Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-12-22 / 51. szám
MAGYAR FÖLDM1YELÓ 418 mondani, hogy ne adjunk egyáltalában tengerit, - azonban ne legyen a főtakarmány. Kevés tengeri és egyéb magtakarmány meleget állít elő és ez szükséges az állat jólérzéséhez, különben fennakad a táplálás. A tény észsertés főtápláléka vér- és izom- képző anyagokból álljon, mint buzakorpa, zabdara, forrásban levő vízzel leöntve és a helyes hőmérsékre lehűtve. A répa, töktakarmány szerzi a változatosságot. Minél jobban közeledik a sertés a szüléshez, annál több változatosságról kell gondoskodnunk a takarmányozás tekintetében. Minden sertés, amely állandóan csak egy és ugyanazon takarmányt kapta, rosszullétben szenved, amely fokozódik, minél jobban közeledik a szülés pillanata, sőt lázas izgatottságba megy át, amely oka annak, hogy az állat fia- talait megeszi. A konyhahulladék, moslék jó, csakhogy ne legyen túlságos vizes és télen feltétlenül fel kell melegíteni, mert különben káros hatású lesz. Egyáltalán minden tarmányt adjunk felmelegitve télen az állatnak, az istálló is legyen meleg, a fekhely száraz, elegendő szalma legyen benne. Időnként ásónyi földet fahamuval, sóval, kénnel és faszénnel keverve adjunk a disznóknak. Az igy nevelt sertés egészséges fog maradni és erős malacokat szül. A kis önző. Anya : Imádkozzál kedves gyermekem, nagyapóért is. Gyermek : Édes jó Istenkém, engedd meg, hogy nagyapuka még sok-sok kriszkindli fát csinálhasson nekünk. Olvassuk el! Lapunk a jövő óv elsejétől kezdve, a XI. évfolyamába lép. A tiz év óta felhalmozódott munka a kiadóhivatal bövitésót tette szükségessé. Egyrészt tehát ezért, másrészt tekintettel a szent ünnepekre, keresztény hitünk, vallásos meggyőződésünk parancsolja, hogy ez ünnepkörben úgy a szerkesztőségben, valamint a nyomdában teljes munkaszünet legyen. Ezért elhatároztuk, hogy lapunk tiz éves fennállását megünnepelendők, mai számunkat bő, változatos tartalommal húsz oldalnyi terjedelemben jelentetjük meg. Kifejezést akarunk adni azon örömünknek, hogy a jó Isten megengedte érni, mely szerint lapunk tiz év után mint érett, egészséges, felnőtt, úgyszólván meggyökerezett, tagbaszakadt magyar népújság foglal helyet nemcsak a magyar tűzhelyeken, de a társadalom magasabb körében, a nép érdekét képviselők olvasmányai között is. E jóhirnévre, mi tagadás önérzettel hivatkozunk. Gondoskodtunk, hogy e rendkívüli, tartalmas, változatos számunkkal az egész ünnepkörben bőven, szórakoztató, hasznos olvasmánynyal telt újságot adjunk t. olvasóink kezébe. E számunkkal az 1907. év utolsó számát adjuk. A fentebb említett okok miatt lapunk iegköze- lebbi, újévi első száma 1908 január 12.-én fog megjelenni. Kiadóhivatalunk úgy intézkedett, hogy azon olvasóink, kik ezideig még hátralékban vannak, vagy előfizetésüket nem küldték be, — az újév első számát még olvashassák. Tehát még küldjük lapunkat úgy a hátralékban levőknek, mint az előfizetést meg nem újítóknak. Felkérjük azonban őket, hogy ne halogassák el kérelmünk teljesítését, hanem a legközelebbi postával szíveskedjenek eleget tenni kiadó- hivatalunk eme kívánságának: rendezzék hátralékaikat, küldjék be előfizetésüket. Tegyék ezt annál is inkább, mert újév után kiadóhivatalunk alapos rostálást fog rendezni a kötelezettségüket elmulasztók között. Szeretettel és bizalommal kérjük régi hű olvasóinkat, kik tiz év óta hűségesen, társul szegődve támogattak munkánkban, hogy ezután is maradjanak meg mellettünk, támogassanak! Szerezzenek uj előfizetőket lapunknak! Mi Ígérjük, hogy ezután is azok maradunk, akik- tiz esztendeig voltunk. Isten segítségével iparkodni, igyekezni fogunk, hogy ezután még fürgébb, elevenebb, hasznos újságot adjunk a magyarnép kezébe. Boldog ünnepeket, boldog ujesztendőt adjon a Gondviselő Isten az egész nemzetnek s benne különösen lapunk minden olvasójának, jóbarátjának! Szerkesztőség és kiadóhivatal. MI ÚJSÁG? Hétről-hétre. Itthon. A politikai élet osendje. A karácsonyi ünnepkör meghozza a politikai élet csöndjét is. A honatyák haza térnek övéik, illetőleg választóik körébe és beszámolhatnak munkásságukról. Ez a csend azonban csak látszólagos. Az ország tekintete ma Horvátországra van irányozva. Ott lappang a tűz, a sajnálatos szenvedély, a szított félreértés, melynek csak maguk a horvátok fogják meginni levét. A kormányzás, az országgyűlés végtelen türelemmel igyekezett oda, hogy békesség, megértés utján kapcsolódjanak újra hozzánk magyarokhoz azok a horvátok, kik csak hálával tartozhatnak az anyaországnak. Most uj választás lesz ott. A jobb, komolyabb elemek vannak rajta, hogy a hor- vát népnek olyan képviselői legyenek, kik felfogják a legkomolyabb helyzetet és igyekezzenek a legbensőbb kapcsot újra létesíteni, megteremteni. Adja Isten, hogy mikor a magyarnak annyi ellenséggel kell megküzdenie, ez a kérdés a legbékességesebben oldódjék meg. Készen tehát a kiegyezés. A magyar képviselőház megszavazta tehát a kiegyezést. Hiába való volt a 40 hor- vát akadékoskodása, agyonbeszélése, az egyszakaszos ki- | egyezési javaslat törvénnyé emelkedik. Tehát az Auszt- [ riával való kiegyezés most már az esztendő végére bizonyosan életbe lép. Tiz álló esztendőnk lesz tehát arra, hogy nyugodtan dolgozhassunk gazdaságunk, iparunk és kereskedelmünk kiépítésén. Fogjunk tehát kezet édes mindnyájan és álljunk arra a semleges térre — a munka nagy mezejére, ahol nincs köztünk különbség, ahol mindenki dolgozni, munkálkodni, építeni akaró és tudó magyar ember lehet. Ügynöki furfang. A múlt év nyarán Bányai Antal könyvügynök beállított Német Mihály mosonmegyei gazdálkodó portájára s minden áron rá akarta venni az öreget, hogy rendelje meg nála Jókai összes műveit. — Minek az nekem! Nem olvasok én semmit, az újságot is a fiam szokta fölolvasni. — Hol van a fia'? — Ott főn jogászkodik Pesten. Az ügynök ezután nem erőltette a gazdát az aláírásra, hanem mielőtt távozott volna, igy szólt hozzá:
