Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-08-18 / 33. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 259 ért sem meghalni, hanem másokat szeretnek feláldozni önmagukért... Így volt, igy lesz atyámfia. Ezt jó lesz meggondolni, megfontolni. Mint meggondolta az az egyszerű józan földmives ember, akivel a napokban igy beszélt valaki. — Nehéz az élet atyámfia... — Hátha nehéz letesszük terhét olyik- kor. Meg felvesszük. És ekkor körülnézve látjuk, hogy bizony nehéz az másnak is. Hordozni kell a keresztet, mert mindenkinek vagyon . . . keresztje. Nehéz-e az élet? Erre egy bölcs igy felel: — Az okos könnyűnek látja az életet, mikor a balga nehéznek. És gyakorta az okos nehéznek, mikor a balga könnyűnek. Panaszkodol? Még nem vagy legszegényebb. Hiszen van, aki panaszkodni sem Ind. Ha sirsz, még akkor sem vagy a leszegé- nyebb, mert van, aki már sírni sem tud. De ha kihal szivedből a remény... akkor nagyon nehéz az élet... akkor te vagy a legszegényebb. Az angol kereskedők tizparanosa. — Gazdáknak is beválik. — Az anglus a világ legpraktikusabb népe. így ismerik őket legalább világszerte. És mert az angol kereskedő nép, éppen úgy mint a magyar, nagy százalékban gazdálkodó, elmondhatjuk, hogy az angol kereskedők tízparancsolata úgyszólván az egész angolnép tízparancsolata is. Az angol kereskedő házakban rendesen táblát találunk a falon, a melyre a hires Jefferson tiz szabálya van írva. Az angol kereskedő tiz parancsa a következő: 1. A mit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. 2. Sohse fárassz mást azzal, a mit magad is elvégezhetsz. 3. Ne rendelkezzél soha azzal a pénzeddel, a mely még nincsen birtokodban. 4. Ne vásárolj haszontalan dolgot, ha még oly olcsó is. 5. A kevélység rosszabb az éhségnél, szomjúságnál és hidegnél. 6. Soha se bánjuk meg azt, ha kevesebbet ettünk, mint a mennyit ehettünk volna. 7. Semmi sem okoz fáradságot, ha kedvvel végezzük. 8. Ne busulj olyan baj miatt, a mely talán be sem következik. 9. Mindent a jobbik oldaláról fogj föl. 10. Ha haragszol, számlálj tízig, még mielőtt szóltál volna, de ha nagyon haragszol, akkor százig számlálj előbb. Valóban arany szabályok. Ha ezt az elveket a gyakorlati életben is megtestesítik — pedig a flegmatikus és praktikus anglusnak van ám esze, hogy megtestesítse — akkor nem csodálkozunk azon, hogy az anglust szeretjük sok mindenben példaképnek feltüntetni. Mi közöljük e parancsokat vagy jobban mondva tanácsokat; Mert ezeket minden magyar gazdának nem csak megszívlelni, de követnie is kellene. A tanácsokat még apránként bővebb magyarázatokkal is fogjuk kisérni. Mert megérdemli és nálunk nagyon is — elfér. Mester. Az utravaló. Eddig csak arról hallottunk általában, mennyi sok pénzt küldenek haza az Amerikába kivándorolt magyarok, de most számadatok beszélnek arról is, milyen kevés pénzt visznek ki aránylag magukkal. A múlt évben — azaz hogy a junius 30.-án lejárt utolsó tizenkét hónapban — a magyarok összesen 980,180 dollárt vittek Amerikába, ami bizony fejenkint csak 16 dollár és 90 centet jelent, vajmi édes keveset. Épen annyit, hogy a magyar elutazhatik Newyorkból oda, ahol le akar települni az uj hazában. Megjegyzendő, hogy ez a kimutatás nem általában a magyarországi, hanem az Ellis Islandon magát magyarnak valló kivándorlókra vonatkozik. Minden néven nevezendő Európából Amerikába vándorolt nemzetiség közül a tót. bos- nyák és a dalmát jön legkevesebb, átlagos 10—12 dollárral Amerikába. Mindebből látható, hogy az utravaló, amivel a kivándorló uj életet kezdeni uj világba indul, bizony édes kevés. A legtöbb koldustarisznyával indul el s még az is üres. E helyen figyelmeztetjük még a magyar kivándorlókat, hogy amint általában az életben, úgy jEllis Islandban is legjobb a tiszta igazságot megmondani. Newyorki tudósitó ottani hivatalnokoktól hallotta, hogy a magyaroknak is sajátsága kevesebb magával hozott pénzt bevallani, mint amennyi megfelel a valóságnak. Erre pedig semmi ok sincs, de viszont megtörténik, hogy azt a magyar erszényének szorgosabb megvizsgálása végett visszatartják Ellis Islandon, pedig ha bevallotta volna, hogy több pénze van, könnyebben tovaeresztették volna. Gyakran megesik, hogy a magyar, akit azért tartottak vissza, mert senkije sincs Amerikában s igen kevés pénzecskét vallott be, másnap kezdi észrevenni, hogy kár volt hazudni s szégyenkezve huzza elő a csizmaszárból vagy a mellétől a nagyobb bankót, amire aztán könnyebben szabadjára eresztik, nem kellvén attól tartani, hogy pár nap múlva nem lesz betevő falatja. A MAGYAR NÉP KÖNYVTÁRA. A madarak védelme. Az utóbbi időben a kormány, a különféle hatóságok és különösen az iskolák nagy gondot fordítanak arra, hogy a madarak kellő ápolásban részesüljenek. Ebből az egyaránt nemes és hasznos törökvésből kivette a részét a Szent-István-Társulat is mikor a napokban kiadta népiratkáinak 248. számát, melyben a madarak védelmének fontosságáról oktatja ki a jó magyar népet. E füzetke mig egyrészt feltárja az oktalan madárpusztitás káros következményeit, másfelől a madárvilág kedves jeleneteivel szórakoztatja az olvasót, úgy, hogy a ki e könyvecskét végigolvassa, az bizonyára szeretetébe és pártfogásába veszi az erdők és mezők hasznot és gyönyörűséget okozó szárnyas lakóit. Megszerezhető a Szent-István-Társulat könyvkereskedésében. Budapest, IV. Kecskeméti utca 2. — Ára 10 fillér, mely levélbélyegben is fizethető. Tömeges (5 koronán felüli) rendelésnél 40 százalék árengedmény.
