Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-01-26 / 3. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÓ 21 űzhessen az asszonynéppel. Az a szokás ugyanis, ha hamarább elkészül a kolbász, mint a hurka (a hurkát az asszonyok készítik, ebbe ember nem avatkozik), az első szálat a gazd’asszony nyakába akasztja a böllér. Viszont a hurka kerül a böllér- férfi nyakába, ha az előzi meg a kolbászt. A sógor tehát nekigyürekszik, a pipát leteszi és valami bádogedény-félében gyúrni kezdi az apróra darabolt kolbászhust. Megsózza, megpaprikázza, borsot, majoránnát, szegfűszeget és jó csomó fokhagymát (hogy mennél illatosabb legyen) tesz közé és szinte beleizzad, annyira dolgozik. A többiek ezalatt darabolják a zsírnak való szalonnát. Egyforma, apró kockára kell ezt elvagdalni, mert igy jobban kisül belőle a zsír. Tombác sógornak a verejtéke is megindul, de azért nem enged a negyvennyolcból. Siet, mert látja, hogy az asszonyok is ugyancsak tömködik a hurkabelet. — No, — mondja később nagy diadallal — hol vagy Pörke, hadd akasztom a nyakadba ezt a kalamárist!... — Ejnye, sógor, — nevet a gazdasszony — mégis csak ügyes ember kend. — Lepipáltalak, ugy-e ? — No már le ... És nevetés támad meg a legkisebb gyermek ajkán is. — Hanem azért én is megtréfálhatom még kendet. — Mivel ugyan!? — Majd meglátja. — Igen lösz? — Igaz ám ... — Várom, kis húgom, várom. Negyed óra nem telik bele, a hurka is megszületik. Elkészül a véres, májas és a kásás hurka, még a szárma is gőzöl már a tűzhelyen. A szobában Tombác ángyó hajtogatja a rétest, Nagy örzse meg a szépen kelt magyar-kalácsot fonja és illeszti a bádog-tepsibe. Még Korom Pál is eldicsekszik a paprikással: — Tombác sógor, olyan paprikásunk lösz, hogy mögnyalja utána a vendég a száját. Szóval estére minden elkészül. A macska is és az öreg házőrző Tigris is jóllakik ekkorra a nekik való hulladékokból. (Sőt még a szomszédból is érkeznek különböző korú és szinü macskák a szagra, azok is találnak némi béldarabokat és más egyebeket.) Ezek most már nem is lábatlankodnak. Ki vannak elégítve. Az öreg kutya a házába vonul és csak később ad magáról jelt, mikor nyílik a kiskapu és jönnek a disznótoros vendégek. Egy jó leány kérése. — Édes apám, az idei farsangban nem megyek bálba. Ruha se kell! — Hát bizony édes jányom, legalább megtakarítunk egy pár garast. De hát miért lennél te alább levő a többi falusi leánynál ? — Mert kérni akarok valamit édes apámtól. — Tudom, hogy ezért simogatsz. — Azért, hogy lépjen be édes apám a segélypénztárba. Abból a báli pénzből kitelik a tagsági dij az idénre, jövőre meg csak megsegíti édest a jó Isten. — Hát olyan nagyon akarod'? — Olyan boldog lesz édes anyánk, ha tudhatja, hogy szerencsétlenség, öregség, halál esetére segítségünkre lesz az uj törvény. — Már ilyen jányért meg is teszem anyjok ! KÖZEGÉSZSÉG. Keresztcsontfájás. Ez a fájdalom néha oly metsző szokott lenni, hogy a beteg nemcsak jajgat belé, hanem ordilani is képes. Hallottam egyszer egy öreg asszonyt két napig úgy kiabálni, hogy azt borzasztó volt hallgatni. Hirtelen jött rá e baj reggel felé, meghűtötte-e a hátát, vagy megerőltette, nem tudta megmondani. Segíteni sem tudtak a baján, pedig sok kenőcsöt javasoltak itt is, ott is, de hát a világért sem engedett magához senkit, azt hitte, ha hozzányúlnak, ha megfordítják, meg kell halnia. Az orvos azt mondta, hogy majd elmúlik. Igaz elmúlt — két nap múlva, a mikor az ijedtségtől és álmatlanságtól, mert senki sem tudott a jajgatástól aludni, — a házbeliek leltek betegek. Pedig hát Kneipp vizkurája rövidesen elbánik ezzel a bajjal. Ha a váll-lapockák tájékán ül a fájdalom, akkor meleg vízzel és ecettel kell megmosni a betegnek egész hátát minden órában; ezután jól be kell őt takarni. Ha a beteg az ágyból nem tud kijönni, vagy kihajolni, hogy igy megmossák, lehet meleg borogatást rakni a hátára s szintén óránkint felfrissíteni. A borogatás többszörösen összehajtott vászonlepedővel történik, melyet, ha az ecetes meleg vízben megivakodott, jól ki kell facsarni, s úgy tenni fel a beteg testrészre. A borogatás fölé mindig egy másik száraz vásznat kell tenni, egyrészt, hogy jobban elzárja a borogatást a levegőtől, másrészt, hogy az ágy vizes ne legyen Ha maga a keresztcsont fáj, s a beteg a »ceremóniát« nem tűri, hát lehet őt meleg lepedőre fektetni, mely a fen- tebbi módon ecetes meleg vízbe van mártva. Hogy az ágy ismét vizes ne legyen, az ágy-lepedő fölé valami vastagabb vásznat, e fölé gyapjutakarót vagy pokrócot tegyünk; erre kell aztán teríteni az összehajtott meleg lepedőt s a beteget ráfektetni úgy, hogy egész háta hosszában a meleg lepedőn feküdjék. Itt is jól kell a betakarózással elzárni a levegőt, azért az alulra tett pokróc két szélét a betegre kell hajtani s ennek a hegyébe a dunyhával jól betakarni. Óránkint váltott 2—3 ilyen lepedő, vagy borogatás vagy mosás elűzi a kínos fájdalmat. TANÁCSA D Ó. Szabad-e a osomagokba leveleket tenni? Sok a panasz, hogy a csomagokba tett levelek után bírságokat fizettetnek a csomagok küldőivel. Egyik fővárosi lap a »M g« kérdést intézett a postaigazgatósághoz ez ügyben és az igazgatóság utján arról értesül, hogy a csomagokban joga van a küldőnek Írásbeli közleményt elhelyezni, csakis a vasúti csomagokban van eltiltva. Elég sajnálatraméltó körülmény, hogy ez a régi copfos eljárás még a vasútnál nem szűnt meg s a küldő ha egy pár sort csatol a küldeményhez, azért jövedéki kihágás miatt zaklatják és érzékeny birsággal sújtják. Helyén volna ezt az avult szokást a vasútnál is megszüntetni.
