Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-08-25 / 34. szám
268 MAGYAR FÖLDMIVELŐ lédet, de úgy is tartozik vigyázni rá, mintha a saját gyermeke volna A szerződés megkötése. A szolgálati szerződés megkötésében a törvény korlátái között mind a két félnek a legszabadabb egyezkedést biztosítja a törvény: a gazda is, a cseléd is csak azt tartozik magára vállalni, amit akar, senki ebben egyiket sem kényszerítheti semmiben sem. De ha már megkötötték a szerződést, akkor az már szent és teljesíteni kell annak minden pontját a gazdának is, meg a cselédnek is. A szolgálati szerződés nemcsak akkor érvényes, ha Írásba van foglalva, hanem a szóval kötött szerződés is kötelező. Helyesebb dolog azért mégis a szerződést írásban megkötni, mert akkor nem lehet azt különfélekép magyarázni. A törvény' kimondja, hogy a cselédnek nem kell a szóbeli megállapodással beérnie, a gazda köteles a cselédnek kívánatéra, vagy ha a törvény- hatóság úgy rendeli, anélkül is bérlevelet adni, melybe a szolgálatra s kivált járandóságokra vonatkozó megálladodások híven felveendők. Aki cselédnek már beszegődött, azt különös ok nélkül a gazda már Vissza nem utasíthatja, hanem köteles a megállapított időben gazdaságába felfogadni. Természetes azért, hogy a cseléd, ha már beszegődött, szintén nem teheti meg, hogy a megállapított időben be nem lép a szolgálatba: azért az ilyen elszegődött cselédnek, a szolgálati idő alatt útlevelet kiadni nem szabad, ha csak a gazda bele nem egyezik. Amikor a szerződést megkötötték, a gazda köteles a cselédtől a cselédkönyvet átvenni. Ha pedig a cselédkönyv még a cseléd előbbi gazdájánál volna, akkor köteles az uj gazda magához venni azt az elbocsátó bizonyítványt, amelyet a cselédnek a régi gazda adott. A szerződés, ha erről nincs külön megállapodás, egy évre szól, de lehet másképpen is kötni. Ha a szerződés valamely pontja nem világos és vita támad miatta gazda és cseléd között, akkor a kérdés eldöntésében az határoz, hogy mi a szokás a környéken. Ha a cseléd a foglalót visszaadja azzal még nem szűnt meg a szerződés érvényessége, hanem csak akkor bomlik föl a szerződés, ba abba a gazda is beleegyezik. A gazda a foglalót, ha más megállapodás nincsen, a cseléd bérébe beszámíthatja. A százesztendős gőzhajó. A gőzhajó aug. hó 17.-én volt százesztendős. 1809. augusztus 17.-én bocsátották ugyanis vízre az első gőzhajót, a Cler- montot, amelyet Fulton Róbert szerelt föl Watt-féle gőzgéppel. Az első gőzhajó 42 méter hosszú, 4 és fél méter széles volt, 180 tonnatartalommal. Az Egyesült-Államok Fulton találmányának kihasználására gőzhajós-társaságot alapítottak, amelynek hajói az Egyesült-Államok folyóin közlekedtek. A Cler- monton, amely Newyork és Albany között közlekedett. nemsokára kazánrobbanás történt, amely némileg megrendítette az újításoktól amúgy is irtózó közönség bizalmát az uj járóműben. Európában az angol Bell Henry által 1812-ben épített Komet volt az első gőzhajó. Ez mindössze 12'8 méter hosszú volt s vitorlával és gőzzel együtt öt csomónyi sebességet éri el. Oroszországban 1813-ban. a német- országi folyókon 1816-ban. Franciaországban 1820- ban jelent meg az első gőzhajó. Az első gőzös, a mely 1819-ben az Óceánt áthajózta a 30 és fél méter hosszú Savannah volt. Savannah és Liverpool között 26 nap alatt tette meg az utat. Az utazás kudarccal végződött, mert a gőzgép csak tizennyolc napig működött s az utolsó nyolc napon a vitorlát kellett használni. A gőzhajó tökéletesítésében a legnagyobb érdeme volt az osztrák Ressel Józsefnek, aki 1836-ban a hajócsavart föltalálta s az általa épített Civetta nevű gőzhajót csavarral szerelte föl. Ebben az időben alakult meg a nagy gőzhajóstár- saságok is, köztük az osztrák Lloyd-társaság 1836- ban. Csak ez időtől kezdve kezdtek versenyezni a gőzhajók a tengeren a vitorlásokkal, mig a múlt század nyolcvanas éveiben a verseny végleg a gőzhajó javára dőlt el. Vájjon hitték-e apáink, hogy a gőzhajó a nemzet életében oly változást fog előidézni ? Egy újabb vándorlást, a tengeren túlra, Amerikába ? Bizony nem! Pedig — szomorú valóság. VASÁRNAP DÉLUTÁN A csordás kürtje. — Tréfás történet. — Községekben, de még nagyobb városokban is jól ismerik a lakosok a »csordás kürtöt.* Amennyi zene van a világon, annyi neme van a csordás kürtjének. Van furulya hangú, sipszavu, trombita fajú és minden más elgondolhatlan muzsi- káju. De leggyakoribb a kürt. Az a hosszú, vékony, majd vastagodó és begörbülő kürt, melyen a csordások már gyermekkorukban úgyszólván természeti hajlamuknál fogva csudás hangokat tudnak kicsalni. Ezeket a hangokat érti a lakosság, ügy látszik jól megszokja a jószág is, mert utána igazodik — akár a karikacsapás. Nincs az a nóta, amit ezen el ne lehetne játszani. Csárdást, keringőt, riadót, altatót, ébresztőt, táncra ingerlőt és — még ábrándozásra csalogatót is. Ami városunkban jól ismerjük, de különösen ismertük ezt a csudás zeneművet. A csordás kürtjét. A madárdallal egy időben szólal meg regge- lenkint. Amikor a harmat csillogni kezd... hangzik a kürt is. Nálunk a cselédségnek igen kellemes a korai felébredés, mert ébredése muzsika szóba vegyül. Az igaz, hogy sokszor zúgolódva is fogadják ezt a hivatalos zenét, de csakhamar kedvre derülnek. A tőzsgyökeres lakók már teljesen megszokták e naponként való hajnali zeuedarabokat. Legfeljebb másik oldalukra fordulnak, aztán újra kezdik szép vagy kellemetlen álmuk szövését. Vagy kinéznek ablakukon, meghallgatják a csordásfiu művészetét — aztán újra visszafeküsznek. De nem úgy ám a beköltözöttek. A bekőltözöttekre nézve ez a specialis kürtmuzsika valóságos eseményszámba ment. Voltak, akik (különösen a kisasszonyok) azt hitték első hal-
