud? — Furulyázni instálom, ahhoz értek fáinul! KIS G A SS D A. Megfagyott bor. Ha fehér vagy vörös bor megfagy, egyéb eljárásunk nem lehet, mint hogy a hordókat oly pincékben helyezzük el, melynek hőmérséklete 7—8 fok, esetleg valamivel több. Ne helyezzük azonban el a fagyos bort közönséges borpincébe, mert ennek hőmérsékletét a fagyos bor erősen lehűti. A megfagyott bor nagyon lassan enged föl, mert a hordódonga, mint fából készült anyag, rossz melegvezető. A bort mindaddig érintetlenül hagyjuk, mig hőmérséklete a pince hőmérsékletét el nem érte, azután már lehúzható más hordókba. Némely borfajta a fagyos állapot eltűnte után zavarossá válik s egy idő múlva seprüsödik, mely apró borkőjegecekből áll. Ha nem nagy fagynak volt a bor kitéve, akkor nem sokat vészit zamatjából, ellenkező esetben rá nem ismerünk a fagyás után. A rothadásra hajlandó burgonyáról. Ha ezt a bajt észleljük, akkor a rothadásnak induló burgonya kiválogatandó és a rothadási gombák által már megtámadott gumókat meg kell főzni és úgy föleletni. Főzés által az ily gumók még etethetők. Legjobbak e célra a gőzölök, — amilyen a Venczky-féle is és mások. Ha a termés nagyobb mennyisége miatt a kiválogatásra időnk nem marad, akkor ilyen gőzölőkben főzzük meg összes burgonyánkat, aztán zuzzuk meg zúzógépen és vermeljük el ily főzött állapotban. Ez természetesen az el- takarmányozásra szánt burgonyára szól és nem arra,- amely szeszgyártásra van rendeltetve. Az igy besa- vanyilott takarmányt hal hét múlva mindenféle jószág jól eszi. A vermelésnél azon szabályokat kövessük. a melyeket egyéb dolgok verembetevésénél is követni szoktunk. Rozsdás szalma takarmányozása. A mull évben a gabonák, különösen pedig az őszi rozs szalmáját Bréma vidékén nagyon megtámadta a rozsda. Minthogy pedig a rozsdás szalma etetése sok esetben kárral járhat, Giersberg dr. több lapban cikket irt a rozsdás szalma etetése tárgyában, hogy a gazdákat a kárra figyelmeztesse. Cikkének rövid tartalma a következő : »A gazdák nagyon is sokszor azt a kellemetlen tapasztalatot szerezték, hogy a rozsdás szalma etetése betegségeket okozott az állatoknál. Különösen vigyázni kell arra, hogy a növendékmarhák, vemhes és borjas, tehát szoptatós tehenek ne egyenek nagyobb mennyiségű rozsdás szalmát. A növendékmarha a rozsdás szalmától többnyire valamilyen betegséget kap, meg ha a szopós borjúnak anyja eszik nagyobb mennyiségű rozsdás szalmát, a borjú gyakran bénulást és más ehhez hasonló betegséget kap. Ha már elkerülhetetlen az, hogy rozsdás szalmát etessünk, sohase adjunk az állatoknak nagyobb mennyiséget belőle, hanem csak keveset, azonkívül szükséges, hogy az állat a rozsdás szalmán kívül nagyobb mennyiségű teljesen egészséges takarmányt is kapjon. Ha a szalma nagyon rozsdás, ajánlatos lesz azt még egyszer átbocsátani a cséplőgépen, mikor a rozsda nagyrészétől megszabadul a szalma. Szükséges azonban az, hogy a csépléskor a szalma teljesen száraz legyen. A só is nagyon alkalmas arra, hogy a rozsda káros hatását ellensúlyozza és azt tapasztalták, hogyha a rozsdás szalmát sós vízzel megöntözték, az állatok sokkal nagyobb meny- njiségü rozsdás szalmát is elfogyasztottak minden baj nélkül. Egy métermázsára körülbelül egy fél kilogramm só elegendőnek bizonyult. Természetesen a sót vízben fel kell oldani és a takarmányozás megkezdése előtt ezzel a sós vízzel a szalmát megöntözni. Arra azonban föltétlenül ügyelni kell, hogy az ellés idejéhez közeledő, továbbá szoptatós tehenekkel rozsdás szalmát ne etessünk, mert a rozsdás szalma ártalmára lesz a borjúnak.« Kocák csecsbimbóinak elhalása. A kocák csecsbimbói legnagyobb valószínűséggel fagyás következtében hullanak le. Ha a kocák közvetlenül a szoptatás után kora reggel a nagyon hideg levegőre kimennek akkor, még ha nincs is hó, a bimbók felületén levő nedvesség reájok fagyhat és a még finom bőr megfagyását is maga után vonhatja, mire azután a felső bőr bereped, lehámlik és később az egész bimbó is elüszkösödhetik. Nem igen tartjuk valószínűnek, ámbár nem lehetetlen, hogy az elhalást fertőző anyag okozza, mely az alomról a szoptatási idő kezdetén gyöngédebb felbőr finom hor-
