Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-02-24 / 8. szám
X. évfolyam. Szatmár, 1907 február 24. 8. szám. Megjelenik minden vasárnap SzerkesztSség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Viz-utca 17. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS: BODNÁR GÁSPÁR Előfizetési árak: Egész évre . . . . . . 4 korona. Fél évre .... . . . 2 Negyed évre . . . . . 1 Amiért mindnyájan epedünk... A szegényes viskóban és a hatalmas, fényes, gazdag palotában egy hő óhajtás röppen fel, egyaránt dobban meg a szív, epeke- dik a boldogság után. Ez az egyetlen szó: boldogság, képes levinni az embert a föld mélyébe s felemelni a csillagok honába. Megmérhetetlen távolságokat repül az emberi képzelet, csakhogy egy ponton megpihenve, elérje amiért szive, lelke oly sóvárogva eped. Aminek már csak a hire hallatára is édes érzést érez zsibon- gani ereiben: a boldogságot. Ezen emberi előretörtetés szüleménye fájdalom, igen sok esetben a boldogtalanság. ügy van. Mert némely emberek téves utón keresik s vélik a legjobban kecsegtető reményt a boldogságot feltalálni. Azt hiszik, hogy a boldogság csakis a gazdagságban, jó- hirnévben, holmi csillogó pompában és a sok pénzben található fel. Hej, pedig csalódnak, de nagyon. Merő ábránd az ilyen hiszékenység, melyre ha reá fú a természetes megpróbáltatás szele, megrendül és semmivé lészen. Eloszlik a reménynek utolsó sugára is és a kétségbeesett gyönge porszem, az ember, tanácstalanul, csalódottan áll ég és föld között. Ilyen hiszékeny, csengő aranyakban levő boldogságot józanul gondolkodó, főleg vallásos ember el nem hihet, tehát nem is terjeszthet. És nem is hisz, nem is terjeszt soha sem. Azok pedig, kik ma is hisznek holmi kártya vető cigány asszony hazug meséjében, bizonnyal megingatlak vallásos hitükben. Elhisznek a kártyavető cigányasszonynak minden szavát a jövendő boldogságukat előre tudni kívánók. A fiatal leányok. De nem ritkán az asszonyok is. (Az unalmas téli napokban sok háznál ráérnek az eféle mesterkedésekre is.) Kiknek aztán úgy hazudik a cigányasszony, amint akar. Mintha könyvből 'olvasná. Azaz másképen is- Ahogy megfizetnek érte. És hallgatják nagy figyelemmel, áhítattal a sok boldogságot hazudó mesét. Nem ritkán előre kikötik a jósnővel, hogy nekik sok boldogságot jövendöljön, olvasson a kártyából, mert ellenkező esetben nem adják neki azt a szép kendőt, ruhát vagy nagy darab szalonét stb. No már az ilyen dolog nem méltó a magyar nép józan felfogásához, gondolkozásához. Főleg nem mélló ma, mikor már a babonák kora elmúlt. Mikor a nép jólétéért, boldogitásaért számos buzgó férfiú munkálkodik s tekintélyes részt követel a népmentés munkájából. Mikor a nép értelmének fejlesztésére olcsó s valóban a nép számára szerkesztett lapok terjesztik a hasznos ismereteket, a világosságot. Isten a jövendő titkát igen bölcsen elzárta előttünk. A helytelen utakon bolyongók rendesen a boldogság ellenkezőjére a boldogtalanságra találnak. S ebben, mint egy tükörben, meglátják a boldogság szelíd fényű képét mosolyogni feléjük. Ez a keserű csalódás. Méz helyett méreg. S a boldogság, melyért epekedve sóhajtoztak, most — száműzve tőlük, messze élteti tápláló melegével az Istenben rendületlenül bizó embereket.
