Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-08-18 / 33. szám
258 MAGYAR FÓLDMIVEI.Ő még sem igazságos, hogy a nagy szabadság ily sok ideig tűrte ezeket az állapotokat, a boszorkány- konyhák sütését és főzését — — és most csak a kis emberek egyék meg a főztjét. Itt van a társadalom, a nagy pénzvilág legszebb tere, hogy kinyújtsa kezeit és megmentse a fuldoklókat’ Állítsanak tisztes alapon nyugvó, erkölcsi forrásokból is táplálkozó igazi hitelszövetkezeteket a kis emberek számára és ekkor a nagy finánckirályok megmutatják, hogy emberek is. A külföldön. A kínai császár Európába akar jönni. Nem hiba, hogy egymást érik mostanában a fejedelmek találkozása. Még a kínai fal, akarjuk mondani kínai császár is megmozdul. Felbuzdult és bejelentette, hogy ő Európába akar jönni. Olyan nehézségek merülnek azonban fel, hogy a kínai császár legnagyobb valószínűséggel — otthon marad. Mert neki, a menny fiának nem kevesebb, mint kétezer emberrel, kísérettel lehetne csak mozdulni. Ez meg mégis csak nem könnyű feladat. — Most száz esztendeje, 1807. évben rendkívüli forró időt élt a vén Európa. Napoleon korát élte. Hazánk csendes volt, az izzó események nem igen érték. De a nemzet akkor is áldozott uralkodójáért. Az akkori esztendő pedig nem volt bő esztendő. A búzának pozsonyi mérője 6 fi 12—15 kr. A rozsnak 4 ti 30—36 kr. Egy font marhahús 12 kr., egy font sertéshús 20 kr. Egy pár csirke 45 kr. Pest városa tehát akkor sem tartozott a legolcsóbb városok közé. Mert pesti árakról szól a feljegyzés. — Kolera járvány hire érkezik Oroszországból. Főleg Déloroszországban terjed. Az orosz kormány ezt be is vallotta. — Vasúti szerencsétlenségek hire érkezik a külföldről. Csak immént történt egy nagyobb összeütközés Francia- országban, most Porosz-Lengyelországban történt kisiklás. Halottak és sebesültek voltak a szerencsétlenség áldozatai. — Casablanca bombázása. Az a vérfürdő, melyet franciák és spanyolok lemészárlásával rendeztek, már meghozta a bombalövéseket. A francia katonság bombázza a kikötő várost. — A marokkói veszedelem egyre nő. Casablanca bombázása és a francia ágyúgolyók rettenetes pusztítása óriási izgalomba hozta egész Marokkót. A bennszülöttek mindenfelé forronganak. Tangerben és környékén oly nagy az izgatottság, hogy a szultán ottani képviselője megüzente a követeknek, hogy a városon kívül nem vállal semmiféle felelősséget az európaiak élet- és vagyonbiztosságáért. A táviratok igen veszedelmesnek mondják az európaiak helyzetét Rabat és Mazagan kikötővárosokban is. Mindenkinek van keresztje ... Hiába gyűlölik sokan a keresztet. Hiába dühöngenek ellene... egy bizonyos. Hogy minden embernek meg van azért a maga keresztje. És úgy volt mindig.... úgy lesz ezután is. A kereszt mindig nehéz. Hiába való küzdelem az, melyet az általános és egyenlő jólét megtestesitéséérl folytatnak. Az egyenlő jólét elérhetlen marad. Nem kell erre nézve egész litániát elsorolni. Csak azt, hogy elérhetlen marad azért, mert az emberi erők is egyenlőtlenek lesznek mindig. Az akarat is különböző marad és az egyéniségek is egyéniségek lesznek mig az ember él ezen a földön. Nem is a teljes egyenlőség lehet az emberek küzdelmének komoly célja. Hanem csak az igazságos arányosság. És még ezt sem fogjuk sem elérni, de megközelíteni sem, ha csak az anyagiakban való egyenlőséget tűzzük ki célul. A keresztény világ íelfogás alapján juthatunk, törhetünk az igazságos és egyedül lehető egyenlőséghez __ Ez a felfogás pedig első sorban sürgeti az ember neveléséi, helyes felvilágosítását, az erkölcsi tökéletesedést. Mert az élet keresztjét csak is igy lehet megosztani, elviselni és az anyagi haladást a köz áldásává lenni. Erkölcsi alap nélkül sohasem les: általános jó lét. Mert nem fogja semmi más útját állani a vagyon szerzés korlátlanságának és a tőke zsarnokságának. Talán éppen azok vádnak erkölcsi alap nélkül zsarnokokká, kik most legjobban kikelnek a tőke uralma ellen. .... Egy favágó csoportról olvastam a napokban. Ennek a csoportnak ügyeit a közülök való szószóló vezette. () dirigált, ő diktálta a munkabért, ő határozta meg a munkaidőt. Minden jól ment, de egyszer csak veszik észre, hogy aki nem dolgozik az a szószóló. Aki tollasodik az is ... a szószóló. Aki legjobban érzi magát a társakkal és a munkát adókkal szemben is az is a szószóló. — Hohó, — szisszent fel végre a csoport. — Hát mi hordjuk az élei kérészijét meggörnyedve, ő meg fennhéjázva jár-kél. gyűjt, parancsot osztogat és azt hiszi, hogy velünk mégis osztályos, egyenlő. Ez nem járja. Dolgozzék, hordja a maga terhét mindenki úgy, mint elébb... aki mint bírja. Ez a kis életkép — a társadalmi küzdelem képét tükrözi. Amint történt ott azzal a favágó csoporttal, az fog történni a társadalmi osztályokkal is. Amiként történt az ó-korban. Amiként történik most más táborban is, ahol a mostani próféták, sem akarnak ám osztályosok, közös teherviselők, kereszthordozók maradni. De még az igazság-
