Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-10-27 / 43. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 339 neveljük, beleneveljük, hogy ugymondjam, a gyermekekbe a makacsságot. Ezt a veszedelmes úti tárcsát az életnek. Azt a társát, mely aztán oly sok bajt okoz később az embernek. Pedig, ha a megelőzés fegyvereit jól használjuk, erénnyé, eréllyé, akaraterővé fejlődhetik. Kétségtelenül vannak gyermekek, kik már csecsemő korukban oly mérget, akaratosságot árulnak el, hogy kénytelenek vagyunk reámondani — Apja fia ... . — Anyja leánya .... — Nem tudjuk, kire ütött. Pedig ha gondolkoznának, talán bizony tatáiménak a családban ilyen természetű egyedet, tagot. Az átöröklés ugyanis sokszor három, négy, sőt több ivadékon keresztül érezhető, felfedezhető. A mérges gyermek elveresedik, hánykolódik, később földre vágja magát, ott hengergőzik, harap, rúg, kapálódzik, sőt üt is. Ezekkel a jelenségekkel korán kell ám leszámolnunk. Nem szabad ezt figyelmen kívül hagyni. Annál inkább nevetéssel, gyönyörűséggel — elütni. Mentői jobban nyújtunk tápot erre a gyermeknek: .annál jobban és rohamosabban fog benne ez fejlődni. Zsarnoka lesz a háznak. Szüleinek és esetleg kis testvérkéinek. A könnyen-vevés, az ily természetben való gyönyörködés később sok könyhullatást fog okozni a szülőknek. — De mit tegyünk ? Hiszen csak nem verhetjük, nem büntethetjük azt a csepp jószágot. Mi sem mondjuk, hogy verjék, üssék. Az Isten -őrizzen, hogy ilyet tanácsoljunk. Bár később, mikor már a gyermek erősödik és lélekben ébredezni kezd: a módjával-szerével való gyöngéd fegyelmezés nem árt. Van azonban más módja, orvossága is az ilyen jelenségnek. Nem kell mindenben, de mindenben a kezére adni a gyermeknek. Ha mindjárt csecsemő is. A helyes és okos szoktatásnak itt leirhatlanul érezhető és jótékony eredményei vannak. Bebizonyított dolog, hogy pl. a kis gyermek étkezésének, szoptatásának idejét szabályozni lehet. Ne akkor egyék, szopjék, mikor neki eszébe jut. Vagy mikor ő akar. Ha az anya kezdettől fogva bizonyos időhöz szoktatja gyermekét az étkezésben: ugv beletörődik, hogy észre se veszi. így van a pólyázással, alvással és minden életrenddel. Mikor aztán fejlődni kezd, akkor még jobban ragaszkodjunk a megszokott életrendhez. Aztán nem szabad a kis gyermek minden szeszélyét, minden kívánságát teljesíteni. Hadd sírjon, ha még olyan keservesen is. Hadd hullassa könyeit; gyermeknél sirás és nevetés úgy váltakozik, mint kora tavasszal a napsugaras és fellegás időjárás. Sőt, mikor már kárt is tud csinálni, mikor makrancos viseletével országháboritó kezd lenni: erélyesebben is fel kell lépni. Kis kezein kell éreztetni, hogy olyan helyre nyúlt, hova nyúlnia nem szabad. Persze nem brutálisan, nem embertelenül, mint azt a »másik baj« megbeszélésénél látni fogjuk. Nem szabad az ennivalókban sem mindig és mindenben . az ő kedvét teljesíteni. Hadd tudja, érezze meg korán, hogy mi a nélkülözés, mi az: »nincs«, »nem lehet». És mikor már nőni, gondolkozni, ítélni és következtetni kezd: akkor kell igazán a megelőző nevelés eszközeit okosan alkalmazni. Miről legközelebb. Mester. A más bajával való törődés a mindennapi életben. A más bajával való törődés vagyis — amint a latin nyelv megnyomorgatásával újabban egy szóval kifejezik: az »altruizmus« sokat emlegetett és hóditó jelszavává vált az újkornak. Okosnál-okosabb dolgokat olvas az ember arról, hogy a más bajával való törődés milyen szép erény és milyen hatalmasak annak eredményei, — szebbnél-szebb képekben tűnik fel hazánk jövője, ha elképzeljük,- hogy a más bajával való törődés érzete általánosságban, az ország lakóinak többségénél meggyökerezik és áldásaiban nyilvánulni és érvényesülni fog. Az egész szövetkezeti mozgalomnak ez az erény képezi erkölcsi sarkpontját, mert ha nem abból az eszméből indul ki a szövetkezeti mozgalom, hogy vállvetve önzetlenül segíteni akarunk egymás baján, akkor nem a tiszta szövetkezeti szellem vezérli az illetőket. A más bajával való törődés az önzést kizárja. Önző ember nem lehet jó szövetkezeti ember s azért kevés is a tiszta szövetkezeti ember, mert önzetlen ember kevés van. Ha kevés önzetlen ember van, ha kevés ember van, aki a más bajával törődik, hát neveljünk olyanokat, neveljünk olyanokat gyermekeinkben, cselédeinkben, ismerőseinkben! S ez nem is nehéz, ha pénzáldozatot nem igényelünk tőlük, s ha az apró dolgokban kezdjük beléjük oltani a más bajával való törődés erényét. Szeretek példákat idézni, mert a példa legjobban hat. A mindennapi életből veszem a példákat, ha mindjárt ki is teszem magamat annak, hogy naiv példáimon mosolyogjanak. Ám mosolyogjanak, azért a mag még sem hull el egészen. Mondjuk, hogy egymásután többen mosdunk és csak egy törülközőnk van. Első nap én vagyok az első, aki törülközöm, de a társam bajával is törődvén, csak a törülköző egyik sarkát veszem igénybe, hogy társamnak is maradjon száraz rész, amibe beletörülközzék. Második nap ő az első, aki törülközik, de ő nem gondol reám s bevizesiti az egész törülközőt, hogy nekem nem marad száraz hely. Ha ezt többször teszi, joggal figyelmeztetem és rendreutasitom, hogy egy kissé törődjék ő is velem, mert ha ő olyan önző és csak magára gondol, szükség nélkül megnehezíti mindkettőnk életét. Más példa! Több gyermek ül az asztalnál és egy tál paprikás csirke áll előttünk. Mind szereti a fehér húst. Az édesanya a más bajával és javával is törődvén, a fehér húsból csak egy darabot vesz ki, hogy a többinek is maradjon. Károly is igy tesz. Lajos azonban két darabot vesz a fehér húsból s igy Ferinek már nem jut belőle, ami fölött összevesznek. Az édesanya ekkor joggal mondja Lajosnak, hogy nem szabad önzőnek lenni, hanem a más jogos kívánságával is törődni kell. Ismét más pálda! Az öreg gazda a lócán ül és várja fiait. Az öreg okos ember és kiakarja pró