Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-02-10 / 6. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 45 — Jó, jó édesanyám. — Monda szelíden Pista, szemeit kérőleg függeszté az édesre. — De hát miért bántja azokat, mikor azok soha nem bántják édesanyámat? Azok úgy szeretnek engem, mintha tulajdon édes gyermekük volnék. — Tudom, szeretnek. De nem téged, hanem a vagyont, a pénzt. Azt, amit én, meg édesapád ku- portam meg. De hiszen abba nem gazdálkodik Sze- rémi uram! De még te sem szófogadatlan, rossz fiú! A nagyhangú beszédre bejött a szobába az öreg Varga. Nem szólt semmit, leült. Az édes pedig lágyabb hangon folytató: — Látod te Pista, csak egyet kell szóllanom s a falu leggazdagabb leányát hozzád adják. Boldog leszel egész életedben. Lesz pénzed, birtokod. Nekünk is lesz hova lehajtani fejünket öregségünkre. Olyan leányt végy el feleségül, akivel adnak egy pár ezer forintot. Ekkor boldogulsz, boldog leszel, a szeretet is majd megjön. De azt mondom neked, ha azt a szegény Szerémi Böskét veszed el, akkor kódus leszel mindig, nem lesz belőled semmi, akkor... kitagadunk!... Levesszük rólad a gondunkat!... Most pedig elmehetsz az Olvasókörbe. Pista szó nélkül, szomorúan távozott el. Amint az öregek magukra maradtak, az édes sírni kezdett. Lám az anyai szeretet nem tagadja meg magát. Rosszul esett Vargáné asszonynak, hogy egyetlen gyermekük nem teljesiti kívánságát, nem fogadja meg a szülői jóakaró szót. A gazda alig tudta lecsendesiteni síró feleségét. Az öregeknek — mint a történtekből kiviláglik — ebben a pillanatban nem jutott eszükbe fiatal koruk, mikor a szív volt az ur mindenek felett. Az volt az egyedüli gazdagság, vagyon, minden, de minden. Mikor Varga István feleségül vette Szekeres Máriát. Haj, az az idő elrepült. Az már régen volt. A távolság temet, feledtet... Tagadhatatlan, hogy Vargáék egyetlen gyermekük boldogságát szívből kívánták, akarták Ezt bizonyítják az édes siró könyei és a gazda homlokán trónoló gondterhes redők is ... * * * Jobbra-balra csavargatták Pistának az eszét szülei és a lányos mamák. De hiába. Hajthatatlan maradt. így telt el nehány esztendő. Ez alatt nagyot fordult Vargáék sorsának kereke. A mostoha idők miatt sokat szenvedett a gazdaság. Elégett a termés, vele együtt a ház is. Ami kész pénzecskéjük volt Vargáéknak, azt felemésztette az építkezés. Éhez hozzájárult még a családanyának betegsége is. A kiállott izgalmak miatt olyan nagy beteg lett Vargáné asszony, hogy napokig feküdt ágyában eszméletlenül. Minthogy a leégett házat építették, a beteget átszállították Szerémiékhez, a zsellér-házba. Itt gondos ápolásban részesült. Bözsike a leghívebben, féltő gonddal ápolgatta a nagy beteget. És nem hiába. Felépült. Vargáné asszony, amint megtudta, hogy Bözsike milyen önfeláldozó ápolója volt nagy betegségében, örömmel egyezett bele Pista választásába. Könyező szemmel ismerte be, hogy az a leány, aki oly példás gonddal, jósággal, szeretettel tud ápolni egy nagy beteget, mint Szerémi Bözsike, annak hozománya : a szivjóság, többel ér minden kincsnél, minden gazdagságnál. A gazda homlokáról is eltűntek a gondterhes redők ... Varga Pista pedig nagyon boldog, mert választása az igazira esett. »... Szeretni és szerettetni, két szívnek eggyé lehetni, ennél feljebb nem hág az emberi boldogság !...« Szász Fereacz. Nyár — télen. Az idei tulszigoru tél alkalmával jól esik visszaemlékezni az 1822. esztendei télre, amelynél enyhébb télről sehol sem találtak még említést. Valóságos tavaszi időjárás járta akkor és érdekes, hogy ebben az időben már januárban vígan szántottak és vetettek a gazdaemberek. Az akkori meteorologiai feljegyzések a következők : Délvidékről jövő meleg légáramlat január és február hónapokban. Februárban állandó hőmérsék legalább is 12 fok meleg. A természet szokatlan korán ujul meg. Már mindenfelé megkezdődött a szántás, vetés. Még Oroszország belsejében is májusi időjárás uralkodik. Nápolyban a fák már januárban is mind virágoztak. A nyár már április közepén kezdődött és Németországban a hőség nagyon gyakran elérte a 30 fok Reaumurt. Szokatlanul korai aratás és szüret. A termés a lehető legbőségesebb és legjobb. A nyárutó leírhatatlan szép idó mellett szeptembertől novemberig tartott. A növényzet uj rügyet hajtott, a fák másodszor virágoztak és a vetemények magba szakadtak. Még a szőlővenyige is újból virágzott. Akárhány helyen két aratás is volt, az egyik nyár közepén, a másik késő őszszel. November vége feié még mindenütt tarka pillangók szállnak virágról-virágra és egyes helyeken még a cserebogarak is mutatkoznak. KIS GAZDA. A tél nyomorúsága Ungban. Uzsokról Írják : Országszerte nagy hidegről olvasunk minden felől: emberek fagytak meg, akik nem akarták elhinni, hogy a fagy rendkívüli. A múlt hó 22. és 23-ik napján leírhatatlan volt Uzsokon és Erdőludason, a legutolsó és legészakkeletibb fekvésű ungmegyei községben a hideg : a marha bőgött az ólakban, a gazdák, akiknek istállói nem voltak jól bekenve télire, azok hasított bükkfából tüzet raktak az istállókban, hogy a marha meg ne fagyjon, madarak röpültek az ablaknak és megfagyva hullottak a szoba közepére. Az uzsoki görög-katholikus lelkészlak ős kőrisfák között fekszik; a kőrisfák gyökerüktől egészen a su- darakig teljesen ketté pattantak, sőt puskalövésszerü hanggal még egy nagy hársfa is ketté repedt. Reöthy Simon g. kath. lelkész a következő megszivlelésre méltó tanácsot adja ez alkalomból: A pap nemcsak lelki gondozója, de népének jóakarója, tanácsadója is legyen a templomon kivül, mint a szénahiány alkalmával megmutattam, hogy mivel lehet pótolni a szénát, most előre figyelmeztetem mindazokat, akik hasonló helyzetbe jönnek, figyelmeztessék híveiket, hogy a fagy marhaállományainknak ne ártson, lenmagolajjal kenegessék meg lábaikat és szájukat, hogy tavaszszal ne törjön ki a köröm és szájfájás. Ezt olvastam ki a régi irományokból, kedves testvéreim és véreim, próbáljátok meg, majd meglátjátok. hogy be fog vállni és marhátok nem lesz beteg s megmarad. Apritatlan répa etetése a gulyával. Miután a marhának nincsenek felső (mellső) állkapcsában metszőfogai, nem úgy eszi az egészben hagyott répát, hogy egyszerűen beleharap, hanem úgy, hogy azt valaminek neki szorítva, darabokat repeszt s re-
