Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-08-11 / 32. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 251 A néptanácsadó intézmény, vagy mint nevezik Néphivatal első és igen szerencsés lépés arra, hogy a kézzel fogható, sőt felénk orditó bajokon segíthessünk. Ha ez intézmény, — amint szeretjük hinni — általános lesz, sok kis embernek áldására fog szolgálni... Sok tövist kivesz majd a nép szivéből és számtalan tövis szúrásoktól megóvja kis embereinket, akiket ma elégedetlen, elkeseredett hangulatban találunk minden téren. Üdvözöljük tehát az első fecskék megérkezését... szivünk egész tiszta örömével. SZÖVETKEZZÜNK-EGYESÜL JÜNK! Fát-beszerzö szövetkezetek. Hát még mi ? Már minden életszükséglet, lélegzésnél... szövetkezzünk ? Mindig csak szövetkezés... Itt is, ott is, mindenfelé. Úgy van! És ne tessék gúnyolódni. Igenis a lélegzésnél is, a jó levegő' és viz előteremtésénél is megteszi majd a maga tenni valóját a szövetkezés. De most csak a fát beszerző szövetkezetről beszéljünk. Mert már ilyen is van! Hazánkban ugyanis évről-évre kevesebb a fűtőanyag. A szénről most nem beszélünk. De a fáról. Gazdag volt egykor ez a haza, egy-egy nagy- vidék fában is. Ma szegénység, sőt nyomorúság fenyegeti a városokat és községeket egyaránt. Hallatlan ára van a tűzifának. És minden valószínűség szerint... ez az ár emelkedni fog. Könnyelműen kiirtották az erdőségeket. Csak későn vettük észre, hogy mi lesz ennek a könnyelműségnek a következménye. Most már itt a famizéria — a faszükség, fainség. Tudjuk tapasztalatból, hogy a nyomorban, veszedelemben, szükségben ... úgy terem az uzsora, akár — a gaz. A famizériával, faszükséglettel... felütötte fejét... a fauzsora is. A fakészletet a tőke, az élelmes spekuláció, a helyzetet kizsaroló üzleti, kalmár szellem nagyon is egy kézbe összpontosítja. Amelyik város vagy község idejében nem gondoskodik fáról, az el lehet készülve, hogy drága meleg szobát fog élvezhetni. Már a múlt évben nagy zavar, kellemetlenség, szükség volt érezhető. A fauzsora mutogatta körmeit. Mi lesz még? És nem csak a méregdrágaság sajtolta a lakosságot, de különösen a lelketlenség, mit a fának szállításában, kimérésében tapasztalhatott egy-egy nagy vidék, város, de község is. Mi lesz még? Mi lesz, ha nem gondoskodunk kellő védelemről a fabeszerzést illetőleg is. E védelem pedig kínálkozik. A fát-beszerző szövetkezetek alakitásával, létrehozásában. Próbákat már tettek. És sikerült. Fát-beszerző szövetkezet már van. És hiteles adatok utján győződtünk meg, hogy az eredmény7 nem csak kielégítő, de fényes is. És pedig több irányban. 1- ször. Jóminőségü fához juthat a lakosság. És lelkiismeretesen kimért, kiporciózott fához. Ez pedig igen fontos dolog. 2- szor. Megmenti a tagokat a kényszerhelyzettől és a fauzsorától. Ha egyszer kényszerhelyzetbe jutunk fa dolgában: el kell fogadnunk amit kapunk. Amit szállítanak. És milyen ez a szállítás. 3- szor. Számokkal van bebizonyítva — péld. Nagykárolyban, — hogy a fabeszerző szövetkezet nemcsak enyhíti a fadrágaságot, de lényeges eredményt is produkál. Egy évben majd kifizeti a — részvényeket. Hát: próbáljak meg ! Mi csak felvetjük az eszmét. A hitelszövetkezetek, meg a fogyasztási vagy más szövetkezetek keretében — meg kell próbálni! Meg kell testesíteni. Szövetkezeti tag. Örüljön-e a kis ember a végrehajtási kedvezménynek ? Már hogyne örülhetne! Ugy-e bár ? Mégis csak nagy szó az, mikor törvény fogja biztosítani abban, hogy bútorára, ágyneműjére — szóval az uj végrehajtás módosításban felsorolt dolgokra a végrehajtó rá nem teheti kezét. — De megálljon csak koma, szól egy élelmes kis ember, nézzünk jól bele a dolog fenekébe. Hiba van a kréta körül .... — Hogy-hogyan koma? — Hát korai és nem egészen alapos ami örömünk. A kis embereken — látszólag segítve lenne. De ha ez a törvény életbe lép ... . bizony a kis embernek akkora hitele se’ lesz, mint ma la. Pedig bizony ma se’ nagyon van. — Mond valamit, koma. — No hát! Aszmondok, hogy baj lesz ám, ha a szegény ember motyója olyan »ne nyúlj hoz- zám«-má változik. Mert ugyan ki bolond neki hitelezni. És ki bolond, hogy be ne csapja hitelezőjét, mikor módja és ótalma van rá. Ha pedig nem kap hitelt a kis ember, bizony sokszor karó közé kerül. De még mennyire. Meg aztán! A kis ember még jobban alfélé almába esett féreg marad. Meg lesz kötve keze, nem tanulja meg az életben annyira szükséges élelmességet. Pedig szemesé az élet. — Bizony erre gondolni se gondoltunk koma. — Hát én meg gondoltam, szólott közbe a tanító ur. Nagyon is gondoltam. Különböztessük meg a dolgot. Akkor tisztábban is fogunk látni. Aki jól tud különböztetni, az fog Ítélni is. Hitelre minden bizonnyal szüksége van a kis embernek. De másnak is. A hitelt ismerték apáink
