Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-09-22 / 38. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 303 Hazánkból egy év alatt 21.991,845 korona vándorolt Ausztriába italért. Rengeteg erdőségeink és szénbányáink mellett egy év alatt 30.625,468 koronát adtunk fáért és szénért Ausztriának. Esztergályos és faragó anyagokért 438.790 koronát adtunk ki külföldre. Ne csak szóval legyünk hívei a tulipánmozgalomnak, hanem teltei is ! MI ÚJSÁG? Tűzoltás és mentés balesetben. Ha egy-egy nagy tüzveszedelem megdöbbenti a városokat, községeket, sőt az egész országot: akkor mindjárt felmerül — a tűzoltás kérdése. Azonnal divatba jön a tűzoltók emlegetése és van nagy sóhajtás, hogy mert ma már kihalt az emberekből — az önkéntes tűzoltóság iráni való kedv, sőt rajongás. Pedig volt idő, mikor Magyarországon önkéntes tűzoltónak lenni dicsőség számba ment. így van mondják, Írják az újságok mindennel nálunk. Mohón kapnak fel mindent, szalmaláng itt minden lelkesedés. Kérész életű. Hát igaz! De az újságok, melyek ezt nagy hivatással, kürtölik és bíróként mérlegelik, elfeledik, hogy az önkéntes tűzoltóságra a legnagyobb, halálos csapást épen az újságok mérték. Elismerjük, hogy ők teremtették meg részben, de ők ütötték nagyjában agyon. Városokban és községekben egyaránt. Hogy az önkéntes tűzoltóság luxust kezdett vinni az öltözetben, a parádékban: nem tagadható. L)e az újságok folytonos gnngolódásai. csipke- \ dései, gorombaságai, ahelyett, hogy okos mérsékeltei, kímélettel a helyes útra téritette volna — tökéletesen elvették az emberek kedvét a nemes, 1 önfeláldozó társadalmi, tehát szociális tevékenységtől. Azt érték el, hogy miként kezdetben önkéntes tűzoltónak lenni tisztesség, társadalmi erény számba ment: most már paródiává, nevetség tárgyává tették az újságok egy része. Pedig az önként áldozatkészségre való vállalkozást sohasem fogja pótolni — a fizetett tűzoltóság. Kik közt, elismerjük van hős is, de vannak és nagyobb számban fizetett béresek. Hát helyre kell ütni a hibát. Lelket kell önteni újra az önkéntes tűzoltó intézménybe. Az újságok rontottak, most rajtuk a sor, hogy újra építsenek. Mi tiz év óta minden alkalmat megragadunk, hogy az önkéntes tüzoltóintézménynek híveket és barátokat szerezzünk. Amikor csak alkalmunk volt, mindig és készséggel foglalkoztunk vele. Foglalkozunk ezentúl is. Gyakran. Mindig. És össze fogjuk kapcsolni a balesetben való mentés eszméjével ezt a nemes társadalmi ügyet. Nem is gondoljuk, mily könnyen lehetne még a legegyszerűbb községekben is mentő szövetkezedet, egyesületeket létesíteni. Csak akarni kell! Mód van, kínálkozik. Majd be is bizonyítjuk. Dikszi. — Árpád-ünnepség. Honszerző ősünket ünnepelte a magyar, halálának ezredik évében. Szeged közelében, azon a helyen, hol az első országgyűlést tartotta — Pusztaszeren. Hogy ki volt Árpád, azt legjobban, legvilágosabban megmondja maga a magyar nép, mely őt »Árpád apánk*-nak nevezi. Ebben a névben benne van minden. Árpádról a mi újságunk már jóval az ünnepség előtt bőven irt és méltatta az ünnep jelentőségét. Még pedig több cikkben, több alkalommal. Más újságok is leközölték a M. F. cikkeit. — Arany-szobor Nagyszalontán. Vasárnap leplezték le Nagyszalontán Arany János szobrát. Az ünnepségen óriási közönség vett részt s azon az ország irodalmi társulatai is képviseltették magukat. Az ünnepi beszédet Szalay Imre mondotta s nagy és mély hatást aratott. Szónok az Arany-ház építése érdekében is felemelte a