Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-09-22 / 38. szám
/ . .«‘«a*/ sor 11 25 X. évfolyam. Szatmár, 1907 szeptember 22. 38. szám. Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Viz-utca 17. szám. Előfizetési árak : Egész évre ........................4 korona. Fé l évre.............................2 » Ne gyed évre . ... 1 » Hétröl-hétre. Itthon. A nyári nagy gazdasági munka után. Tehát a nyári nagy munka, a földnek legfőbb áldásainak letárolása, betakarítása befejezve vagy ahhoz közel áll. A gazda, aki nem csak a mával, de a jövendővel is foglalkozik, bizonyára sok és bő tanulságot von le az idei gazdasági esztendőből is. Talán többet, mint valaha. Mert változatos volt ez az esztendő annyi bizonyos és a szántó-vető embert ugyancsak megforgatta bizodalmában, munkájában egyaránt. Sokakat megtanított arra, hogy a gazdának is van tanulni valója, hogy a föld is megkívánja az emberi ész okosságát és a munka célszerűségét. Megtanulhatta nem egy gazda, hogy bizony ha úgy tett volna, mint ahogyan jó újságokban olvasta, ahhoz értő, tanult emberektől hallotta __ bizon y talán máskép ütött volna ki a sora, bár hogyan kellett is küzdenie az elemekkel, idővel, munkás viszonyokkal. De hát tanulni nem szégyen. Még okulni sem. Az a szégyen, ha bár a maga kárán okul is az ember, mégis marad azon az utón és abban a kerékvágásban, ahol szekerével összerogyott. Jön a késő ősz. utána a tél, a gazdának ismét alkalma lesz a föld pihenésének évszaka alatt tanulni, készülni a jövő esztendőre. Minden attól függ azonban, hogy miként fog ez történni. Öntudatosan, az az tervszerűen vagy csak úgy ni, ötletszerűen, esetlegesen, ami éppen előadódik. Azért szükséges, hogy a gazdakörök, szövetkezetek már most határozott, biztos tervvel készítsék elő azt az anyagot, ami a gazdák szakértelmét, tudását, tapasztalatait növelje és majdan közáldások forrásává tegye. Az elégedetlenség, a zúgolódás, a kormányzat szidása nem fogja előbbre vinni gazdáink ügyeit. Még a politizálás sem. Komoly előkészület, a tapasztaltak jó meghányása és vetése, ez az ami a sikeres munka útjait egyengeti. Alkotmányos utón. Egy szocialista párt végéről vagy inkább azt mondhatjuk, egy szociálista vezér önmaga kereste sorsáról írnak az újságok" Várkongi István ismert néplázitó lapja megszűnt, eltűnt a föld sziliéről. Hát ez más újságokkal is megtörténhetik. A dolog veleje azonban ott van, hogy a hires Yárkonyi, aki a magyar népnek földosztást, meg más egyéb képtelenségeket Ígért . . . . bejelenti, hogy az ő pártja is megszűnik ezzel az újsággal. Miért? Mert vezértársai a faképnél hagyták őt. Tehát csalódott. Csalódását azonban szárazon nem viselheti el. Kemény vádakat térit ki. Azt irja, hogy vezértársai sikkasztottak, loptak és hfítlenked- tek. Azt nem irja azonban, hogy ő mit tett. Hallgat, mint a dinnye a fűben. Mást vádolva__ ő maga be csukja a boltját. És még csak nem is fog szívesen ráemlékezni, hogy mily lelketlenül kergette bele ezt a szegény magyar népet az izgalmakba, a képtelenségekbe, melyből igaz — sok szenvedés, csalódás árán ma már annyian és annnyian kiábrándultak. Mert ma már minden józan Ítéletit magyar ember beláthatja, hogy ami jó és hasznos van a szociális törekvésekben azt bizony alkotmángos utón, anélkül, hogy Istent, hazát, törvényt és rendet meg kellene tagadni, kivihetjük. Lassan járj, tovább érsz, mondották a mi jó öregeink. A kívánalmak, a törekvések ma is csak olyan természetitek, mint voltak minden időben. Egyszerre, egy pillanat alatt nem lehet mindent elérni. Okos serénységgel, összetartással, békés eszközökkel, lépésről-lépésre többre mehetünk, mint gyülölséggel, rombolással és egymás közt való testvérharccal. A magyar nem lehet a magyarnak ellensége. Ha ezen az alapon indulunk és harcolunk, akkor magunk alatt vágjuk a fát. Mint a családban, mikor a testvérek civako- dása romba dönti az ősi házat és e romokon más idegen fog építeni. A Pécsett megtartott VIII. országos gazdakongresszus a belügyi kormányhoz sürgős felterjesztés intézését határozza el, hogy az OMGE által a cigányügy rendezésére még az előző években tett javaslatok mielőbb megvalósitlassanak, nevezetesen szükségesnek tartja, hogy: a) a kóbor cigányok gyermekei hétéves koruk-
