Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-03-03 / 9. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 69 tül, mihez fogjunk most? Anyánknak estére ismét nem lesz fája, s akkor bizonnyal meghal a hidegben! Teréz nem felelt, kétségbeesve és sírva veté magát kis köteg fájára. Az éles szél rettenetesen süvöltött a fenyők ormain keresztül, a szegény gyermekek megmerevültek a fagytól. De Sándor fölemeld kis nővérét, s újra tovább és tovább mentek anélkül, hogy az erdőnek végét érték volna; mig végre koromsetét lön. Ekkor már nem tudták a gyermekek mit tetegyenek, és sírva ültek kötegeikre egy nagy fenyő alá. Sándor szorosan simult Terézhez, és szorgosan törülgeté kezével kicsike arcáról a havat; mert Teréz már nem érzett, és fejét Sándor ölébe nyugosztva, álomba szenderült. Sándor soká küzdött már az álommal és csendesen ülve maradt; rögtön hallá a vadak ordítását az erdőben és ijedve ugrik fel helyéről. Erre ismét lecsendesedett minden; ekkor kezét Teréz homlokára tévé és érzé, hogy jéghideg; megfagyott. A bánat könyeket fakasztott szemeiből; leveté felső ruháját és ezzel befödé Teréz fejecskéjét, hogy föl- melegitse, kezére lehet és rázta őt, de hasztalan, nem eszmélt föl. A hó mindig sűrűbb pelyhekben repült a sötétségben, a vihar mindig iszonyuabban süvöltött, a vadak mindig rémületesebben és hangosabban üvöltöttek, — végre Sándor is a bágyadtságtól elerőtle- nitve elszunnyadt és a két ártatlan báránykát a hó nemsokára eltakarta. A beteg Ilona asszony hasztalan várta gyermekeit, aggály és hidegség következtében az éjen majdnem meghalt. Következő nap kérelmére a kerülő elment az erdőbe, hogy fölkeresse Sándort és Terézt. Kezdetben sehol sem találhatá őket, végre két szép jégmadárkát pillantott meg egy hóhalmazon és alatta Sándort és Terézt lelte föl. Sándor még mindig átkarolta bugát, szája ennek homlokán nyugodott. De a szegény, szegény báránykák megfagytak, megfagytak, meghaltak. Sándor és Teréz a temetőben eltakarittattak és a zátonyi egyházfi éjjel két angyalt látott Sándor és Teréz sírja felé lebegni, hogy a kél lelkecs- kével égbe emelkedhessék. A rege bevégződvén még mindig mozdulatlanok maradtak a gyermekek és nagyanyjok minden mozdulatát figyelemmel kisérték; úgy látszott mintha nagyanyjok ajkairól minden szót le akarnának lesni, de az már nem beszélt és a gyermekek szivéből nehéz sóhaj emelkedett, s halkan susogják egymásnak : — Oh a szegény gyermekek! a szerencsétlen Sándor! a szerencsétlen Teréz! — Nos Károly — mond a nagyanya — örülsz-e, hogy jó tűz mellett ülhetsz és meleg ágyban álhatói? Nem adsz-e hálát az Istennek, hogy atyával és anyával áldott meg, kik érted munkálódnak és szorgoskodnak? Gyermek, fogsz-e még zúgolódni és panaszkodni ? Károly könvüt törült ki szeméből és mondá: — Bizonyára nem többé, édes nagyanyám! Mosoly ömölt el Berta viruló arcán. — Sándor és Teréz — szóla ez — már most mennyben vannak, nemde nagyanyám ? — Igen, bizonyára mennyben vannak — válaszol a nagyanya — és valóban meg is érdemelték a jó lelkecskék. Most nem szenvednek sem éhséget sem hidegséget, egész napon át zengedeznek a kis angyalokkal és örökre Jézusnál vannak. Ha jók lesztek, s ha atyátok és anyátokat szeretitek, egykor mind égbe fogtok jutni, gyermekek ! Károly fölkiált : — Oh. jó nagyanyám, mesélj még egy kis tör- ténecskét, csak rövidet mondj el még! A nagyanya újra elfoglalta helyét és mondá: — Tehát ha jók lesztek a jövő héten újra mondok egyet. L. A. ulán. Az ijedtség hatása a beszédre. Egy londoni kórházba érdekes beteget szállítottak a minap. Egy testdeg teljesen ép, jól fejlett és derék szál, huszonöt esztendős fiatal embert, aki ijedtség következtében beszélő képességét teljesen elveszítette. Az eset részletei a következők: A nevezett fiatalember egy barátjához ment látogatóba és ott a szobában értesült, hogy a beteg barát hirtelen elhunyt. Erre a fiatal ember fölemelte a takarót, amely elhunyt barátja arcát befödte és a szemet lezáró pénzdarab leesett a szemhéjjárói és megnyílt a halott szeme. Erre a fiatal ember rohanva távozott, de a kiállott rémülettől nem tudott az nap szóhoz jutni. A hozzátartozói azt hitték, hogy egy-két nap múltával el fog e beteges állapot múlni, de amikor látták, hogy a fiatal ember miudent hall, mindent ért, csak beszélni képtelen, elvitték a kórházba. Ott a leghíresebb orvosszakértők vették kezelésbe és naponta húsz centigram brómkálít csepegtettek vére alá, és álomba ejtették. Álmában azután beszélt egészen értelmesen és tisztán, de nagyon nehezen. Amikor álmából felébredt, csak töredezve ejtett ki pár szót. Az előző eljárást egy héten át naponta megismételték, és bár nagyon rossz hatása volt az idegrendszerre, annyit máris elértek, hogy a beszélőképességét visszanyerte. Meg kell jegyeznünk, hogy a fiatal ember teljesen egészséges családból származik és teljesen egészséges idegzetű volt a szerencsétlenség előtt. A GAZDA TANÁCSADÓJA. Vásártilalom Szent István napján. Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter, mint a Magyar Tudósitó jelenti, körrendeletét intézeti a törvényhatóságokhoz, amelyben a felmerült kétségek eloszlatása végett arról értesíti a törvényhatóságokat, hogy Szent István napján sem országos, sem heti vásár nem tartható, még akkor sem, ha Szent István napja vasárnapra esnék. Mindenkinek, aki Budapesten lakik, de címét nem tudja, úgy lehet megtudni a lakását, hogy ir egy levelet Budapestre, a bejelentő hivatalba, (főkapitányság), ebben megírja a keresett egyénnek nevét, korát, foglalkozását, vallását, családi körülményeit s a Budapestre költözés idejét (legalább hozzávetőleg) vagy ha előbbi lakását tudta, azt is. Ebbe a tudakozólevélbe tenni kell egy 10 filléres bélyeget, vagy egy a saját nevére megcímzett levelezőlapot: ekkor a bejelentőhivatal tudatni fogja önnel a keresett egyén lakását, vagy Budapestről elköltözését. Koma, nem fizettél elő még a Magyar Földmivelőre ?
