Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)

1907-09-22 / 38. szám

302 MAGYAR FÖLDMIYEEÓ miniszter a munkásházak létesítése iránt a törvény- hatósághoz (községhez) fölhívást intéz. A mennyiben ezek a fölhívásnak eleget nem lennének, a minisz­ter a törvényben biztosított kedvezményeket a fönt ismertetett alakiságok betartása mellett más, a mun­kástelep létesítésére hajlandó jogi személy részére adja meg. A végrehajtási rendelet többi része a munkásházaknak biztosított egyéb kedvezményekről intézkedik. Az arankairtószer megbízhatósága. A magyaróvári növényélet és kórtani állomás legutóbb beható kísérleteket végzett a Radical véven forga­lomba kerülő állítólagos arankairtószerrel. A kísér­letek eredményeként óva inti a gazdaközönséget, hogy valamiképpen fel ne üljön a Radical hangza­tos reklámjainak s pénzt ne adjon ki e szerért, mert ez az arankát egyáltalán nem irtja, sőt az azzal behintett foltokon az aranka a rendesnél is bujáb­ban tenyészik. Az italmérési jog le nem foglalható. Főkép a vendéglősöket érdekelheti az a határozat, amelyet nemrégiben hozott a kúria. A legfelsőbb birósqg kimondotta ugyanis, hogy italmérési jog gyakorlatát lefolalni és zár alá helyezni nem lehet. A megoko- lásból kiemeljük a következő passzust: »A fennálló szabályokból megállapítható, hogy az italmérés gya­korlata oly személyhez kötött jog és kötelezettség, melynek átruházása tilos s melynek bármily körül­mények között más által való kezeltetése a bírósá­gon kivül álló pénzügyi hatóságok jogkörébe tarto­zik. A foglalás joghatálya, az említett lefoglalt jogok­nak a zárgondnok által való kezelhetősége, tehát a pénzügyi hatóság jóváhagyásától függne. Ily feltéte­les hatályú végrehajtást a törvény nem ismer s az ily végrehajtás foganatosítása ellentétben áll a bírói határozatok feltétlen kényszerithetőségével. Ezekből kifolyóan az említett jogokra, illetőleg azok gyakor­latára vezetett végrehajtás, foglalás szabálytalan. KISGAZDA. Dió-szüret. Milyen jó is ez az Istentől alkotott természet. Minden hónapnak megadja úgyszólván a maga örö­mét. És igy, ha az embertől munkát, fáradságot is kíván, visszaadja kamatostul. Ha néha büntet, meg­vonja terméseit, talán van oka reá. Itt van most például a dió-szedés. Sok helyen dió-szüretnek is nevezik. Csak az a baj, hogy nem a legokosabban vég­zik sok helyen ezt a szüretet. A diószedést. Dióve- részt csinálnak belőle. Azért történik aztán, hogy mikor éppen legnagyobb szükség lenne a dióra: a kívülről oly szépnek mutatkozó gyümölcsnek széke romlott, használhatatlan. A^dió is gyümölcs, hát az is megkívánja ám azt a gyöngédséget, figyelmet, amit a többi gyü­mölcs. Meg kell annak a fáján érni. Hogy mikor érett a gyümölcs, azt ő úgy kimu­tatja, mint talán egy gyümölcs sem. Hiszen a gye­rekek is tudják, mit jelent az, mikor a dió zöld héja kifeslik, megszárad és magától lepottyan. Ezek aztán a szép diók! Tiszták, nem is kell kopácsolni. Be­lük kifejlett, nagy és zamatos. Máskép áll a dolog azzal, melyet késsel kell kopácsolni. (Meg is adja árát érte a kopácsoló keze.) Tehál éretlenül soha se verjük le a diói. Vár­junk, inig magától hullik úgyszólván ölünkbe. Aztán más kárt is tesznek azok, kik a diót le­verik. Mert bizony az ilyen kegyetlen szüretelők nem kímélik a fát. Azt tartják : — Üsd, hiszen nem apád! Ülik, verik is úgy, hogy a dióval együtt zápor­ként hullanak a levelek. De ez még hagyján. Hul­lanak a gályák is. — Üsd, — mondja, tartja egyik másik gazda. — Annál több termés lesz — jövő esztendőre. Mily balga, téves vélemény, hit. Hiszen a termés a fiatal hajtásokon, a gályá­kon van. Mi történik, ha ezek jó részét erőszakkal leverjük. Várhatunk-e bővebb vagy egyáltalán va­lami termést is. — Igen ám, de ha le nem verem, háÜellopják. — Persze, hogy persze! Vigyázni is lehet ám. De már ha idáig vagyunk, legalább várjunk addig, mig a dió héja repedezni kezd. És ha már éppen verve akarunk dió-szüretet ni, .hát legyünk kímélete­sek, gyöngédek. Ne sértegessük halálra a diófákat. No majd tovább a dió eltartásáról is beszél­getünk. M—r. Takarmányrépa lelevelezése. Rendes kö­rülmények között a takarmányrépa leveleinek rész­ben való leszedését, amiut ez különösen kisebb gaz­daságokban szokásban van, helytelen eljárásnak kell tekintenünk, mert hiszen a répa levele az, mely a répát nagyra növeszti s benne tápláló anyagokat raktároztat. Más elbírálás alá kell azonban vennünk a lelevelezést. A nagy szárazság következtében a répa amúgy is apró leveleinek egy része, különösen az alsó levelek megsárgultak, megfonnyadtak, jeléül annak, hogy a talaj víztartalma a nagyobbszámu le­velek életben tartására sem elegendő. Ilyen kivéte­les esetben tehát nyugodtan leszedhetjük a répa alsó leveleit, ezzel biztosítunk némi időközi takar­mányt, a répának pedig nem igen áriunk, mert az alsó levelek a talaj száraz volta miatt úgyis idő előtt tönkremennének. Ezt azonban nem szabad sza­bálynak, csakis az időjárás okozta kivételnek te­kinteni. A hasznos madarak. Rőrig tanár megálla­pítja, hogy a legkisebb madarak táplálkozási szük­séglete a legnagyobb, innen van aztán, hogy száz­ezrével pusztítják a petéket, pondrókat. — Össze is számlálta, hogy nyolc apró madár 3 nap alatt húsz­ezer petét evett meg. Végül melegen ajánlja az em­lített tanár a gazdáknak, hogy kíméljék a varjut. Annak bebizonyítására, hogy ez az állat milyen hasznos, felolvassa egy földbirtokos levelét, amely­ből kitűnik, hogy amióta birtokán varjú csapatok telepedtek meg, eltűnt a cserebogár, amely eddig lényeges károkat okozott. Sorompót a küszöbre! Ez a jelszó már régen járja, de nem valami nagy sikerrel. Azt értjük ezen jelszó alatt, hogy idegen portékát ne eresszünk át szobánk küszöbén

Next

/
Thumbnails
Contents