Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-08-11 / 32. szám
252 MAGYAR FÖLDMIVELŐ is. Kölcsönt adtak, és pedig sokszor kontraktus nélkül. Becsületszóra. Ma azt mondanék az ilven kölcsönadásra. hogy erős és alapos volt a személyi hilel. És ez többet ért a váltónál, a bélyeges okmánynál és sokszor a táblázásnál is. Arra kell törekedni, bogy ez a személyes hitel, a becsület, mely ebben az üzérkedő, spekuláló világban teljesen tönkre ment: visszaforduljon. Ez a törvényjavaslat igen alkalmas lesz arra, hogy újra lábra állítsa a személyes hitelt, a becsületet. Mert a megbízható, becsületes embernek hitelezni fognak. Aki annak fog bizonyulni, lesz annak ezentúl is hitele. De más szempontok is vannak. Az a hitelképesség két élű kard. Sok ember nem fűlt volna bele az adósság örvényébe, ha hitele nincs. És megelédett volna a maga mindennapi kenyerével. És nem halt volna meg éhen. Mert sarkalta volna a pillanatnyi, meg a mindennapi szükség a munkára, a takarékosságra. A hitelképesség meg épen azt hajtotta benne, ami bajba, csődbe vitte, az urhatnámságot, a restséget, a divat után való futkosást. — Kelj fel apjuk, mert nincs krajcár a háznál. — Eredj csak kérj kölcsön a Frojmtól. Majd meg adjuk. Ez a kis, magában véve igen jelentéktelen életkép megvilágítja a mai adósságcsinálás egész nagy vizözönét. Arra valók a hitelszövetkezetek továbbá, hogy segítsen a kis emberen éppen a személyes hitel, becsületesség alapján. Ott a hitelszövetkezetekben, a falubeliek, meg a városbeliek tudják ám, mire kell Péternek vagy Pálnak a hitel. Vájjon kirándulásokra, tréfás, mulató estélyekre, cafrangra vagy komoly dologra .... — Igen ám, de ahol nincs ilyen hitelszövetkezet. — Csinálni kell! Ez fogja megteremteni a magyar élelmességet, takarékos, beosztó életmódot igazándiba. De biztos vagyok benne, hogy hitelszövetkezeteken kívül is nem fog a hitelképesség megszorítása oly borzasztó rombolásokat csinálni, mint a hitel teljes szabadsága a kis emberek tűzhelyén eddig csinált. Punktum. Praktikus idömutató. Egy fazekat szinültig kell nedves homokkal megtölteni és azután dugjunk a közepébe egy fenyőtobozt. Ha szép idő van készülőben, akkor a fenyőtoboz pikkelyei kinyílnak. Ha ellenben esős, borús időre van kilátás, az időjósló pikkelyek szorosan bezárulnak. Amilyen egyszerű épp oly biztos ez az időmutató, mert természeti törvényeken alapul. Találós mesék. Kérdés: Ki az, akit az Isten soha sem lát, akit a király ritkán, a népfia pedig gyakran lát? Felelet: A hozzá hasonló. Kérdés: Melyik az a hónap, a mikor legkevesebbet beszélnek az asszonyok ? Felelet: Február hónap, mert a legrövidebb. Kérdés: Miért rágja az eb a csontot? Felelet: Mert nem kap húst. Kérdés: Mi történik március végén ? Felelet: Április kezdődik. VASÁRNAP DÉLUTÁN Mire megvénülünk... gyengén látunk... Az öregség sok-sok gyengeséggel jár. De köztapasztalat szerint a legtöbb öreg ember arról panaszkodik, hogy: — Öreg vagyok én már, látni is alig látok. — Mire megvénülünk, gyengén látunk biz’. E szerint az az általános, közfelfogás, hogy a látóképesség csökkenése az öregedés első fecskéje, hirdetője. De ha a látóképesség fokából, csökkenéséből indulunk ki: akkor bizony rengeteg sok az öregedő, sőt már-már öreg halandók száma. Az emberek közt majdnem lépten-nyomon eli- bünk kerülnek: a kis öregek. Gyerekeket láthatunk hatalmas, nagykarimáju szemüvegekkel. Még nem is ifjak, már a tudós férfiú szemével kandikálnak, hunyorítanak — a világba. Roppant nagy ma a gyenge látóképességü, gyermekek és ifjak száma. Sokan öröklik a gyenge látóképességet szüleiktől. Mások tönkretették szemeiket. Vagy a túlságos sok és oktalan módon végzett olvasással. Többen nagy betegség utójelenségeiként kapták meg a gyönge látást. Az is bizonyos, hogy ma már nem minden emberfia gyenge látóképességü: aki éppen pápaszemet, cwikkert hord. Az ifjak, még a férfiúba szakadt ifjak közt is akad, de mennyi, akik minden áron »tudósokénak akarnak látszani. A tudósok sokat olvasnak. Nem csuda, ha meggyengül a látásuk. Sokat éjjeleznek, »több mécsest fogyasztva, mint szeszt.» Az ifjak is éjjeleznek, dorbézolnak. Ami szemrontó. De vannak afféle »önjelölt« tudósok, akiknek talán nagy, gazdag díszkönyvtáruk is van, dicsekszenek is vele, de újságjuknál más egyebet nem olvasnak. Mégis pápaszemet, cwikkert hordanak. Ezeknek éppen a korai pápaszem viselés rontja talán meg szemük látását. * No de azért általában elfogadhatjuk, hogy bizony a látóképesség csökkenése a korral jár. Mire megvénülünk... stb. És az öregségnek vagy legalább az öregedésnek egyik legérthetőbb intő szózata. De ebből nem következik, hogy az öregség egyszersmint a látóképesség elgyengülését hozza magával. Nem minden öreg, sőt aggastyán gyenge látású. A történetben — különösen az emberi élettel foglalkozókban — számos esetet hoznak fel úgy a régibb korból, mint az újból, hogy kiváló emberek nagyon tisztes kort értek el anélkül, hogy — bár sok gyengeségük volt, jó látásukat, szemük világát elveszítették volna. »És Mózes száz húsz éves volt, amikor meghalt. A szeme nem vala homályos. Az ereje nem rokkant meg.« De Mózesen kívül is sok-sok aggastyánról, öregről fennmaradt a bizonyság, hogy megtartották szemük látóképességét.
