Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-02-10 / 6. szám
46 MAGYAR FÖLDMIVELŐ szel le róla. Ha tehát csupasz földön kapja a répát, akkor az kitér a száj elől, minélfogva csak sok kínnal tud a marha belőle valamit enni, mig ellenben ha jászolban kapja, akkor nem sok nehézséget okoz neki az egészben hagyott répa teljes megevése. Németországban pl. több gazda csakis igy eteti a marhával a répát, de azok ugv készítik a jászolt, hogy harántirányban deszkafalakat lehessen belehelyezni, ezáltal annyi részre osztva azt, ahány a marha, mert ha közös jászolba tennék a répát, akkor evés közben ide-oda csúszna, s végre a jászol két végén gyűlne össze. A harántfalak tetszés szerint kiszedhetők, ami a jászol könnyű tisztítása végeit fontos. Ezekből kifolyólag a gyepen elszórt apritatlan répából nem sok haszna lesz a marhának, mig ellenben ha oly jászolfélét tákolnak deszkákból össze, mely harántfalak által több részre van felosztva, s ha abba teszik a répát, akkor teljesen meg tudja a marha enni. s ebben az esetben nem lesz szükséges a meghagyott répát juhok és sertésekkel felszedetni. Emlékeztető. Vásárok. 11-én: Abádszalók, Alsókubin, Enying, Feled, Galambok, Hátszeg b., Horgos, Kaposmérő, Kunszentmárton, Mágócs Baranyám., Máriapócs, Miskolc, Nagytarna, Nyistya, Ólubló, Pápóc, Ferbete, Pécsvárad, Sárköz, Szakácsi, Szeghalom, T.-szalók, Trsztena, Veszprém, Zsolna. 12-én : Dubnica Trencsénm., Dunavecse, Hátszeg b., Muraszombat, N.-tárná, Ólubló, Perbele, Pécsvárad, Sárköz, Sz.-régen, Szeghalom, Szombathely, Veszprém. 13-án: Bajna, Bazin, Dubnica Trencsénm.. Hátszeg, Jóka Pozsonyin., Kaba Hajdúm., Losonc, Nagysucska, Sz.-régen, Szombathely, Városlód, Zsibó. HÁZIASSZONY, Tenyeszszünk — kacsákat! Hús drágaság van! Oly nagy mértékben, hogy immár az apró nyulakhoz folyamodunk — mentőeszközként. Ha valamikor, most kell mindent elkövetni a háziasszonyoknak, hogy minden községben, minden arra való helyen nagyban viruljon a kacsatenyészet. Iszen nem mondjuk, kecsatenyészet volt eddig is. De lehetne nagyobb, okosabb, szélesebb szerű tenyészetünk. Ez bizonyos. A háziasszonyok soha jobban nem segíthetnek férjuramékon, a háztartáson, a jövedelem fokozáson mint most ebben a Aus-drágavilágban. A kacsa húsa, mint közönségesen tudva van, igen jó és ugyancsak megfizetik a városiak. De ne arra törekedjünk, hogy méreg drága tenyészetet mulassunk fel. Inkább az legyen célunk, hogy nagy termelést, szapora keresletet csináljunk méltányos és tűrhető árakkal. A kacsa szereti a vizet. Azért különösen ott fogjuk szálon a kacsatenyésztést, ahol vizhőség van. Mennyi ilyen vidékkel rendelkezünk? De ha nincs folyó, ló vagy más vizünk, segíthetünk e bajon is. Készítsünk alkalmatos vízmedencét. Csak aztán legyen rá gondunk, hogy a medence vizét felfrissítsük. A kacsatenyésztés viz nélkül alig lehetséges. Ugv szereti ez a szárnyas a vizet. A kacsa, mint tudjuk, falánk. Amit lát, felfalja. Szereti különösen az állatok beleit. A vizilencsét is nagyban kedveli, valamint az állóvizek állatait és rovarait. Tojásait szereti eldugott helyre rejteni és a cundra — nem szívesen költi ki. Azért reggelen- kint a jó háziasszony vizsgálja meg a kacsákat, mielőtt az ólból kiengedné. Azokat tartsa benn, melyek tojni fognak. Legtöbbnyire tyúkok keltik ki a kacsatojást. Még pedig 28 30 nap alalt. A tyuk a költés után is szeretettel őrködik a kis kacsasereg felett. Úgy, mintha csak saját csibéi lennének. De hegyes tyuk mama szörnyen megbolránkozik, mikor veszi észre, hogy a kis kacsák futnak a vízre és ott kedélyesen lubickolnak. Nézni kell aztán, hogy már az apró, pelyhes kacsák is milyen fálánkok. Alig tudjuk őket jó lakatni. Mivel tápláljuk ? Eleinte kenyérmorzsát, keményre főtt tojást és rozslisztből gyúrt metéltet adjunk nekik. Aztán lassan-lassan mentői több zöldséget. Például összevagdalt salátát, répalevelet; (friss lóherét keverhetünk hozzá). Két hét múltával aztán akármit megesznek. Legjobb, ha két óránkínt etetjük őket. Darát, főtt burgonyát, aludttejjel célszerű leönteni. Bő és tiszta vizük legyen mindig. Élnek-halnak a cserebogarakért is. Cserebogaras esztendőben jó dolguk van. Ők maguk is táplálkoznak, másrészt pusztítják a cserebogarakat. A gazdaságban ilyenkor áldás a kacsasereg. A kacsákat hizlalhatjuk kukoricadarával, répával, árpával. A vizilencse is Ízlik nekik. Gyűjtsük csak össze ezt gereblyével, vagdaljuk össze és keverjük ételükbe. Egy gácsért (legjobb a pekingi) öt tojóhoz kell számítanunk. G—ny. MZ ujsAe? Házasságok .... Szinte közszólássá lelt, hogy ma már a »jó« házasságok olyan ritkák, mint a — fehér hollók. Nincs egészen — igy! Nem kell ilyen sötét szemüvegen keresztül nézni ezt a mai világot. Nem kell különösen az újságok révén megítélni. A dolog úgy áll, hogy ma az újságok csak a szerencsétlen, a megrázó, az elriasztó házasságok képét, történetét festik le. Mert szükségük van arra, hogy nagyot, borzalmast, hajmeresztőt írjanak, tálaljanak fel a közönségnek. Különben nem kél a lap. Nincs jó szám. Nincs érdekes hirelni való. Aztán gondjuk van arra is ám, hogy a földszintet emeletté, az emeletet meg toronymagasságu botránnyá fújják fel. A szerencsés, boldog, megelégedett házasságokról persze sohasem Írnak. Minek is? Hiszen ma már nem is élet az, ha alacsony, kis házakban zajtalan családi élet folyik. Az olyan közönséges, olyan unalmas .... nekik és a csiklandós hírekre szoktatott olvasóknak. Pedig vannak, köttetnek ma is — hála Istennek — igen boldog és megelégedett házasságok. Igaz, hogy nehéz az élet. Nehezek a viszonyok. Jól meg kell fontolnia a férfinak, kit vesz el. Kivel kell aztán életét eltöltenie. Jól meg kell fontolnia a nőnek is. Kihez megy. Kinek köti le magát és egész életét. Sok a szédelgő ember. Sok a nagy igényű, erkölcsében gyenge nő. *
