Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)

1907-03-10 / 10. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ 77 A nappali aranysárga felhők, a felszálló köd, különösen ha ez gyorsan történik: esőt és néha sze­let, mig a leszálló tiszta időt hoz. A terhes fehér felhőkből nyáron darát, télen havat kapunk. 6. Igen jó időjós néha a kandallóíüz is. A szokottnál halványabb tűz, morogva a kan­dallóban ; az erősebben világitó avagy szirporkázó izzó szén. rossz időt és szelet érez. — A tekeregve röpködő láng szelet, mig a hamu a gyertyában és dudorodások, esőt jelentenek. — Jó időt várhatunk akkor is, ha reggeli és esti órákban, a kémények­ből szépen s egyenesen emelkedik magasba a füst. Zörej a hegyek felől, az ég dörgés nélküli moraja, sajátságos ropogás a mezőkön, a játszadozó pehely; mind a bekövetkezendő szél előjelei. 7. Rendkívüli érzékenységgel bírnak a bekö­vetkezendő időváltozás iránt, állati ösztönüknél fogva a szárnyasállatok. így a fákon fészkelő madarak, ha szorgalma­san futnak fészkeikre s étkezéseikből előbb térnek haza, vagy pedig viz fölé szállva azt szárnyaikkal csapkodják, fürdenek, lármáznak, — .különösen a varjú és galamb, — mind a bekövetkezendő rósz időt sejtetik. A csoportosuló vizi madarak, seregenkint röp­ködve — különösen a búvárok és szárcsák, — a tavakról a parthoz és szélekhez futva, lármázva és játszva a homokban, legkivált ha ezt reggel teszik: erős szeles időt éreznek. Némely madár éneke is időváltozást jelent: ha jó volt, rosszat, s ha rossz volt, jót. Téli éjen tiszta örömmel fütvölve igen szép időt érez. A búvárok és kacsák szél előtt tollúkat igaz­gatják, s a hollók csuklás között kárognak. — Mig a kellemetlenül gágogó ludak, nagyobb időközben károgó varjak, szomorúan lépdegélő tyúkok, s nap­nyugta után kukorikoló kakasok: esőt éreznek. A magasan repülő daru szelet, mig a kányák szép időt éreznek. A fövényben szomorúan álló daru és sétáló holló, szintén esőt érez. 8. Sokszor más állatok is megérzik az idő vál­tozását. Eső alatt sok hal a viz színén úszkál, olykor fölvetve magukat, a hangyák pedig tömegesen cso­portosulnak nyílásuk előtt. Schl. KÖZEGÉSZSÉG, Az influenza. Eddig mindig csak úgy beszéltek erről a be­tegségről — mint úri finváskodásról. És ime mi lett belőle ! Most már az influenza felkeresi az urat, a sze­gényt, a gazdagot. Sőt mint ragadós, rémes betegség járja be pusztítva a világot. Különösen ez a rettenetes tél kedvez neki. Már azt hittük, hogy az enyhébb március be­álltával nem lesz az influenzával sok bajunk, de a hideg és fagyos telet, még mindig nem akarja eny­hébb fuvalom fölváltani. Ez lehet csak az egyedüli oka, hogy Angliából és Franciaországból is annak hire érkezik, hogy az influenza nagyon sűrűn szedi áldozatát. Nincs enyhe lefolyású influenza. Olyan, mint a borzasztó járvány, amit orosz grippe neve alatt ismer az orvosi világ és eddig ismeretlen pusz­títást vitt véghez Európa lakói között. Angliában olyan nagy a betegek száma, hogy akár a tuberku­lózis ellen, szanatóriumok fölállításáról kezdenek gondoskodni és a betegeket a családtól el akarják különíteni. Amelyik családban az influenza tanyát ütött, ott biztos, hogy három-négy áldozata lesz. Fülgyulladás, torokbaj jár a nyomában, Angliában azt tartják, hogy az alkoholfogyasztók között jobban pusztít a járvány, Franciaországban pedig alkokol- lal, erős itallal gyógyítják az influenzát. Melyiknek van igaza? Ma még erről sem adhatunk számot, de az az intézmény, hogy az influenzás beteg, akár a bárányhimlős, vagy kanyarós. két hétig külön éljen a családtól, nagyon helyes. Ez az egyetlen óvószer a nagy járvány ellen. A meleg öltözködés és nátha esetén az ágy, esetleg még a nagy bajt elkerülhe­tővé teszi, de még azt sem tudják az orvosok, hogy az influenzás beteget hideg, vagy meleg kezelésben részesitsék-e. Az egyik orvos hideg borogatást ren­del, a másik izzasztó fürdőt. Nálunk is járványszerüen lépett fel az influenza. S ha nem is pusztít oly borzasztó módon, mint fen­tebb leírva van, bizony szomorú áldozatokat hagy maga után. Az influenzából sok tüdőgyuladás kelet­kezik. És más elszámlálhatlan betegségek. Mert az influenza furfangos, csavargós betegség. Majd az agyra, majd a szívre, majd a vesére, de különösen a tüdőre veszi magát. És ekkor könyen öl, pusztít. Bizony gyarló az ember, hogy annyi bajjal, betegséggel kell megküzdenie. De hát itt is áll a jó tanács — Segíts magadon, akkor az Isten is megsegít. KIS GAZBA. A rétekről. Nyilvánvaló, hogy a gazdálkodás különböző ágai közt mainapság az állattenyésztés az, mely leg­biztosabb. legegyenletesebb és mondhatjuk legna­gyobb jövedelmet nyújt. Ezt tudja mindenki, belátja mindenki, mégis ha végig tekintünk gazdálkodásun­kon azt látjuk, hogy az állattenyésztés alapfeltételét: a takarmány termesztést és rétápolást hanyagolják el leginkább. A mesterséges takarmánytermesztés főleg az Alföld vidékein csak kegyes óhajtás; pedig hát ép­pen itt, ahol oly kevés a természetes rét, ahol egy- egy száraz esztendő takarmány dolgában valóságos ínséget okoz, nagyon szükséges volna, hogy arra a gaz­dáink több gondot fordítsanak. Szükséges volna már azért is, mert ha igy több állatot tarthatván, több trágyát állíthatnának elő és igy szántóföldjeiket jobb karban, nagyobb termő erőben tarthatnák. Az a ke­vés természetes rét, ami az alföldön egyáltalában található, nagyon siralmas. Rétápolásról, gondozásról szó sincs. Fogasolni az őszi szél szokta azokat, trá­gyázni pedig az ég madarai. Pedig hát, ha csak egy kissé gondoznák a réteket, sokkal jobb és több széna teremhetnék ott.

Next

/
Thumbnails
Contents