Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)

1907-08-25 / 34. szám

266 MAGYAR FÖLDMIVELŐ melynek gyökereire ereszkedett — a nemzetet gyengítő világpolgárság hóbortos gondolata. Az Országos Iparoskongresszus nagy hul­lámok közt folyt le Pécsett. A kongresszus országos nevezetessége Szterényi József államtitkár nagy­szabású kétórás beszéde volt. melyben Kossuth Ferenc nagyszabású ipari politikáját és reformter­veit ismertette. Beszédében az ipari kérdésnek min­den legapróbb részére kiterjeszkedett és bejelen­tette, hogy a kormány már az őszszel beterjeszti az ipartörvény revíziójára vonatkozó törvényjavas­latokat, számszerűit négyet, melyek hivatva lesznek arra, hogy az iparügyet úgy közgazdasági, mint szociális téren hatalmas lökéssel vigyék előre. A törvényjavaslatok foglalkozni fognak az iparoktatás, az iparpártolás, a munkás-sztrájk kérdésével, s egy egész hathatós iparpolitika gondolatkörét felölelik. Az ipartörvényt Szterényi a kormány nevében a leghatározottabban megígérte s a maga részéről egyéni reputációját kötötte a javaslatokhoz. Beszé­dének ez a része oly nagy hatást tett, hogy a kong­resszuson bejegyzett indítványok és követelések nagyrészét — mint tárgytalanokat — levették a napirendről. A külföldön. Az angol király látogatásai. Edvárd angol király évenkint felkeresi a hires marienbádi fürdőt. Az idén — mielőtt szokott fürdőzését megkezdette volna — két nagy jelentőségű látogatást tett. Meg« látogatta ugyanis a német császárt és lseidben a magyar-osztrák uralkodót. Az újságok tudni szere­tik, hogy e látogatások alkalmával fontos világpoli­tikai kérdésekről volt szó. -- A marokkói vesze­delem. Kazablankából még mindig harcok hire érkezik. A mórok újból megtámadták a várost, de nagy vesztességgel kénytelenek voltak visszavonulni. A franciák külügyminisztere kijelentette, hogy a francia-spanyol fellépés (akció) csak a rend és nyugalom helyreállítását célozza. Távol áll minden kalandos vágytól. — Az Etna újabb kitörése. Az Etna egy idő óta ismét nyugtalankodik. A tűz­hányó hegyből nagy lávatömegek ömlenek ki s a kráter körül széles repedések támadtak. Éjszakán- kint hatalmas lángnyelvet lehet a kráter fölött látni. — Megint vasúti szerencsétlenség. A Lander- neau és Quimper közötti vasúti vonalon egy gyors­vonat kisiklott egy alagút előtt. A mozdony lezuhant a húsz méter magas vasúti töltésről. Egy vasúti al­kalmazott és öt utas megsebesült. — Joachim József világhírű zenész, hazánk fia, ki a külföldön annyi dicsőséget szerzett a magyar névnek, meghalt. — Varsóban 40 ember kolerás tünetek közt be­tegedett meg. Félő, hogy az ázsiai kolera kiüt. Szent István. Szent István első apostoli király ünne­pét ültük a lefolyt héten. Voltak és még mindig vannak lélek­emelő jelenségek, megmutatói annak, hogy a magyar nemzet életgyökere még mindig keresztény és ősi talajban él. De — mi tagadás benne — más, elszo­morító jelenségek meg éppen azt mutatják, hogy ezek a gyökerek lazulni kezdenek. Ápolásra, megújhodásra, gondozásra van szükségük. A nemzetek múltjukból táplálkoznak és csak múltjuk gyökerein nőhetnek nagyra és hozhatnak eredeti, hamisithatlan gyümöl­csöket. A magyar nemzet meg éppen életforrá­sát kell hogy lássa múltjának intézményei­ben s különösen pedig a Szent István alkot­mányában. Hiszen megcáfolhatlan igazság, hogy az ezred éves Magyarország szent István böl­csességének, illetőleg a kereszténység átala­kító, megnemesitő erejének köszöni életét s fogja köszönhetni jövendőjét is. A német történetiró Spittler mondja, hogy „a népek története kevés példát mu­tat oly megnemesülésre, mint a magyaroké a kereszténység felvétele után.“ Érezte is Európa, hogy az egykor ret­tegett magyar nép megnemesülésében mit nyert. Védő bástyáját, művelődésének egyik leghatalmasabb megótalmazóját. Szent István emlékét ugyanazért a kül­földnek, a nyugat európai népeknek is okuk volna megünnepelni, mint az lovagias, mű­velt népekhez illik. Ám igaz, ma nem élünk a háladatosság korszakában. Ma inkább az élő és kétes nagyságoknak .szoktak tömjénezni az em­berek. De mit tegyünk mi a külföldnek szem­rehányást, mikor itthon sem ünnepeljük meg általánosan e napot. Nem emeljük fel ma sem igazi keresztény és nemzeti ünneppé, melyben a magyar nemzet keresztény és ma­gyar volta nyerjen hatalmasabb kifejezést. A sokszor hangoztatott nemzeti egység, mely­nek egyik tényezője volna úgyszólván ez az -ünnep. Hej pedig nagy szükségünk volna arra, hogy erről ország-világ előtt hatalmas és gazdag tartalmú kifejezést adjunk. Minden évben és minden alkalommal. Hiszen ma már ott vagyunk, hogy a nemzet történetének meghamisítása nem tar­tozik a megdöbbentő jelenségek közé. A tör­téneti fogalmak kicserélésén tervszerűen dol­goznak. Tovább mennek a kozmapoliták, a világpolgárság hősei napról-napra. Ma már

Next

/
Thumbnails
Contents