Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-08-25 / 34. szám
MAGYAR FÖLDMLVELŐ 269 lásra, hog}' — éjjeli muzsikát kapnak. Mások pedig ijedten riadtak fel, hogy talán a tűzoltók vették körül a felettük égő házat. Akadtak, akik valósággal csapásnak tekintették ezt a kürt-szót, mely irgalmatlanul felrázza az embert legédesebb álmából... Ezek közül való volt legkülönösebben Nyugtalan Dániel ur, akit az ország legtulsó részéből helyeztek ide — már mint hivatalba. Mikor első alkalommal meghallotta, felugrott és csendőrökért kiabált. Aztán a helyi újságokban dörgölt, villámlott, hogy miféle barbár városba került ő. Már-már népgyűlés tartásán törte a fejét, mikor pompás ötlete támadt. — Megállj, művész ur — mondotta magában — majd kiteszek rajtad. Ha te éppen az én ablakomat választod művészi hangszered teréül, majd kifogok én rajtad. A következő reggeltől, amikor csak megszólalt a kürt: ünnepélyesen kinyitotta Dániel ur ablakát és végig gyönyörködte a számokat. Már mint az eljátszott nótákat A fejével integetett, igy adta tudtára a csordásnak, akarom mondani — a művész urnák elismerését. Majd megszólította. Dicsérte agyba-főbe, hogy ő még ilyet nem hallott. Pedig hallotta a török szultán háremének zenészeit is. A csordás napról napra büszkébb lett. És meg kell adni, hogy lelke szakadtából kürtőit. Egy reggel pálinkával is megkínálta, hogy igy kiszáradt torkát megnevesitse. A kürt még erősebben, még cifrábban, még kacskaringósabban szólott. Már az operette féléknél tartott. — Hallja — Pál — igy hívták a csordást — szólott aztán Dániel ur hajnalhasadásakor, ügy szeretem ezt a muzsikát, hogy akár éhgyomoron elhallgatnám napestig. — Látva-látom, tekintetes uram. — Hát csak csinálja az angyalát kendnek. Jöjjön ide egészen az ablakom alá. A fülem közeiéig. És a szivem közepébe. Itt lesz mindig ez a kis üveg pálinka. Jó ital. Mondhatom. A felvidékről hoztam. A jó Isten tudja csak, hány éves. Itt lesz mondom az ablakom közt. Be se’ zárom. Csak nyúljék kend utána bátran. És kenegesse meg torkát, hogy az az eszceig szóljon... az üstökét ennek a cudar világnak. — Értem, tekintetes ur. — No hát, igy legyen. Máskor is hangzott ez a kürt az I—n téren — itt lakott Nyugtalan Dániel ur — de úgy, mint a legközelebbi alkalmatossággal... még sohasem harsogott. Hét utcára kizengett, ügy kipitykézte Pál a nótákat, hogy Bunkó prímás hegedűje is csak visz- hang volt hozzája képest. Aztán kinyitotta az ablakgt is. Ott találta a kis üveget... tartalmával egyetemben ... Torok öblögetés után meges hozzákezdett, de úgy, hogy még az eget is bőgőnek nézte... így volt ez rendre jó hétig. Már mint hét napig, mert ennyi nap vagyon — köztudomásúlag — egy hétben. így zengett a dicső ablak alatt a kürt szava... messze, hogy még az erdő vadjai is fileltek. De micsa ? A következő hét első napján már nem találta Pál ott az üveget. — Elfelejtette. Bizonyosan másra bízta. Hát azért csak szólott újra a kürt... amúgy hiba nélkül. Ám ... másnap is üvegtelen ablakra akadt... Pál művész. És harmad nap is. Ekkor már elfogyott a türelme. Belefujt még egyszer abba a kürtbe. Olyan keservesen, hogy még a jószág is meghatóan bőgött. Aztán feltette magában, hogy még egyszer muzsikál, kürtöl. De ha nem lesz ott az üveg? Isten veled I-n tér. Te ablak, ti lakók, ti közeli utcák! És az ablak meges üvegtelen volt... már mint következő hajnalban. — Fújjon neki a nagyapja tovább. Én biz’ egy hangot se. Morgott Pál művész. És becsapta az ablakot. ... Temetői csend volt aztán az I—n téren Senki nem láthatta Pál művészt. Más utcába kellett fordítani most már a cselédségnek a jószágot is. A gyülekezés egész más fordulón történt... Dániel ur meg nagyon jóízűen aludt reggelen- kint... Csak a visszhangját hallotta a kürt szónak. Az„t is mély álmában. így történt. Speklálor. KÖZEGÉSZSÉG. Terjed a köszvény. A köszvénvbetegség egyre terjed az emberiség között, ezt Írja egy angol folyóirat. Annyit ma már megállapítottak felőle, hogy minél munkásabb és egyszerűbb életet él valamely ember, annál ritkábban s annál enyhébben lép föl. A legnagyobb mértékben a szesz árt a köszvényesnek. Epen ezért a köszvényes betegnek semmiesetre sem szabad alkoholt inni. Újabb vizsgálódások kiderítették, hogy az alkoholélvezet következtében fellépő elváltozások csodálatos módon megegyeznek a köszvényt megelőző szövetelváltozással. A köszvénybeteg kezelésénél az a legfontosabb, hogy minden tekintetben egészséges és észszerű életmódra kényszeresük a beteget. Ez az életmód ne csak az evés s ivásban nyilvánulják meg, hanem egyebütt is. A köszvényes beteg feküdjék le idejében, éjjeket ne virraszszon át és ami fő, módjával mulasson. Nagy gond fordítandó a beteg táplálkozására is. Sok tojássárgáját kell etetni vele, minél több zsírt, naponkint 60—100 grammot. Ezzel szemben kerülendő a szénhydrátok élvezete, nem szabad sok kenyeret enni s veszélyesek a puddin- gok, tésztafélék, cukrok, édességek, kalácsok, stb. Mindezeken kívül a legfontosabb a rendes emésztés. A kalap. Köztudomású dolog, hogy az egyszerűbb néptörzsek, a vadon élő népek hajzata sokkal dúsabb, mint a műveltebb népeké. A vegyészek ezt annak tudják be, hogy a vad népek semmiféle fejtakarót nem viselnek, hanem egész életükön át szabad fővel járnak. Bruges M. francia vegyész bővebben kutatta a kérdést és arra az eredményre jött, hogy a kalapviselet okozza leginkább a hajhullást, különösen a férfiak között. A statisztika is bi-
