Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-08-04 / 31. szám
244 MAGVAK FÖLDM1VELÓ Az ember — mint szálló ige tartja — meghajlik a föld és viz felé, mint akinek az orra vére folyik. Ha orrunk vérzik, sokan folyton mosogatják nagyon hideg vízzel az orrukat. Hololt arra kell törekedni, hogy a fejet mentői inkább hátra tartsuk. Makacsabb vérzésnél hideg borogatást kell tenni a fejre és nyakszirtre. Vagy az illető szippantson inkább forró vizet az orrába.. Az is jó, ha betömi or- lyukait vaschlorid vattával. Néha a kar függőleges felemelése is segít. Az orr összeszoritását is ajánlják többen, azaz hogy zsebkendővel (tiszta legyen) 10—15 percig elzárjuk az orron keresztül közlekedő levegőt. Ha azonban vesszük észre, hogy nem akar az orrvérzés elállani, sőt a vér a torokban folyik, akkor siessünk orvoshoz. Sebesülés. Mi a teendő sebesülés esetén ? Tudnunk kell, hogy van vágott, szart, lőtt, harapott seb és zuzódás. A sebszéleknél a legegyenletesebbek a vágott sebek. Azért gyógyul legkönnyebben, ha kellő bánásmódban, kezelésben részesítjük. Jegyezzük itt meg, hogy minden sebnek első, legbiztosabb és nélkülözhetlen orvossága: a seb kitisztítása és azután tisztán való tartása. Balga és még veszélyes eljárás az tehát, hogy a sebre meszet vakarnak, pókhálót tesznek és mindenféle, még meg sem tisztított füveket, poros leveleket tesznek. Első a seb kitisztítása. Azonnal — dezinficiáló, fertőtlenítő szerrel. Ilyenek: legközönségesebb a karbolsav 3—5 százalékos. Ami annyit jelent, hogy egy percent karbolhoz 3—5 percent vizet vegyítünk. Használható még e célra az ecetes viz és borszeszes viz is. A kimosott sebre karbolt teszünk és ezt kendővel, de tiszta, fehér kendővel lekötjük. Ha csak elkerülhetjük a sebet üjjainkkal ne érintsük. A sebet kötés nélkül nyitva ne hagyjuk, mert megfertőztethetik a levegőben levő bacilusok ik. A vérzések elállítása. Hogy állítsuk el a vérzéseket ? Mikor jő elő a vérzés? Ha akár mi okból (vágás, szúrás, hsrapás) akár mely véredény folytonosságban megszakad. De a vérzés előállhat belső okokból is. Legveszedelmesebb az ütőeres vérzés. Mert ha meg nem tudjuk szüntetni, rövid fél óra alatt elvérzést, halált okozhat. Hogy az ütőérből jő a vér, azonnal felismerhetjük, mert lüktetve ív alakban szökik fel a skár- lát piros vér. Okos emberek nem vesztik el lélekjelenetüket, de azonnal és minden zaj nélkül a mentéshez fognak. Elsőben is legyünk tisztában az ütőerek fekvésével. Aztán a sebzett ütőér törzsét nyomjuk le hüvelykujjunkkal. De nem a seben alul, hanem a seb fölött. (Vagyis a szív felé eső részen.) Az ütőér vérzésének elállítása. Vájjon honnan nyugtassuk meg magunkat: megtaláltuk e a kellő helyet? Ezt onnan tudjuk meg: vájjon szűnik e a vér' zés, vagy nem ? Azért is addig kell tapogatva nyomkodnunk, amig csak az ütőérre nem bukkanunk. Mit tegyünk, a vérzés még erre sem áll el f Vagy legalább csillapul? Nem marad egyéb hátra, mint az egész tagot (a seb fölött) szalaggal, vászoncsikkal, vagy szükség esetén kendővel erősen körülkötözni. A szalagot vagy kendőt többszörösen köritsük egymásfölibe. A kendőnél pedig szúrjunk botot a kendő és bőr közé s addig csavarjunk rajta, mig a vérzés el nem áll. Az előbbi esetben célszerű a szalagkötést jó hideg vízzel locsolgatni. Mert ezáltal még jobban összehuzódik. Fődolog a nyugalom és lélekjelenlét is. Ne ijesszük a szegény beteget. Ha vérvesztés folytán, kimerül a beteg, fektessük hanyatt (fej alacsonyan legyen). Mossuk meg arcát hideg vízzel és adjunk neki egy pohárka ó-bort. Meuter. vasárnap délután A zálogházban. A minapában igen jól töltöttem a vasárnap' délutánt az olvasókörben. Az örökké ifjú és megcsontosodott falusi Dani bátyánk végre rávette magát — én nem is tudom hány és hány év után — bement a megye székvárosába. Tehát városban, még pedig nagy városban volt. Ami bizony — tekintve az ő kimozdithatatlanságát — nagy szó ám a mi kis eldugott fészkünkben, már mint községünkben. Alig is vártuk, hogy haza érkezzék, és megjelenjen közötünk az olvasókörben. Nagyon önzők vagyunk mi, számítottunk reá, hogy Dani bátyánk az ő jóizü előadásaival, tipikus tapasztalataival szerez nekünk egy kedélyes estét. Nem is csalódtunk. Egész kötetre való mondani valója volt Dani bátyánknak. Ömlött is belőle a szó, akár a folyton bugyogó forrásból. Nem is lehet azt mind ezen a helyen papírra tenni — bár nem lenne ám érdektelen. Azért én csak azt irom le, mikor Dani bátyánk a zálogházban volt. A fiatalok ugyanis egyre-másra kérdeztek egy- egy mozzanat elmondása után, hogy hát: — Hol volt még, Dani bátyánk? — Hát öcsém, ha akarjátok tudni — a zálog- házban. Nagy meglepetés következett erre. Egyesek felugráltak és Dani bátyánk közvetlen közelébe igyekeztek jutni. — No csak meg ne ijedjenek — szólott engedve a negyvennyolcas hangból az öreg, — ügy történt a dolog, hogy a városba menvén, komám Kristóf, nagyon nekem esett, hogy látogatnám meg az ő fiát, aki kereskedelmi iskolát végzett és akinek most elég kövér fizetést adnak a zálogházi könyvelésért. — Mindjárt tudtuk — kötekedtek a fiuk — mert máskülönben Trézsi asszony... — Elájult lészen, ugy-e bár? — Valami más is történhetett volna.
