Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-08-11 / 32. szám
Hétröl-hetre. Itthon. Próbaképen. A gazdaközönség régi idő óta, mindig hangosabban nógatta a hadügyminisztériumot, illetőleg a kormányzatot azért, hogy a szegény ember katona fiait a nagy munkaidőre, aratásra szabadságolja. Nos, megtörtént. A hadvezetőség az aratás idejére próbaképen — a mezőgazdasággal foglalkozó katonákat szabadságolta. Még pedig a julius 15—18-ika közötti nyolc napra. A honvédelmi miniszter most közigazgatási utón akar tudomást szerezni az eredményről. Hogy ugyanis bevált e az intézkedés. Meg kinél dolgoztak a katonák? Saját földjükön e, avagy napszámba? Hát a hadvezetőség meg fog győződni, hogy ez intézkedés bevállt és elismerést érdemel. És még jobban be fog vállni, ha a hadvezetőség jól bele néz a dolog velejébe és a tapasztalatokat arra használja fel, hogy eredményessebbé és véglegessé tegye ez intézkedést. Meg fog történni pedig ez akkor, ha a hadügyvezetőség változtat a szabadságolás időpontján; 2-szor ha nem 8, de 14 napra szabadságolja a katonákat. Miért? Feltétlenül igaz okból. Julius 15-ig ugyanis már-már kész az aratás legtöbbször és sok helyen. És mert a nyolc nap határozottan elégtelen arra, hogy nyugodt, befejezett munkát végezzenek. A szabadságolás idejét legjobb lenne tehát egyes vidékek gabonaéréséhez osztályozni. A nyolc napot pedig megtoldatni. A gazdák most emlegetik a kukoricatörés idejét is ... . és az ezen időre való szabadságolást. De csak lassan, fokozatosan .... Lassan járj, tovább érsz. A próbának elég ha egyelőre az első feltételben jelzett folytatása következik. A bor ára emelkedik. A bor ára emelkedik, ezt a hirt halljuk innen-onnan. Sőt eseteket tudunk, hogy már a bekövetkező szüretre tetemes áremelkedéssel kötések is történnek. A szőlős gazdákat eddig is nagyon nyomta, sőt veszélylyel fenyegette, mert nem tudták értékesíteni boraikat, vagy ha értékesítették olyan árban kellett elvesztegetniök. melyek úgyszólván a befektetést alig hozták meg. Most azonban a szőlő-munkáltatás megnehezedése, a napszám hallatlan emelkedése ... de az általános termés kilátás is úgyszólván kényszerítő hatással lépnek fel arra, hogy a bor ára emelkedjék. De sok helyen igen gyenge vagy semmi termés sem lesz. Rósz telelés, jég, peronoszpora, lisztharmat, fakó rothadás .... és mjminden szőlőbetegség emészti a szüreti kilátásokat. A kiegyezés tehát meg lesz. A monarchia két országának főminiszterei megjelentek Ischlhen, az üdülő agg királynak jelentették, hogy a kiegyezés kérdését a megoldás útjára terelték. Az az a kiegyezés tehát — meglesz. Hát a kvóta? A kvótában, vagyis abban az életbe vágó kérdésben, hogy a közös háztartásban — melyben az osztrák sógorékkal vagyunk — mily arányban vesz részt országunk — ismét a király döntött. Tehát újévig még csak annyit fizetünk, amennyit — eddig fizettünk. Hogy aztán? Az még a küzdelmek és csatározások kérdése. A külföldön. Vámháborunk Szerbiával. 1905 december hava óta vámháboruban vagyunk Szerbiával. Az az, hogy bizonyos terményeket nem enged a kormány magyar területre behozni. (Pl. élőállati termékek, husnemüek.) Történt ez azért, mert a szerbek nemigen szeretik gondozni állataikat. Ragadós betegségben levő jószágaik a mi állatainkat is veszélyeztetik. így hát van ok arra, hogy kész veszedelmünknek útját álljuk. Persze e vámháborut is igyekszenek mind két részről békés utón elintézni. A múlt heteken tárgyaltak ez ügyben a magyar-osztrák, szerb kiküldöttek. De mert a szerbek még most sem mutatnak egy csepp jóakaratot sem arra, hogy az ügy békés utón oldassák meg: Szerbiával nem egyezkedhetünk. — Európaiak mészárlása. Egy afrikai kikötő városban (Marokkó), borzalmas dolgot művelnek a benszülöttek. Gyilkolják az európaiakat, de \
