Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-08-11 / 32. szám
254 MAGYAR FÖLDMIVELŐ hészkedésnek nem kell gátat vetni. Ámde a hol hegyközségek vannak szervezve, ott a hegyközségnek jogában áll a saját területén akár megengedni, akár pedig megtiltani a méhészkedést, a hogy jónak látja. Két bankó kimúlása. A forgalomból már rég kikerült az öt- és ötvenforintos bankjegy. Nem látni sehol ezeket a zöldhasu bankókat. De azért bizonyára akad még ládafia, ahol meghúzódik egy- egy ilyen államjegy. A hivatalos lap minapi számában megjelent egy kimutatás a forgalomban lévő öt- és ölvenforintosokról: e szerint több százezerre rug a forgalomban lévő államjegyek száma. Most már csak az Osztrák-Magyar Bank fogadja el és cseréli ki ezeket a bankókat. De az Osztrák-Magyar Bank se sokáig hajlandó erre a szívességre, 1907. augusztus 31. — Ez az utolsó nap, amelyiken a bank elfogadja az öt- és ötvenforintosokat. Másnap nem érnek többet egy összegyűröd, piszkos papirosnál. Azért, ha valakinél van ilyen államjegy, siessen és váltsa be. KIS GAZBA. Arató-ünnepek. Nehány évvel ezelőtt — főleg Darányi Ignác miniszter felhívására — ismét megújult a szép, ősi magyar szokás: az arató ünnep. Mert ez a magyaros szokás is kezdett elmúlni... mint sok más, apánktól öröklött módja a testvériségnek, az összetarto- zandóság érzetének ápolója. A nép mely nem tartja tiszteletben apáink, őseinek jó és szép szokásait... az lassan—lassan elfeledi az ősök erényeit és legszebb jellemvonásait. Az csak a jelennek él. A múltat elveszti, hogy jövőjéhez se legyen öröm reménye. Az idén nem volt bőtermés, De azért a Gondviselés juttatott annyit, amenyi a mindennapi kenyérre elégséges és igy nincs ok a zúgolódásra. Mutatja, hogy az aratóünnepeket az idén is megtartják régi magyaros módon és megnyugvással. Az ünnepélyekről a következő értesítéseket közölhetjük: *■ Régi magyaros módon ünnepelték meg néhai Beöthy Ákos kismarjai ősi birtokán az aratás befejezték Az aratók cigányzene mellett, zászlók alatt mentek családostul a nagymarjai pusztai kastély elé, hol Bagyos Gábor arató és Sajó Imre aratóvállalkozó ékes mondókában köszönték meg Zámory Mária alapítványi hölgynek, mint a birtok úrnőjének irántuk való jóságát s adták s adták át az óriás, díszesen kötött kalászkoszorut, melyet néhány fehérruhás kis leány hozott. Az úrnő köszönő szavai után, .a birtok tulajdonosnője s vendégei által vezetett menet a parkban Kossuth Lajos, Deák Ferenc s Vörösmarty Mihály által ültetett, emléktáblákkal megjelölt históriai tölgyfák elé vonult, a hol meghajtották a két nemzeti szinü s a piros zászlót, majd fölhangzott a Himnusz, a Szózat és a Kossuth-nóta, a melyet áhítattal énekelt a lelkes tömeg. A kegyelet adójának lerovása után a mintegy négyszáz díszbe öltözött embert, asszonyt, gyereket dúsan megvendégelték. Pongrácz Frigyes gróf szarvai uradalmában az idei aratás julius 26-án ért véget. Két nappal később a földes uraság aratómunkásainak arató-áldomást rendezett. Az uradalomnak háromszáz aratója ünneplő ruhában hozzá tartozóikkal együtt Várenics János ispán vezntésével az urasági kastély kapujához ment, a hol Poor Titus intéző a csapat élére állva az, egész menetet a földes uraság kastélya elé vezette. Ott a földes uraság, a grófi család összes hozzátartozóival, a kastély előtt fogadta az aratómunkásokat. Poor intéző jelentette, hogy az aratás véget ért és az aratók hálás .köszönetét tolmácsolta. Pongrácz gróf azután beszédet intézett aratóihoz, a melyben figyelmezteti az aratókat, hogy ne hallgassanak az izgatok szavaira, mert a ki dolgozni tud és szeret, az megtalálja kenyerét, boldogulását saját hazájában is. Azután az uradalmi korcsmaház előtt levő téren hat terített asztalnál és zeneszó mellett arató-áldomás következett, a melyen a földesur egész családjával megjelent. A termés. Immár nagyjában tudhatjuk, hogy mi a termés eredmény. Főterményünkben — a búzában — húsz millió méter mázsával kevesebbet takarít be a termelő közönség. Hát ez nagy apadás bizony. De ne feledjük, hogy a múlt esztendő valóságos egyiptomi bő esztendő volt, minőre rég-rég nem emlékeznek. Az idei sovány esztendőt pótolják a melléktermények, ami sokszor hiányzik. És mert egyes részein az országnak (Dunántúl, Felső Duna mentén) kitűnő termés van — egészben az idei ter-r més nagy aggodalomra nem adhat okot. Örvendetes jelenség az is, hogy gazdáink körében öniudatosabbá kezd lenni a termény értékesítése is. Megfogadják a tanácsot, egyesülnek, szervezkednek. A létesült gabona-értékesitő szövetkezetek már is megtermelték áldásos hatásukat. Csak tovább! Csak egyesüljünk, szövetkezzünk. Vagy megvédjük magunkat vagy — és ezzel számolnunk kell — pusztul, vész a magyar *gazda. Q Nagy csapás a szőlőinkben. Nagy, országos csapás érte a szőlőbirtokokat hazánk több részében, így a Hegyalján, Beregszász és vidékén óriási mértékben pusztít a peronoszpora, különösen az oidium nevű betegség támadja erősen a termést. A szemek megbámulnák, majd elsorvadnak a fürtök is. Az oidium penészszerü élősdi, mely valóságos hártyával vonja be a szőlő leveleit és fürtjét. Rögtön védekezés ellene úgy történik, hogy egyszerűen megtisztítják tőle a tőkéket, de az nem sokat használ, mert a szétporlasztott réteget a levegő szétviszi s újra le- | száll. E csapás már is nagy áremelést csinált a borban. Jó, lesz, ha azon szőlős gazdák, kiknek pincéiben bor van — tartózkodnak az olcsón való elpocsé- kolástól. A bornak nagy ára lesz, mint ezt a Hétről- hétre cimü rovatunkban is jelezzük. HÁZI-ASSZONY. Ólomseréttel ne tisztítsunk palackot. Franciaországban újabb időben fordultak elő esetek, hogy emberek, kik seréttel tisztított palackokban eltett borokból ittak ólomkólikában megbetegedtek. A palackokban kiürítésük után mindig marad vissza