szavát. — Címadományozás. A király, mint a hivatalos lap jelenti, Jablonowski Józsefnek, a rovartani állomás igazgatójának, a mezőgazdaság terén kifejtett buzgó és eredményes működése elismeréséül a királyi tanácsosi címet adományozta. — A hű cseléd jutalma. A földmivelésügyi miniszter száz koronával és diszéremmel tüntette ki Gyuris Mihály béresgazdát, a ki negyvenöt esztendeje szolgál hűségesen Laszkáry Pál fehéi'kuti birtokán; Maczkó (Poczeczni) György arató gazdának pedig, a ki harmincöt éve arat a Laszkáry-birtokon, ötven koronát és elismerő oklevelet adott a miniszter. A kitüntetést nagy ünnepséggel adták át, a melyen ott voltak a községi elöljáróság, a szomszédos négybirtokosok, a járási főszolgabíró, a Laszkáry-család tagjai, az összes cselédség, az aratók és az egész falu népe. Elsőnek a házigazda szólott, a ki beszédében magasztalta azt a patriárkális jó viszonyt, a mely ur és cseléd között mindig meg volt a Laszkáry-uradalomban. Azt a reménységét fejezte ki, hogy az uj cselédtörvény e részben nála nem hoz változást, mert ő cselédeinek és munkásainak jólétét mindig a szivén hordta. Az egybegyűltek lelkesen megéljenezték. Kárpáti Kálmán alsószalajtai körjegyző átadta a kitüntetést és a jutalmakat. A diszérmet a házikisasszony, Laszkáry Marianna tűzte a öreg béresgazda mellére. Az ünnep után a házigazda lakomát adott cselédeinek és aratóinak, végül pedig nagy uépmulatság volt. — Leégett malom. Kisjenőn József királyi hercegnek a József nádor-csatorna mellett épült uj turbinás malma kigyuladt s vele együtt valamennyi épület elpusztult. A malomban négy község kisgazdáinak termése volt fölhalmozva. Az egész termés elhamvadt. A kár körülbelül félmillió korona. A malom kétszázezer koronára biztosítva volt. Az egész vármegyében a legolcsóbban e malom őrölt s ezért a kisgazdák mindig ide hozták termésüket. — Tűz. A kisküküllőmegvei Alsó községben tűz ütött ki, amely rendkívül gyorsan terjedt tova. A vízhiány miatt csakhamar tizenkét ház lángban állt mintegy hatvan melléképülettel együtt. A csűrökben fölhalmozott takarmány és gabonanemü teljesen elhamvadt. A kár mintegy 50—60.000 korona. A tüzet egy csűrben kártyázó és pipázó kocsisok gondatlansága okozta. — A Balaton áldozatai. Siófokról egy házaspár halálát jelentik, amelyet a Balaton hullámai nyeltek el. A 64 éves Wilheim Samu, a New-York biztositó-intézet hivatalnoka nejével csónakázni ment a Balatonra. A házaspár Tihany felé ment: de többet nem jött vissza. Minthogy ez több fürdóvendégnek feltűnt, az intézet igazgatósága csónakokat küldött ki minden irányban, de hasztalan, mert nem találtak rájuk. A minap az asszony holttestét vetették ki a hullámok a felső parton. A halottat a halottaskamrába vitték, ahol dr. Zalai orvos megvizsgálta. A férj azonban még most sem került elő, a csónakot sem találják. Ezt bizonyosan másfelé sodorta a viz s talán valahol a nádasban akadt fenn. A férj kalapját az üres csolnakban megtalálták. — A siófoki szerencsétlenség. A balatoni halászok megtalálták a siófoki szerencsétlenség másik áldozatát Wilheim Adolfot. A világosi itató közelében akadtak rá a holttestre s nyomban értesítették a csendőrséget. A esendőrség megállapította, hogy Wilheim tárcájában negyven korona készpénz van, azonfelül megvannak ékszerei. — Megint töltött fegyver. Gádoros községben (Békésra.) f. hó 12-én reggel megrendítő eset történt. Lacsny J. gádorosi gyógyszerész feledékenységből töltve tette le vadászfegyverét. Kis fia játék közben kezébe vette
