Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-09-22 / 38. szám
301 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Az öreg szemeiben könycseppek rezzentek, majd cseppekben hullottak le alá ősz szakálára. Aczél Péternek szemei rámeredtek. Nem tudott szólani. Mintha gyürkődzött volna szive gyengeségével. Mintha acél természetébe lágyító anyagot öntött volna ez az öreg ember. Mindhiába ... Az acél, csak acél marad, ha egykor meg is rágja az idő ... — No hát én meg amondó vagyok bátyám, hogy megyek és tartom á szavam, ha mindjárt belé is szakadok. így történt, igy beszéltek. Más nem is történt, máskor nem is beszéltek. De Aczél Péter rövid idő múlva a kikötőben várta a hajó indulását... * Évek múltak. Az öreg kocsmáros vén emberré lett. Ott ült naponkint az ős hárs alatt... unokái közt. Talán nem is emlékezett már Aczél Péterre. Arra az acél emberre, aki szembeszállt az ő hulló, beszédes, tanulságos könnyeivel. Azzal a kemény koponyával, aki nevette azt, ha valaki arról mesélt, hogy a honvágy is a lélek betegsége. Olyan, mint az éhség. Több... mint a szomjúság, amely kegyetlenebből tépi az embert, mint az éhség. Hát hogy is emlékezett volna. A szó elrepül. De mi hamar! Az emberek sokat mondanak, beszélnek, csakhogy beszéljenek. így beszélt Aczél Péter is. Ember volt. Ember módra beszélt. Ki emlékezett volna reá. Hanem egyszer level érkezett Amerikából. Hosszú level. Az öreg kocsmároshoz. A vén emberhez. Reszkető kezeiben tartva a tengerentúlról érkezett Írást... igy szól a vén ember: — Aczél Péter irt. Emlékeztek-e még reá ? Itt ült velem sokszor a hárs alatt. Azt Írja, hogy nagyon jól megy sora. Semmi baja nincs. — No lám, milyen szerencse. — Ne higyjétek. Aczél Péter beteg. Én mondom nektek. A honvágy gyötri. Szjye fáj Az a szív, mely a honba visszavágy. Még nem vallja be. De érzem, tudom, hogy beteg. Én is ilyen beteg voltam. Aztán jött a másik level is. Pénz is érkezett. Halottak estéje előtt. Koszorúra, gyertyára. Hogy azok a sírok ott el ne legyenek hagyatva. De még másra is küldött. Hogy azokból a hantokból külde- nének neki egy kis maroknyit. Nagyon esedezik. Különben igen jó megy sora. Semmi baja nincs. A vén ember arca e levélre kiderült. Mintha lelke egyszerre és újra átélte volna a szenvedést, a vágyat, a viszontlátás kimondhatlan szent érzését. Aztán, mint egy tulvilági jós szólott: — Aczél Péter beteg. A szive fáj. Az a szív, mely a honba visszavágyik. Meglátjátok, hogy kis idő kell s haza kergeti a honvágy. A szive, mely ide visszavágy ... * Újra közeledett a halottak estéje. Level nem jött, mint máskor. A vén ember most már nem jósolt. Jövendőt nem regélt. A jelenről beszélt... — Aczél Péter itthon lesz. Meglátjátok... ma, holnap, holnapután... És előtte állott Aczél Péter. És sírva borult a vén ember kebelére... Két szív dobogott most egyszerre tanubizonyságkép, hogy a magyar szív olyan szív, mely a honba visszavágy ... Bodnár Gáspár. Piaci árak — kétszáz évvel ezelőtt. A mai rettenetes drágaság, melynek túlzása előbb-utóbb megtermiország-világszertea szerencsétlenséget,akkor tűnik föl legjobban, ha összehasonlítjuk a kecskeméti levéltárban talált kétszáz év előtti adatokkal, a mikor pedig a kuruc idők szintén fölsrófolták a ruházat, eleség stb. árát. Mai árfolyamban, korona számításban a következő árak voltak: egy csikó (2 éves) 50 korona, egy köpenyeg 5 korona, 1 pár cselebi csizma () korona, egy oldalszalonna 3 korona, egy vasas szekér 60 korona, közönséges csizma 3 korona, egy mente 4 korona, egy akó bor (vörös) 3 korona, Rákóczi fejedelemnek ajándékba vett szőnyeg 36 korona, 26 fogoly 5 korona, 2 nyúl 72 fillér, egy kalendárium 1 korona 60 fillér, 3 selyemkendő 3 korona, 1 paplan 10 korona, egy lóra való szerszám, nyergestül 12 korona, egy mázsa kősó 3 korona, 200 köböl árpa 120 korona, egy nadrág 3 korona, egy bál diószegi dohány 36 korona, 150 fekete süveg a szolnoki hajdúknak 150 korona, 22 pár csizma és 10 pár kapca 30 korona, 40 kova 6 korona, hét font nádméz 5 korona, 4 pár cserzett bocskor 2 korona, 2 ló a hajdúk részére 51 korona, 3 borjú 9 korona, 1 mázsa szappan 3 korona, egy kocsi és egy ló 21 korona, egy pózsár hal 3 korona, 8 sing gyolcs 6 korona, 8 köpenyeg csináltatás 9 korona, 10 fehér kenyér 2 korona, 2 sebesi pokróc 3 korona, stb. De találunk ugyanott érdekes följegyzéseket a történt kiadásokról. Az becsületes Város fegyveres népének visszaváltásáért a fejedelemnek (Rákóczinak) 1678 tallér, Mélt. Fejedelem Adjutánsának in discretionem 2 tallér 4 garast. Pócs Pannának egy abroszért 4 garas, 10 dénár, M. Fejedelem Hofmesterének, nemzetes Gyulay János Uramnak is adtunk 2 tallért, a vendégfogadóbul Görög Mihálynak egy szőnyege elveszvén, fizettem érette 2 tallért, Borbély Istvánnak (ez egy kuruzsló volt!) a sebesekhez való látásért 2 tallér. Borbás Mojsestul urak számára 4 akó bort 3 tallér. De legjellemzőbb az akkori korra a két következő adat: Pulai Balázs adott egy kocsit és egy lovat, midőn az Doctort levágták Ágasegyházán, 7 tallér, Csáky Dávid elveszvén az bits Tanács szánakodván rajta, özvegyének adóját elengette: 5 tallér. TANÁCSADÓ. A munkás házak építése ügyében. Ha a gazdasági munkások közvetlenül fordulnak \ föld- mivelésügyi miniszterhez állami támogatásért, kérelmük tárgyalás céljából a törvényhatósághoz küldetik meg. Ha sem ez, sem a község nem hajlandó a fönt vázolt eljárást megindítani, az erre vonatkozó határozat jogérvényességétől számított 45 nap alatt a munkások a minisztertől megbízottjának kiküldését kérhetik. Ha a kiküldött a munkásházak állami támogatását szükségesnek tartja, a földmivelésügyi
