Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-08-11 / 32. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 253 Csudálatos, hogy ezek az emberek legtöbbször az alsóbbrendű népfajhoz tartoznak. A tudósok egyébként bizonyítják is, hogy a hosszú életkor a vadembereknél összehasonlithatla- nul gyakoribb, mint a műveltebb népeknél. Hogy miért? Azt most itt nem részletezhetem. De a látóképességre nézve felemlítem, hogy a szabad természetben élő embereknek látása nálunk is erősebb, hosszabb ideig tartó és élesebb, mint a városi, főleg a négy fal közt élő embereké. Egy újság bizonyos szerecsen asszonyról beszél, aki 1906. évben halt meg. Ez az asszony élénken visszaemlékezett arra a napra, amelyen Washingtont látta. Rokonai beszélték, hogy ez az asszony legalább 135 éves volt. Állítólag sok szerecsen van a világon, aki az 1818. évi csatában küzdött. Humboldt tudós Délamerikában aggastyán szerecsenek- kel beszélt, akik pompásan láttak. Tanúja volt egy indián halálának. Az indián 145 éves volt. És csak 130 éves korában vesztette volna el a látóképességét. Ugyanez a tudós írja. hogy Dél-Amerikában való öt évi tartózkodása alatt sohasem látott kancsal szemű embert. A jó látóképességnek kitűnő példája különben egy Work Dávid nevű ur. Ez az öreg ur 107 éves és községében még mindig kiváló szerepet játszik. A látóképessége pedig kitűnő, kifogástalan. * Fájdalom, az ilyen hosszú életkorok ma már ami körünkben — csudaszámba mennek. Talán ritkábbak, mint — a fehér holló. Ha akad egy-egy, akkor már az újságok — mint ritka számba menőket — hirdetik. Vannak azonban ami körünkben is öregek, sőt aggastyánok is, akik még mindig jól látnak. A minapában olvastam, hogy bizonyos nagymama, öreg, tisztes asszony megkérte unokáját, hogy fűzné be a cérnaszálat a tű fokába. Az unoka sokáig bajlódott a cérnával. A türelmetlen nagyanyó elvette tőle és a legkönnyebben tűzte bele a tü fokába a cérnaszálat. Más eseteknek is vagyunk vagy voltunk tanúi. De bizony ezek az esetek ritkulnak. Szaporodnak azon öregek száma, kik bizony mire megvénülnek... gyengén látnak. A pápaszemeknek nagy a kelendőségük. Már a falvakban is közönséges, mindennapi dolog. A természet emberei, életüket a szabadban töltő munkás emberek látóképessége is — hamar gyengül... Nem vigyázunk eléggé szemünkre. A sok pipafüst. A rossz, poros szobalevegő. A szesz... pálinka, ital mind rontják az emberek látóképességét. Pedig a szem Isten legszebb, legdicsőbb ajándéka. Az emberi szervezet gyémánt kiadása. Spektátor. A M E R I K A. Mit szerzett Tóth Konrád „odaát“ ? Amerikában, vagyis: »odaát«, nem röpdösnek a sült galambok, amint ezt Tóth Konrád rábapatonai legény esete is bizonyítja. Tóth Konrád kivándorolt, hogy meggazdagodjék. Azt hitte, hogy ott hull az arany s két marokkal szedheti. Nem lehetett visszatartani. Elment. Eladta házát, pénzzé tette bútorát s vagyo- nán egy hajójegyet vásárolt. Kijutott az Ígéret földjére. Keservesen tapasztalta azonban, hogy nehéz, küzdelmes ott az élet. Küzdelmesebb, mint odahaza. A legundoritóbb munkát kellett végeznie a legsilányabb bérért. Nem tudott belőle táplálkozni sem. Mert Amerikában drága az élet. Sanyaruan tengett a patonai legény az idegen nép közölt, akik éreztették vele ellenséges indulatukat. Egyszer kifogyott a munkából is. Nem kapott alkalmazást. Közel 40.000 asztalos van munkanélkül Amerikában. Még több kőmives. Mindenütt van elég munkáskéz. S ez a nagy munkakereslet mélyen leszállította az amerikai munkásbéreket. Szegény Tóth Konrád munka s kenyér nélkül maradt. Nyomorgott Santosban. Koldus volt, szeméten hált. Amig a rendőrség ,el nem fogta. Mint egy gonosztevőt állították elő. így került a santosi osztrák-magyar konzul elé. Ez végre pártfogásába vette. A lerongyolt, kiéhezett embert tolonc- kocsin államköltségén szállították haza. Santosból Fiúméba április 19.-én érkezett s innét Rábapano- tára vitték. A kényszerutazása az államnak 284 koronába került. Ez Tóth Konrád rábapatonai legény szomorú históriája. Megjegyezzük, hogy Tóth csak 20 esztendős, életerős, munkabíró legény. S nem tudott boldogulni, munkát kapni. Szégyenletes sorsa szolgáljon a nép okulására. TANÁCSADÓ. Néphivatal Versecen. Dr. Haág Aladár kezdeményezésére Versecen elhatározták, hogy a vagyontalan néposztály érdekeinek istápolására néphivatalt állítanak fel. A néphivatal szervezésére Bauer Vogel Gyula főreáliskolai tanár elnöklete alatt egy szükebb bizottságot küldöttek ki. E kérdéssel mai vezércikkünk bővebben foglalkozik. Mérsékelt áru jegyek. A Szent István ünnepnap alkalmából a magyar királyi államvasutak, valamint a Kassa-Oderbergi vasút magyar vonalainak összes állomásairól — az üzemükben álló helyiérdekű vasutak állomásainak és a szomszédos forgalomnak kizárásával — mind a három kocsiosztályra nézve Budapestre mintegy 30 százalékkal mérsékelt áru menettéri jegyek adatnak ki. Ezen menettérti jegyek folyó évi augusztus hó 18 -20. napjain — az utóbbi napon azonban csak a reggeli órákban Budapestre érkező valamennyi személyszállító vonathoz (expresszvonatok kivételével) fognak kiadatni. A menettérti jegyek 5 napig érvényesek, oly módon, hogy a kiadatás napját első napnak számítva érvényességük az 5. napon éjfélkor lejár; meg jegyeztetvén azonban, hogy a visszatérés legkorábban csak folyó évi augusztus 20-án délután történhetik; korábbi visszatérés esetén e jegyek érvénytelenek. Az utazás megszakításának sem menet-, sem jövetkor nincs helye. Gyermekekre külön kedvezmény nem engedélyeztetik. A méh a szőlőben. Régóta és sok helyen fo- lyih a harc a méhészek és bortermelők között arról, hogy a méh kárt tesz-e a szőlőben vagy se? A. földmivelésügyi miniszter most eldöntötte a kérdést, mert kimondotta, hogy a szőlőterületeken való mé-
