Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-03-17 / 11. szám
84 MAGYAR FÖLDMIVELÓ László Fülöpöt két hónapi elzárással, tiOO korona pénzbüntetéssel és irodahelyiségének bezárásával sújtották. Hát igaz, hogy ez is büntetés. De mi ez, ahhoz a nagy nemzeti kárhoz képest, amit ezek a hiénák az országnak és a szerencséden kivándorlóknak okoztak. Az ő számukra a derest kellene visszaállítani. Haladunk — vagy maradunk? Mindenfelé általános beszéd tárgyát képezi a nehé^ megélhetés kérdése. A természet hosszas szunnyadása, az idei kemény tél nagyban elősegíti, rémséges módon bizonyítja az emberek eme folyton növekedő, méltányos panaszukat. S minthogy mindenfelé hangzik a panasz, szinte önkéntelenül tesszük fel a kétség s aggodalom eme kérdését vájjon — Haladunk — vagy maradunk-e ? Mérlegeljük ezen szavakat. Tegyük a sulymér- ték serpenyőjébe. Lássuk meg a valót, a sok különböző vélemény közül hámozzuk ki jelenlegi helyzetünk fontos, kétségtelen igazságos voltát; hogy igy tiszta képet nyerve, ez iránt többé ne kételkedhessünk. Azt mindenki tudja, hogy a jelen időben a nagy drágaság jegyében élünk. Az okát is tudjuk. Bátran állíthatjuk, hogy ahány város, község, ház, vagy ember van, annyi féle a drágaság oka. Tehát igen célszerűtlen, balga hiedelem egyesekre, vagy osztályokra hárítani ezért a gyanút. Bár ezt sokan egyoldalúan megteszik, sőt nyilvánosan hiresztelik, kürtölik is. Különben a drágaság okát ember legyen aki eltalálja, mert azt nemcsak Magyarország népe érzi, viseli, hanem annak oka európai viszonyokban van elrejtve. S minthogy a drágaságot egyesek és tömegek közönnyel nézik, tehát elősegítik, táplálják, ezért az okozat mindnyájunkat illet. Ennélfogva mindnyájunk kötelessége enyhíteni is. Közös erővel kell megfejteni a nehéz megélhetés égetően fontos kérdését. Ez módunkban van, tehát lehetséges is. Itt is annyiféleképen kell eljárnunk, ahány embernek van szüksége, baja. Tehát külön-külön és azután összesen, tömörültem Mert csakis az egyesek szilárd akarata, erős áldozatrakész munkássága és — ha a szükség kívánja — önmegtagadása szilárdíthatja meg a család, a társadalom s igy a haza alapkövének fundamentumát s növelheti annak jólétét s boldogulását ama fokig, mely az általános jólétet és megelégedést mutatja. Hogy ezt elérhessük szükséges az egyenkénti és az összesen, mindnyájunk által való ernyedetlen közös munka. Ez a munka már megindult. Örömmel tapasztalhatjuk, hogy mi magyarok végre megmozdultunk, nemcsak panaszkodunk, hanem dolgozunk is. Az eleven, mindenfelé megindult munkaáramlat élő bizonyíték a haladásra. Hogy pedig munkánknak ezideig még nincsen meg a kívánt sikere, annak is meg van az oka. Ez az ok visszavezethető a múlt idők viszontagságaira, annak lagymatag, aluszékony munkakedvére. Nem szükség e helyen példákban beszélni róla, hiszen a gyakorlati élet beszélő példákban úgyis bővelkedik. E helyett álljon itt a legnagyobb magyarnak e bölcs mondása: — A mull felett nincs hatalmunk, a jövendőnek urai vagyunk! ügy van. A jövendőnek urai vagyunk! Tehát mikor napjainkban az élet zűrzavaros forgatagában kétségbeesve kérdezzük egymástól: »Haladunk-e, vág} maradunk?« ne felejtsük el, hogy az embernek célja a haladni akarás, ez már vele született természete. Hogy vágyaink, reményeink nem teljesülnek mindjárt a gondolat pillanatában, az igen természetes dolog, és csak javunkra szolgálhat. Nem lehet okunk a kétségbeesésre. A minden téren megindult munkálat lendületéből tapasztalhatjuk a valót, a bekövetkezendő nagy változásokat. Ezek a változások átalakítják, átgyurják az egész társadalmai azzá, amivé lenni már régen óhajtozik: boldoggá, elégedetlé. Mindnyájunk hő vágya, hogy ez az idő minden nagyobb rázkódtatás nélkül mielőbb bekövetkezzék! A magyar nép csendben, békességben óhajt munkálkodni ezután is. Bár még itt-ott a tél kemény páncéla fedi az anyaföld tápláló keblét, de a már mindenfelé megindult munkaáramlat és a tervbe vett, megvalósítható nagy eszmék élő biztosítékai, hatalmas kiáltójelei a haladásnak. Minden bizonnyal haladunk!... Igazmondó. Megmentett magyar munkások. Részletes leírását adtuk annak idején mi is a lelketlen sanyargatásnak, amelylyel a magyar mezőgazdasági munkásokat Oláhországban Popesku Döme birtokán gyötörték. A sajtó tiltakozó felszólalásának meg volt az örvendetés eredménye. A kormány felszólítására úgy a bukaresti osztrák-magyar követség, mint a brailai konzulátus közbelépett s a nagy port felvert ügy a munkásokra kedvező megoldást nyert, amennyiben Popesku kénytelen volt a kijátszott munkásokat saját költségén hazaszállítani. A munkások megmentése azonban sok huza vonával járt. Az említett két külképviseleti hatóság ismételt szóbeli és írásbeli sürgetésére, a román kormány erélyes fellépésével sikerült csak a vad munkásnyuzót arra bírni, hogy a munkásokat, akik semmi bérért sem akartak tovább a szolgálatban maradni, haza- szállittassa. A munkások a múlt hónap ‘28.-án ültek vonatra s Predeálon keresztül meg is érkeztek állandó lakóhelyükre, Hódmezővásárhelyre. Csak legalább okulnának e szomorú eseten a magyar munkások, akik vakon hisznek minden tekergő ügynök Ígéretének s megfontolnák jól az esélyeket, mielőtt külföldre vándorolnak boldogulást keresni. Mennyit dohányoznak az egyes népek ? A világ legerősebben dohányzó népe a hollandiai. A hivatalos állami kimutatás szerint minden egyes emberre évi 3 kiló és 400 gramm dohányfogyasztás jut átlagosan. A hollandok után az északamerikai Egyesült-Államok polgárai szívnak legtöbb dohányt, még pedig 2 kiló és 110 grammot éven- kint. Ezután következnek a belgák 1 kiló és 552 grammal, a németországiak 1 kiló 485 grammnyi dohányfogyasztással. Ausztrália lakói évente 1 kiló és 400 gramm dohányt füstölnek el évente átlagos számítás szerint. Aus»tria-Magyar- ország minden egyes lakója évi 1 kiló 350 gramm dohány-
