Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-09-08 / 36. szám
284 MAGYAR FÖLDM1VEI.Ő VASÁRNAP DÉLUTÁN A tea. — Csevegés. — A tea már nálunk is nagyon el van terjedve. Népünk is issza, sőt bizony itt-ott visszaélés is történik vele. Nem lesz tehát érdektelen egy pár sort Írnunk a tea eredetéről, hazájáról és elterjedésének, egyéb nevezetességének körülményeiről. Ugy-e szives olvasó1? Mint sok más elterjedt és ismert növénynek, úgy a teának is meg van a maga legendája. Az az olyan csudás féle története. Az indiánok úgy tartják, hogy egyik uralkodójuknak fia — Darma — álmodott. Álmában arra szólították fel a királyfit, hogy vándorolna Chinába. És pedig azért, hogy ezt a népet Budha vallásának megismerésére tanítsa. Darma megértette az álmot, [.emondott hát a világ minden öröméről. És különösen megfogadta, hogy soha sem fog aludni. Hanem böjtöléssel és imádkozással készül a nagy munkára. Amint fogadta, úgy is tett. Csak hogy a sok virrasztás annyira elgyengítette, kimerítette, hogy mégis egyszer akarata ellenére — elaludt. Mély álomba merült. Mikor fölébredt, annyira lelkére vette gyengeségét. hogy elkeseredésében levágta mind a két szemhéját. És messzire eldobta azokat. Nyilván abban a feltevésben tette, hogy megakadályozza szemének alvásra való hajlamát, Budha Darmának ezt a buzgóságát megjutalmazta. Az eldobott szemből olyan növény termett, melynek leveleiből Darma testileg és lelkileg meggyógyult. Ez a tea, mely azóta gyógyító, üdítő, csudás erejű italként szerepel. Chinában a tea elterjedését ma is ennek a csudás hatásnak tulajdonítják. Ehhez járult még egy más körülmény is, mely aztán a teát teljesen általánossá, közkedveltté, sőt rajongásig szeretett itallá tette. Kr. u. hatszáz évvel — állítólag — egy chinai császárt a tea ivás szabadított meg rettenetes fejfájásától. Nem is kellett több! A gyógyítás hire futó tüzként terjedt. A sanda chinai kormány vette észre ezt az általános elterjedést, sietett is — a tea fogyasztó közönséget annak rendje és módja szerint megadóztatni. Mindegy. Az adó sem csökkentette a tea népszerűségét. Sőt a chinai kormánynak a tea valóságos kincses bányájává lett. * * M A chinai nép életében a tea-müvelés épen olyan nagy jelentőségű és jövedelmező nemzetgazdasági tényező, akár a magyar gazda életében a szőlő termelés. A teát rendszerint magból termelik. Az igy termelt tea földjén már három-négy éves korában háromszor, négyszer szüretelnek. Hat éves korában aztán tövében levágják a növényt, hogy a tőből eredő hajtások leveleit könnyebben leszüretelhessék. A teaszüret igen nagy gonddal jár. Ezt a munkál Chinában csak asszonyok és leányok végzik. És hogyan? Mielőtt munkájukhoz kezdenének, naponkint meg kell fürödniök. Halat, vagy más nehéz szagu ételt enniök világért sem szabad. A tea-levélke igen érzékeny, kellemetlen lehelletük tehát a tea illatát és zamatát könnyen elrontaná. És kezlyiis kézzel szedik. Puszta kézzel nem szabad a tea levelekhez nyulniok. Az első szüret a legfontosabb, leggondosabb szüret. Ápril — május végéig tart. Ekkor szedik a császár vagy virágleál. Ez a tea nem jut a kereskedésbe. A chinai császár és udvara fogyasztja el. Mi hozzánk csak a második és többi szüret terméke kerül. A leszüretelt tealevélből kétféle teát készítenek. Fekete-teát és zöld-teát. A fekete teát aként állítják elő, hogy a rakásra halmozott tea levelet egy ideig erjedni hagyják. Aztán a napon megszáritják s végül vasedényben, szabadtüz fölött pörkölik. Ellenben a zöld teát csak a napon szárítják meg, minden erjedés nélkül. Aztán vizpára hatásának teszik ki. Ezzel az eljárással azt érik el, hogy a levelek zöld színe megmarad s végül vasedényben épen oly módon pörkölik, mint a fekete-teát. De az ily módon kikészített tea még nem kerül a forgalomba. Előbb légmentes helyen érni hagyják, hogy mérges tulajdonságai enyhüljenek. Chinában előbb a nyers tealevél forrázatát itták. De azt tapasztalták, hogy ez méregként hat. Későbben fölfedezték azt is, hogy a cserzősavas tein csakis pörköléssel keletkezik a levelekben. És ez nemcsak orvosságul szolgál, hanem egyúttal földeríti az embert. A teát Chinában viz helyett iszszák, mert vizük rossz és egészségtelen. De nem tesznek bele cukrot, sem rumot, hanem hidegen vagy melegen, csak oly módon fogyasztják, mint náluk a tiszta vizet. * * * A tea — tudvalevőleg drága portéka. Főleg az igazi, chinai tea. Igazi mondjuk, mert hát ha már mindent meghamisítanak, miért tennének kivételt éppen a teával. Van már bizonyosan hamisított tea is. Mint van Engel-féle, szőlőtőke nélkül való pécsi bor. És más cégű — ital is. Persze az európai ember a teát is a maga gusztusa, izgató-vágya szerint készíti. Pedig a teának meg van a maga készítési módja- E nélkül nem tea az többé, hanem rendszerint részegítő, bóditó és ölő ital. Sokan úgy isszák, hogy több benne a rum, az alkohol, mint a tea. Veszedelmes portéka aztán az ilyen teával való visszaélés. Éppen olyan rombolásokat visz végbe a test szervezetében, mint az alkohol, a szesz. Pedig nálunk a jól berumozott teát sokan úgy isszák, mint a vizet. Nagy baj és következményeit gyakran láthatjuk. Mérsékelve, okosan, annak rendje és módja szerint Isten áldása a tea. Orvosok rendelik, mert gyógyító ereje kétségtelen. Azonfelül üdítő, melegítő és élénkítő ital. Spektátor.
