Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-01-27 / 4. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 27 jes formája készen áll, a feltaláló egy elmés szerkezettel, mely a szobrászoknál használt pointirozó késhez hasonló kötelességet teljesil, néhány faragással ugyanolyan modellt hoz ki, mint az eredeti gipszöntvény. A cipó készítőjének ezek után két modell áll rendelkezésre. A famodellre ráhúzza a cipót, a gipszmodellen pedig kényelmesen tanulmányozhatja a bütyköket. Ha ezekután még sem sikerül a cipő, nagy lelkinyugalommal lehet a cipész szemébe vágni: »Magánál többé nem dolgoztatok, mert maga egy fuser«. A CSALÁD. Egyszerű — nagyszerű! üregeink ma is gyakran elmondogatják, mikor látnak egy-egy szörnyen divatos ruhába öltözött fehércselédet, vagy férfit páva módjára mutogatni magát, hogy — Csak a régi szép egyszerűséget ne hagyja el a magyar nép, ez illik hozzá, ezzel született, ez tette a múltban magyarrá, ez jellemezte s ma is az egyszerűség jegyében járva, lehet méltó nagynevű elődeihez. Igen találóan mondja a példaszó is, hogy egyszerű — nagyszerű ! Úgy van. Régi igazság az öregek eme tapasztalt bölcs mondása. Méltán inthetik az utókort reá. Mert félő, hogy oly nagyon elharapódzik a nép között az idegen divatos drága viselet, hogy még saját jellegét, ősei viseletét is — amit mindenkor a legnagyobb tiszteletben tartani kötelesség, — megtagadja s ezzel együtt megveti a magyar népet jellemző ősi eredetiséget, magát a nemzetet jelképező szép. hagyományos jelvényt: a nagyszerű egyszerűséget. A családokban, ahol van a vetés, ott legyen gond ám az aratásra is. Itt *s a szántóvető dolgát kell végezni. Sok családban bár a gyermekek jó vallás-erkölcsös nevelésben részesülnek, azért mégis fogyatékos a nevelés. Ez a gyermekeket való túlságos szeretetben, illetve szeretet kimutatásában nyilvánul meg. Igen rendén van, ha a szülők gyermekeiket szeretik, azoknak szüntelenül javát munkálják, akaratukat jóra irányítják. Ezt tiszteljük, ez szülői kötelesség. Ez a szeretet amaz elszakithatlan, fényes lánc, mely a gyermeket szülőihez, Istenhez és az egész emberiséget egymáshoz fűzi. De nem tarthatjuk helyénvalónak azt, hogy sok szülő valósággal bálványozza gyermekét. Minden kívánságát a legszelídebb engedelmességgel teljesít be. Talán ha módjában állana, még az égről a csillagot is gyermekére akasztaná, gondolván, hogy annál szebb, annál kedvesebb lesz gyermeke nemcsak magának, hanem mások előtt is. Mindenki beláthatja, ez igy nem jól van. Ez már túl van az elégen. Ha a gyermek minden vágya teljesül, az már elrontja egész éleiére. Elégedetlenné teszi. Minden óhaja teljesedése után uj vágyat érez; olyan hiányt, melyet ha nem pótol a szülő, akkor (kivált leány gyermeknél) beáll az a nagyfokú elégedetlenség, melyet a kérések és könyek egész zuhanya kisér. A vége a kérés teljesítése lesz. így megy ez tovább, egész a végtelenségig. Sok családban nem is nagyon tanítják a gyermeket arra, hogy mi az egyszerűség. Eszük ágában sincs a szülőknek, hogy a még hajlítható vesszőt idejében hajlítsák, a gyermeket irányítsák az élet ezen egyik legfigyelemreméltóbb útjára. Van miből, telik, — j azt tartják — hadd viseljen a gyermek olyan ruhát, amilyen esetleg a tehetősebb család gyermekén van. Nem gondolnak azzal, ha nő a kicsike, nő vele a kívánságok, követelések feneketlen tengere is. És a kivánságok, követelések hosszú sorozata boldogtalan. elégedetlen ifjúvá, emberré, leányzóvá, családanyává nevelik a gyermeket. Némely családban csakhogy a gyermek kívánságát teljesíthessék, kénytelenek az ételeket elsová- nyitani, szóval megéhezik a divatot. De aminek — persze a bolond divat szerint — lenni kell, annak meg kell lenni, ha mindjárt hitelbe is. Nemcsak most, farsang idején, hanem mindig sokat lehetne a divatról Írni. De mi haszna, úgy sem sokat ér az. Legfeljebb elolvassák, akiknek nem tetszik, azok megszidják az ujságcsinálót, amiért megmondja az igazságot, aztán — elfelejtik. Tenni kell már valamit. Le kell fokozni a vágyakat. a divatos óhajtásokat. Vissza kell menniök egyeseknek és családoknak a régi szép egyszerűséghez. Az öregebbek példával élnek a fiatalok előtt. Ki kell irtani a családokból még a gyökerét is a divatozni vágyásnak. Ezzel nem visszafelé, hanem csakis előre haladhatunk! Akkor állítjuk ki a boldogulás útjára szóló bizonyítványunkat, ha nemcsak elhallgatjuk, hanem híven megfogadjuk, követjük öregeink intelmét, mely e két szóban nyilvánul meg a legmagyarabban: — Egyszerű —- nagyszerű ! Igazmondó. TÉLI ESTÉK. Legyen meg a te akaratodj! Nincs a világon szebb és magasztosabb látvány, mint egy keresztény család boldog és megelégedett élete. Nem mondott valótlant az az iró, ki igazi szereteten, kölcsönös türelmen és önfeláldozáson épült családi életet földi mennyországnak nevezé. Árkossyék élvezték és bírták e kis mennyországot a szó teljes értelmében. Fiatal házasok voltak még, de elég idő röpült el felettük arra nézve, hogy a szeretet próbára tétessék ; mert hiszen idő és életgondok szokták leginkább gyengíteni azt az érzelmet, mi a házasfeleket koporsónak zártáig összefűzi. A férfi komoly volt, mint egy családapához illik, de a komolyság mellett ott lakott szivében a tiszta, derült kedély, mely melegít és megaranvozza az élet komor perceit is, mint a felkelő nap sugarai a hegyek zord ormait. A nő szelíd és gyöngéd vala, telve a legigazabb érzelmekkel. De bírta az anyák önfeláldozó erejét. Hiszen ő is anya volt már. Ott játszadozott a kis Elemér, mint szoktak a gyermekek... boldogan, öntudatlanul, gondok nélkül. Éppen abba a korszakba lépett, mikor a gyermek legszebb, legköltőibb! Mikor gagyogni kezd, mikor ezer és ezer tárgy után kapkod, ezer és ezer kérdéssel ostromolja az őt szerető szülőket.
