Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-02-03 / 5. szám
MAGYAR FÖLDM1VELŐ 35 bérjavitás nagy része, amit a magyar gazdaközönség a munkásoknak évről-évre ad, lulajdonképen a szocialista vezérek zsebébe vándorol, mert minél többet keres a nép, annál több újságot és járulékot sóznak a nyakába, annál jobban szaporodnak a szocialista vezérek. Hát nem gondolkodnak már maguk?... Hát elhiszik, hogy a szociállsta vezérek azért járják az országot és bolonditják a népet, hogy a népnek jobb bére legyen? Olyan önzetlen embereknek néznek ők ki. Mennyit keresett Bokányi, Csizmadia, Weltner. Jócsák, Ladányi, Molnár, Izrael, Grosszmann és a többiek, mikor mesterségüknél dolgoztak ? Legfeljebb 12—16 forintot hetenként. Mennyit keresnek most? Csak egyszer látná őket a magyar nép Pesten és megtekintené a lakásaikat!... Bizony van ott szobalány, szakácsné, bizony nincs ott szükség, sőt a maradékból sok munkás jól is laknék. De elvakultságukban, a magyar gazda iránti gyűlöletükben maguk ezt nem látják, csak fizetik a vezéreknek a pénzt, mint a köles. Gondolkozni is kell; s összehasonlítani, hogy mennyit dolgozik egy magyar gazda, mennyit egy szociálista vezér. Szociálista vezérek nem fizetnek adót, nincsen annyi terhük, mint egy gazdának, de kétszeres jövedelmük az van. Tudják-e ezt? S ha igen, helyesnek tartják? Nagyon rosszul teszik, ha a régi magyar bizalmat felcserélik a szociálista vezérek csalfa Ígérgetésével. Ha azt hiszik, hogy a szociálista vezéreknek fizetett járulékaik által a helyzetüket javítják, a haza és Isten megtagadásával érdekeiket előmozdítják, akkor keservesen fognak csalódni. A magyar gazda szívesen közeledik a munkáshoz, ha jóakaratot lát benne. De kénytelen elfordulni tőle, mikor azt látja, hogy nemzetközi törekvéseknek tolja a szekerét, sőt a szocialista mozgalom költségeit is ő fedezi. Jól tudom, hogy olyan szépeket én Ígérni nem tudok, mint a szocialista vezérek. Magyar szokás szerint csak azt Ígérem, amit be is tudok tartani. Felszólításomnak, mint előre jövendöltem, nem lett foganatja, mert Önök elvakult követői lettek szép, de teljesíthetetlen ábrándoknak. Önök most már nem a munkában és nem a szorgalomban, hanem a sztrájkolásban keresik boldogulásukat. Nem veszik tekintetbe, hogy a magyar gazda mily terhekkel van telerakva, Hogy a búzának nincs ára, hogy a mezőgazdasági termelés keveset jövedelmez, és hogy a szocialista vezérek csak azért ugrasztják be Önöket ilyen lehetetlen követelések teljesítésébe, hogy meggyülöltessék Önökkel a magyar gazdát. S mi lesz ennek a vége? A magyar gazdaközönség kénytelen lesz beszüntetni a mezőgazdasági termelésben sok olyan ágat, amelyre nagy munkaerő kell. Kénytelen lesz úgy gazdálkodni, hogy az Önök által megtagadott munkaerő nélkül is megtudjon élni. Igaz, hogy ez a gazdaközönségre is sújtó erővel lesz, sújtani fogja a nemzet gyarapodását, de csapásait Önök is fogják érezni. Számoljanak lelkiismeretükkel, hogy méltó-e ez a magyar néphez, hogy idegen jött-ment, az izgatást foglalkozásszerűen űző emberek felhívására, a magyar föld a magyar gazdaközönség ellen lázadjon, s inkább a nyomorúságba rohannak, semhogy a hagyományos, becsületes és tisztességes munkával biztosítanák maguknak és családjuknak a létet. A nem dolgozás fegyverének szomorú következménye lesz. A magyar gazdaközönség tárt karokkal várja a munkásnépet, ha az magától és nem lelketlen szocialista vezérek vezetése alatt közeledik. Lehet, hogy még most sem értenek meg, lehet, hogy haraggal fogadják szavaimat, de eljön az az idő, amikor Önök is rájönnek, hogy a megélhetésnek és boldogulásnak csak egy eszköze van: a tisztességes munka. — Maradok igaz jóakarójuk.’) Mailáth József gróf. Akiket Romániába — csaltak. Nem elég Amerika... Most már minden oldalról csalogatják, húzzák, taszítják ami népünket — ebből a hazából. Ismét szomorú esetről kell hallanunk, hogy most már Romániába is elvitték munkásainkat. Az eset következő: A múlt tavaszon Hódmezővásárhelyen jártkelt egy Klein Samu nevű ügynök. Jártában-keltében nagy keresetet Ígért a népnek. Mintegy 125 munkást sikerült is lépre csalnia... Nyomban el is szállította őket Romániába, Popesku Demeter föld- birtokos uradalmába. A legnagyobb kiábrándulásra érkeztek meg szegény munkásaink. Néhány kivándorlód munkásnak ugyanis sikerült visszaszökni és tőlük halljuk a szomorú hirt, hogy társaik a legborzasztóbb helyzetbe kerültek. Földalatti odúkban laknak. Dolgozniok kell, de fizetést nem kapnak. Élelmük, italuk nincsen és sokan éhtifuszban pusztulnak el. Nagyon szeretnének haza jönni, de az oláh földesur csendőrrel őrizteti őket... Halljuk, hogy a kivándorlók itthon maradt családjai most lépést tettek a főispánnál, hogy övéiket valahogyan hazasegitsék. Vájjon sikerül-e, kíváncsian várjuk. MEZEI MUNKÁS-ÜGT. A munkások és as aratószerzödések. A földmivelésügyi miniszter által a gazdasági munkásokhoz intézett figyelmeztetésnek megvan a kellő eredménye, mert az aratószerződéseket a munkások azóta több helyen megkötötték és azok a munkások akik helyben nem szerződhettek, egyre másra jelentkeznek a földmivelésügyi minisztérium munkásügyi osztályánál, ahol a munkásokat kereső munkaadókhoz közvetítik őket. Azok a birtokosok, akik a szóban forgó figyelmeztető fölhívást gazdaságukban ki akarják függeszteni, egyszerű levelezőlapon közölt kívánságukra kellő számú példányt kaphatnak. A földmivelésügyi minisztérium munkásügyi osztálya mind a gazdáknak, mind a munkásoknak akár szóbeli, akár levélbeli vagy távirati megkeresésére kész- *) *) Arra nézve, hogy vájjon méltányos-e az uradalom és hogy mily alapja van legtöbb vádaskodásnak, megjegyzem, hogy pl. a fennen hangoztatott' Tisza András fát is kapott ajándékba az építkezésre, de eladta a zsidónak pálinka fejében. M
