Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)

1907-08-11 / 32. szám

250 MAGYAR FÖLDMIVELŐ főleg a franciákat. Azzal gyanúsítják a franciákat, hogy el akarják venni országukat. Más európaiat nem igen bántanak. Mert félnek, hogy akkor az európi hatalmak ellenük támadnak, kikötőjüket bombázni fogják. De rosszul számítanak. Mert igy is megkapják a magukét, pl. a spanyoloktól is. Sok spanyol alattvaló is odaveszett. Könnyen háború keletkezhetik tehát e szomorú esetből, mert a nagy­hatalmak egyetértőén fognak eljárni. — Vilmos és a cár találkozása. Tehát megtörtént a svinemün- dei találkozás a tengeren. Vilmos császár elébe ment felséges vendégének, a kivel aztán együtt ha­józott be a kikötőbe Hogy mi a célja, mi lesz az eredménye e találkozásnak, arról sokat beszélnek a világpolitikusok. Majd elválik. — A bolgár feje­delem királyunk ő felségét Ischlben, hol pralkodónk most nyaral, meglátogatta. — A marokkói vesze­delem. Franciaország és Spanyolország immár négyezer katonát küldenek Marokkóba. A csapatok Kazablankában szállnak partra és ott maradnak, megszállják a kikötőt és várost, mig elégtételt nem kapnak a mészárlásokért. — Folyóba zuhant vonat. Nagy vasúti szerencsétlenség történt Francia- országban. Leszakadt egy vasúti hid a rajta elrobogó vonat súlya alatt. Ötven utas lett áldozata ennek a szerencsétlenségnek és szomorú sorsukat még szomo­rúbbá tette rettenetes haláltusájuk. Egy vasúti ko­csiban összeszorongatva lelték halálukat mind­annyian. amikor a vonat egy része s ezzel az ő kocsijuk, lezuhant a mély folyóba, ők bezárt ajtók, ablakok mellett voltak és kerültek a hullámsirba. A hatóság gyorsan megjelent a helyszínén és vihar- edzgtt francia halászok siettek elő a környék minden résziéből, de hiába, mert az áldozatok közül senkit sem lehetett megmenteni. Néphivatal. Régen várjuk az első fecskék érkezé­sét. Már mint az olyan intézmények alkotá­sát, melynek cimét tent leirtuk. Arról kapunk hirt, hogy Versecen nép­hivatalt szerveznek, állítanak jólelkü, a kis embereket szerető férfiak. Mi célja, mi törekvése lesz e néphiva­talnak ? Nagyjából éppen az, amiről mi már tiz esztendeje Írunk. Amiért évek óta — úgy­szólván izgattunk... Néptanácsadókra, néphivatalokra olyan szüksége van ami kis embereinknek, akár a mindennapi kenyérre. Hiszen éppen a múlt hetekben fejtettük ki nyíltan, leplezetlenül e kérdésben való vé­leményünket. Napnál világosabban kimutat­tuk, hogy a kisember nálunk azért martaléka mindenkinek, mert a §-ok útvesztőjében már moccani se tud. Örülünk, hogy más lapok is átvették cikkeinket, (ha egyesek minden forrás meg­nevezése nélkül is,) mert ezzel csak eszméink terjedésének megvalósulását vihetjük kö­zelebb. De örömünk még nagyobb, mikor ol­vassuk, hogy már érkeznek az első fecskék; a néphivatalok vagy néplanácsadók intézmé­nyét már kezdik nyélbeütni, szervezni... Csak tovább! Csak rajta, megállás nélkül. Ismételjük, hogy bajaink fő forrása, sőt a kivándorlás egyik nem kicsinylendő rugója ami igazságszolgáltatásunk, ami közigazgatá­sunk szervezetének méhéből táplálkozik, erő­södik. Ami igazságszolgáltatásunk, ami közigaz­gatásunk mig egyrészt alapos, gyökeres meg­újhodásra vár: addig másrészről népünket és különösen az uj generációt nevelnünk, oktatnunk kell a polgári jogok és kötelessé­gek megértésére, tudására, alkalmazására. E nélkül valódi, művelt és helyes ala­pon berendezett békés, munkás socialis tár­sadalmat ne is várjunk. Már útban vagyunk. De mintha még mindig megkötné ez ország bölcseinek ke­zét valami láthatatlan szellem... Az a szellem, mely mindig a »modernt<r, mely mindig az »egyenlőséget« a testvérisé­get kiabálja, de valójában e szent eszmék­nek gyakorlatban — kerékkötője, méltatlan képviselője. Valóban művelt és okosan berendezett socialis társadalmi életre csak akkor szá­míthatunk, ha az igazságszolgáltatásnak, a közigazgatás minden legkisebb ágának gya­korlata nem a kizárólagos megtorlás, a hi­vatalos »elégtevés«, de a »megelőzés« (tudós nyelven prevenció) hatalmas fegyvere lesz. A megelőzés eszközei százakat és szá­zakat hozott volna vissza már eddig is azon lejtőről, útról, hova őket a megtorlás és a rideg §-sok a szó teljes értelmében beleker­gették... A rideg §-us, ami közigazgatási eljárá­sunk éppen a bajnak csirájával nem törődik. Nem nevel, nem javít, belátásra, erkölcsi megbánásra alig vezet. Hanem inkább ker­get, sokszor üldöz, legtöbbször elkeserít és az elégedetlenségnek, a gyűlöletnek legelső sorban hivatalos terjesztője. Nem, igy tovább nem maradhat. Addig is, mig népnevelésünk helyesebb irányának nyomait láthatjuk... mig a mo­dern igazságszolgáltatást az élet és a tapasz­talat megújhodásra kényszeríti,: segíteni kell a kisembereken.

Next

/
Thumbnails
Contents