Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)

1907-01-27 / 4. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ 27 jes formája készen áll, a feltaláló egy elmés szerkezettel, mely a szobrászoknál használt pointirozó késhez hasonló kötelességet teljesil, néhány faragással ugyanolyan modellt hoz ki, mint az eredeti gipszöntvény. A cipó készítőjének ezek után két modell áll rendelkezésre. A famodellre ráhúzza a cipót, a gipszmodellen pedig kényelmesen tanul­mányozhatja a bütyköket. Ha ezekután még sem sikerül a cipő, nagy lelkinyugalommal lehet a cipész szemébe vágni: »Magánál többé nem dolgoztatok, mert maga egy fuser«. A CSALÁD. Egyszerű — nagyszerű! üregeink ma is gyakran elmondogatják, mi­kor látnak egy-egy szörnyen divatos ruhába öltö­zött fehércselédet, vagy férfit páva módjára muto­gatni magát, hogy — Csak a régi szép egyszerűséget ne hagyja el a magyar nép, ez illik hozzá, ezzel született, ez tette a múltban magyarrá, ez jellemezte s ma is az egyszerűség jegyében járva, lehet méltó nagy­nevű elődeihez. Igen találóan mondja a példaszó is, hogy egyszerű — nagyszerű ! Úgy van. Régi igazság az öregek eme tapasz­talt bölcs mondása. Méltán inthetik az utókort reá. Mert félő, hogy oly nagyon elharapódzik a nép kö­zött az idegen divatos drága viselet, hogy még sa­ját jellegét, ősei viseletét is — amit mindenkor a legnagyobb tiszteletben tartani kötelesség, — meg­tagadja s ezzel együtt megveti a magyar népet jel­lemző ősi eredetiséget, magát a nemzetet jelképező szép. hagyományos jelvényt: a nagyszerű egysze­rűséget. A családokban, ahol van a vetés, ott legyen gond ám az aratásra is. Itt *s a szántóvető dolgát kell végezni. Sok családban bár a gyermekek jó vallás-erkölcsös nevelésben részesülnek, azért mégis fogyatékos a nevelés. Ez a gyermekeket való túl­ságos szeretetben, illetve szeretet kimutatásában nyilvánul meg. Igen rendén van, ha a szülők gyer­mekeiket szeretik, azoknak szüntelenül javát mun­kálják, akaratukat jóra irányítják. Ezt tiszteljük, ez szülői kötelesség. Ez a szeretet amaz elszakithatlan, fényes lánc, mely a gyermeket szülőihez, Istenhez és az egész emberiséget egymáshoz fűzi. De nem tarthatjuk helyénvalónak azt, hogy sok szülő való­sággal bálványozza gyermekét. Minden kívánságát a legszelídebb engedelmességgel teljesít be. Talán ha módjában állana, még az égről a csillagot is gyer­mekére akasztaná, gondolván, hogy annál szebb, annál kedvesebb lesz gyermeke nemcsak magának, hanem mások előtt is. Mindenki beláthatja, ez igy nem jól van. Ez már túl van az elégen. Ha a gyermek minden vágya teljesül, az már elrontja egész éleiére. Elégedet­lenné teszi. Minden óhaja teljesedése után uj vá­gyat érez; olyan hiányt, melyet ha nem pótol a szülő, akkor (kivált leány gyermeknél) beáll az a nagyfokú elégedetlenség, melyet a kérések és könyek egész zuhanya kisér. A vége a kérés teljesítése lesz. így megy ez tovább, egész a végtelenségig. Sok családban nem is nagyon tanítják a gyer­meket arra, hogy mi az egyszerűség. Eszük ágában sincs a szülőknek, hogy a még hajlítható vesszőt idejében hajlítsák, a gyermeket irányítsák az élet ezen egyik legfigyelemreméltóbb útjára. Van miből, telik, — j azt tartják — hadd viseljen a gyermek olyan ru­hát, amilyen esetleg a tehetősebb család gyermekén van. Nem gondolnak azzal, ha nő a kicsike, nő vele a kívánságok, követelések feneketlen tengere is. És a kivánságok, követelések hosszú sorozata boldog­talan. elégedetlen ifjúvá, emberré, leányzóvá, csa­ládanyává nevelik a gyermeket. Némely családban csakhogy a gyermek kíván­ságát teljesíthessék, kénytelenek az ételeket elsová- nyitani, szóval megéhezik a divatot. De aminek — persze a bolond divat szerint — lenni kell, annak meg kell lenni, ha mindjárt hitelbe is. Nemcsak most, farsang idején, hanem mindig sokat lehetne a divatról Írni. De mi haszna, úgy sem sokat ér az. Legfeljebb elolvassák, akiknek nem tetszik, azok megszidják az ujságcsinálót, amiért megmondja az igazságot, aztán — elfelejtik. Tenni kell már valamit. Le kell fokozni a vá­gyakat. a divatos óhajtásokat. Vissza kell menniök egyeseknek és családoknak a régi szép egyszerű­séghez. Az öregebbek példával élnek a fiatalok előtt. Ki kell irtani a családokból még a gyökerét is a divatozni vágyásnak. Ezzel nem visszafelé, ha­nem csakis előre haladhatunk! Akkor állítjuk ki a boldogulás útjára szóló bi­zonyítványunkat, ha nemcsak elhallgatjuk, hanem híven megfogadjuk, követjük öregeink intelmét, mely e két szóban nyilvánul meg a legmagyarabban: — Egyszerű —- nagyszerű ! Igazmondó. TÉLI ESTÉK. Legyen meg a te akaratodj! Nincs a világon szebb és magasztosabb lát­vány, mint egy keresztény család boldog és meg­elégedett élete. Nem mondott valótlant az az iró, ki igazi szereteten, kölcsönös türelmen és önfeláldo­záson épült családi életet földi mennyországnak nevezé. Árkossyék élvezték és bírták e kis mennyor­szágot a szó teljes értelmében. Fiatal házasok vol­tak még, de elég idő röpült el felettük arra nézve, hogy a szeretet próbára tétessék ; mert hiszen idő és életgondok szokták leginkább gyengíteni azt az érzelmet, mi a házasfeleket koporsónak zártáig összefűzi. A férfi komoly volt, mint egy családapához illik, de a komolyság mellett ott lakott szivében a tiszta, derült kedély, mely melegít és megaranvozza az élet komor perceit is, mint a felkelő nap sugarai a hegyek zord ormait. A nő szelíd és gyöngéd vala, telve a legigazabb érzelmekkel. De bírta az anyák önfeláldozó erejét. Hiszen ő is anya volt már. Ott játszadozott a kis Elemér, mint szoktak a gyermekek... boldogan, öntudatlanul, gondok nél­kül. Éppen abba a korszakba lépett, mikor a gyer­mek legszebb, legköltőibb! Mikor gagyogni kezd, mikor ezer és ezer tárgy után kapkod, ezer és ezer kérdéssel ostromolja az őt szerető szülőket.

Next

/
Thumbnails
Contents