Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-09-29 / 39. szám
310 MAGYAR FÖLDMIVELŐ \ egy hónapi felmondás csak úgy érvényes, ha a rá szolgáló ok megtudásától számított nyolc nap alatt értesíti a felmondó cseléd vagy gazda a másik felet. Ha a másik fél a felmondást jogtalanak tartja, akkor erről nyolc nap alatt kell panaszt tennie a hatóságnál. Az elkésett panasz érvénytelen. Az elsőfokú határozatot a hatóság felebbezés esetén is végrehajthatja. KISGAZDA. A boros hordók és szüretelő eszközök kezelése. így szüret felé a szőlősgazda legfőbb gondjait az képezi, hogy a szüretelőeszközöket, edényeket és hordókat rendbe hozza. Aki mindig rendesen kezeli a hordót, annak nem sok baja van azzal. Ellenben aki a megürült hordót elhanyagolja, ha ismét használatba akarja venni, csak nagy fáradság utján hozhatja oly állapotba, hogy aggodalom nélkül bort fejthessen bele. A kiürült hordót mindig azonnal jól öblítsük ki tiszta hideg vízzel; a kiüritett hordót akona lyukával lefelé állítsuk két ászokfára, hogy az öblítővíz tökéletesen kicsepegjen; hagyjuk igy pár napig, hogy kiszáradjon, aztán jól kénezzük ki, csapszegét, akonáját verjük be. Az igy ellátott hordót tartsuk félszerben vagy más szárazabb helyen, ahol nem penészedik. Az, hogy az abroncsok száraz helyen meglazulnak, kevesebb baj, mint a nedves helyen könnyen előfordulható penészedés. Az üresen álló hordót minden hónapban egyszer újra ki kell kénezni. Az igy kezelt hordó sohasem lesz dohos, penészes, ecetes. Ha a hordó vagy a gondatlan kezelés miatt, vagy romlott bor miatt megpenészesedik vagy meg- ecetesedik, észrevehetjük a szagáról, avagy arról, hogy a belégyujtott égő gyertya és kénszelet benne elalszik. A penészes hordó fenekét vegyük ki, belül tompa késsel kaparjuk ki. Még helyesebb a dongák belső részét a félköralaku bognár vonókéssel kifaragni, aztán kemény gyökérkefével ki kell kefélni. Aztán újból befenekeljük a hordót, hideg vizzel többször kiöblítjük, jól kiforrázzuk, végül ismét hidegvízzel kiöblítjük. Kivakarás és kefélés előtt a penészes hordót nem szabad forrázni, mivel igy a penész még jobban beleveszi magát a fába. Alapos javítás az is, ha a penészes hordót szalma- vagy forgácstűzzel kipörköljük. De kipörkölés után a hordó belsejét meg kell gyalulni, mert különben füstszagu lesz. Az ecetes hordóval éppen igy kell elbánni, azzal a különbséggel, hogy a forrázó viz minden hektoliterébe 4 kiló szódát oldunk fel és az öblintést addig ismételjük, mig a kifolyó vizen vagy hordóban ecetes szagot érzünk. A penészes és ecetes borsajtót, kádat, edényt gondosan levakargatjuk, lekeféljük, szódás forró- vizzel megmossuk, végül tiszta hideg vizzel leöb- lintjük. A tölgyfában, melyből a hordó készül, igen sok csersav van, melytől a bor megbámul és fa. nyár ízt kap. Ezért az uj hordót, mielőtt használatba vennénk, elő kell készíteni, ami abból áll, hogy a fájából kioldható csersavat alkalmas módon eltávolítjuk. Az uj hordót használat előtt háromszor forrázzuk ki. Először 2 százalékos szódás forró vizzel, másodszor 2 százalékos kénsavas vizzel, harmadszor ismét szódás vizzel. A forró vizet mindig akkor eresszük ki a hordóból, mig meleg Ezután töltsük meg a hordót egészen tiszta hideg vizzel és hagyjuk egy napig állani. Á hideg vizzel való megtöltés addig ismétlendő, mig a kibocsájtott víz színtelen és izetlen, ami annak a jele, hogy a kioldható csersav már mind eltávolodott. Az uj hordót azonban még a leggondosabb kezelés mellett sem szabad óborhoz használni, mert még mindig marad benne némi csersav, mely az óbornak ártalmára lehet. Ezért az uj hordóban először mindig mustot erjesszünk. A hordó csapszeg- és akonalyuka mindig hibátlan legyen, hogy a dugó tökéletesen zárjon. Ha a lyuk csorba, furassuk meg újra, vagy az illető donga helyett tétessünk újat. A hordódugót, hogy jól zárjon, nem szabad ronggyal körülcsavargatni, mert a rongy mindig nedves és könnyen ecetesedik. Ha már valamivel körül akarjuk a dugót csavarni, raffiát vagy tengeri csuhát használjunk; de legjobb, ha semmit sem csavarunk reá, ami pontosan záró, hibátlan lyuknál és dugónál felesleges is. Még a teljesen hibátlan, egészséges hordót is megtöltés előtt ki kell öblíteni, ha másért nem, azért, hogy a netalán benne levő kéngáz eltávolodjék. István gazda. A dió eltartásáról. Megígértük, hogy arról is Írunk pár sort: mi módon tarthatjuk el a diót, hogy annak hasznát is vehessük. Mert úgy van a dolog, hogy sok gazdának, mikorára éppen kell — elromlik a diója. Annyit mindjárt állíthatunk, hogy a szedeti dió jobban megállja helyét, mint a vert dió. Meg főleg az romlik el leghamarább és legbiztosabban, melyet éretlenül ütöttünk le. A jól megérett dió már félig száradt. Tehát igy kerül-a telelőre. Az éretlen diót, ha nem sikerül jól kiszárítani — a penész lepi el csakhamar. Úgy is mondják, hogy megpilisznyedik. Az érett diót továbbá nem kell kenyérsütés után a kemencébe se tenni. Csak terítsük ki-száraz helyen és elvégzi ő maga a pepecselést, amit az éretlen gyümölcs megkíván. És még sem biztos, hogy cserbe nem hagy. A dió-rakást tanácsos azonban gyakran átlapátolni. Aztán, ha az egereknek nem akarunk lakomát csapni, jó lesz vigyázni is. A dióban is van sok férges. Válogassuk tehát ki mielőtt eltesszük, még pedig száraz, légvonatos helyre tegyük. Szedés előtt pedig a férges, éretlen diót szedjük fel és égessük meg, mert uj férgek kelnek ki az ott hagyott diókból, ezek pedig pusztítják a legközelebbi termést.
