Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-08-11 / 32. szám
250 MAGYAR FÖLDMIVELŐ főleg a franciákat. Azzal gyanúsítják a franciákat, hogy el akarják venni országukat. Más európaiat nem igen bántanak. Mert félnek, hogy akkor az európi hatalmak ellenük támadnak, kikötőjüket bombázni fogják. De rosszul számítanak. Mert igy is megkapják a magukét, pl. a spanyoloktól is. Sok spanyol alattvaló is odaveszett. Könnyen háború keletkezhetik tehát e szomorú esetből, mert a nagyhatalmak egyetértőén fognak eljárni. — Vilmos és a cár találkozása. Tehát megtörtént a svinemün- dei találkozás a tengeren. Vilmos császár elébe ment felséges vendégének, a kivel aztán együtt hajózott be a kikötőbe Hogy mi a célja, mi lesz az eredménye e találkozásnak, arról sokat beszélnek a világpolitikusok. Majd elválik. — A bolgár fejedelem királyunk ő felségét Ischlben, hol pralkodónk most nyaral, meglátogatta. — A marokkói veszedelem. Franciaország és Spanyolország immár négyezer katonát küldenek Marokkóba. A csapatok Kazablankában szállnak partra és ott maradnak, megszállják a kikötőt és várost, mig elégtételt nem kapnak a mészárlásokért. — Folyóba zuhant vonat. Nagy vasúti szerencsétlenség történt Francia- országban. Leszakadt egy vasúti hid a rajta elrobogó vonat súlya alatt. Ötven utas lett áldozata ennek a szerencsétlenségnek és szomorú sorsukat még szomorúbbá tette rettenetes haláltusájuk. Egy vasúti kocsiban összeszorongatva lelték halálukat mindannyian. amikor a vonat egy része s ezzel az ő kocsijuk, lezuhant a mély folyóba, ők bezárt ajtók, ablakok mellett voltak és kerültek a hullámsirba. A hatóság gyorsan megjelent a helyszínén és vihar- edzgtt francia halászok siettek elő a környék minden résziéből, de hiába, mert az áldozatok közül senkit sem lehetett megmenteni. Néphivatal. Régen várjuk az első fecskék érkezését. Már mint az olyan intézmények alkotását, melynek cimét tent leirtuk. Arról kapunk hirt, hogy Versecen néphivatalt szerveznek, állítanak jólelkü, a kis embereket szerető férfiak. Mi célja, mi törekvése lesz e néphivatalnak ? Nagyjából éppen az, amiről mi már tiz esztendeje Írunk. Amiért évek óta — úgyszólván izgattunk... Néptanácsadókra, néphivatalokra olyan szüksége van ami kis embereinknek, akár a mindennapi kenyérre. Hiszen éppen a múlt hetekben fejtettük ki nyíltan, leplezetlenül e kérdésben való véleményünket. Napnál világosabban kimutattuk, hogy a kisember nálunk azért martaléka mindenkinek, mert a §-ok útvesztőjében már moccani se tud. Örülünk, hogy más lapok is átvették cikkeinket, (ha egyesek minden forrás megnevezése nélkül is,) mert ezzel csak eszméink terjedésének megvalósulását vihetjük közelebb. De örömünk még nagyobb, mikor olvassuk, hogy már érkeznek az első fecskék; a néphivatalok vagy néplanácsadók intézményét már kezdik nyélbeütni, szervezni... Csak tovább! Csak rajta, megállás nélkül. Ismételjük, hogy bajaink fő forrása, sőt a kivándorlás egyik nem kicsinylendő rugója ami igazságszolgáltatásunk, ami közigazgatásunk szervezetének méhéből táplálkozik, erősödik. Ami igazságszolgáltatásunk, ami közigazgatásunk mig egyrészt alapos, gyökeres megújhodásra vár: addig másrészről népünket és különösen az uj generációt nevelnünk, oktatnunk kell a polgári jogok és kötelességek megértésére, tudására, alkalmazására. E nélkül valódi, művelt és helyes alapon berendezett békés, munkás socialis társadalmat ne is várjunk. Már útban vagyunk. De mintha még mindig megkötné ez ország bölcseinek kezét valami láthatatlan szellem... Az a szellem, mely mindig a »modernt<r, mely mindig az »egyenlőséget« a testvériséget kiabálja, de valójában e szent eszméknek gyakorlatban — kerékkötője, méltatlan képviselője. Valóban művelt és okosan berendezett socialis társadalmi életre csak akkor számíthatunk, ha az igazságszolgáltatásnak, a közigazgatás minden legkisebb ágának gyakorlata nem a kizárólagos megtorlás, a hivatalos »elégtevés«, de a »megelőzés« (tudós nyelven prevenció) hatalmas fegyvere lesz. A megelőzés eszközei százakat és százakat hozott volna vissza már eddig is azon lejtőről, útról, hova őket a megtorlás és a rideg §-sok a szó teljes értelmében belekergették... A rideg §-us, ami közigazgatási eljárásunk éppen a bajnak csirájával nem törődik. Nem nevel, nem javít, belátásra, erkölcsi megbánásra alig vezet. Hanem inkább kerget, sokszor üldöz, legtöbbször elkeserít és az elégedetlenségnek, a gyűlöletnek legelső sorban hivatalos terjesztője. Nem, igy tovább nem maradhat. Addig is, mig népnevelésünk helyesebb irányának nyomait láthatjuk... mig a modern igazságszolgáltatást az élet és a tapasztalat megújhodásra kényszeríti,: segíteni kell a kisembereken.
