Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-08-04 / 31. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 243 a kölcsön története, melynek központja egy la. Egy hivatalszolga túltett nem rég a bíróságon, mikor kimenet azt a kérdést vetette oda a vádlottnak: „Milyen magas lehetett az a kerítés?“ — mely kerítést soha életében nem látta (szerinte). És a vádlott csapdába ment. ' 1 Lefözte a védőjét. A budapesti királyi tábla sok vihart s börtönt látott tolvaj bűnügyét tárgyalta a minapi Védője egy öreg ügyvéd volt, aki eddig csupán polgári pö- rökkel foglalkozott. A vádlottat a tábla, az elsőfokú Ítélet jóváhagyásával, hat hónapi börtönre ítélte. Az Ítélet kihirdetése után az elnök a védőhöz fordult s megkérdezte, óhajt-e perorvoslattal élni. A fiskális erre zavartan lapozgatott a perrendtartás paragrafusai között, még a szemüvegét is feltette, hogy időt nyerjen, de sehogysem tudott kiokosodni a törvényből se. A vádlott egy ideig gúnyos rno- solylyal nézte védője kínos vergődését, végre megszólalt: — Méltóságos elnök ur, méltóztassek megengedni, hogy a védő urnák segítségére legyek. Én ugyanis az Ítélet ellen a 385. szakasz 1. a) pontja alapján semmiségi panaszt jelentek be. — Ezt meg kell röviden okolni, — szólt az elnök. A vádlott legyintett a kezével: — Tudom. A semmiségi panaszt azon az alapon jelentem be, mert ártatlannak érzem magam, vagyis bűncselekmény nem forog fönn. — A bejelentett semmiségi panaszt elfogadjuk, — í mondotta az elnök, azután mosolyogva fordult a védőhöz: — Azt hiszem, a védő ur csatlakozik a védence részéről bejelentett semmiségi panaszhoz'? — Csatlakozom . ., csatlakozom — hebegte zavarodottan a fiskális s azután bosszúsan végignézve a kliensét, ■sietve távozott a tárgyalóteremből... Az üdv hadserege. Az anglusok és az iszákosság. — Egy fiatal leány az üdv hadseregéből. — A kék ruha. Az iszákosság nem csak nálunk pusztit, rombol. Más nemzetek is sorvadoznak e rettenetes járvány láza alatt. Az anglusok is vették észre, hogy bizony a munkás nép nagy mértékben élvezi a szeszt. Szerencséjük azonban, hogy maga a nép olyan érett, hogy öntudatára ébred a bajnak. Aminek örvendetes eredménye, hogy ő maga akar segíteni a bajon. És pedig azonnal és addig, mig nincs minden elveszve. Akik az anglusok közt megfordulnak, csudás dolgot beszélnek arról, mint igyekszik maga a nép meggátolni a szeszes italok rombolását. Hogy-hogy ? fogod kérdezni magyar olvasóm. Elmondom. Angliában egyszerű munkások, fiatal leánykák, öreg asszonyok, aggastyánok városról-városra, utcá- ról-utcára vándorolgatnak. A legnépesebb utcákon beszélnek, úgyszólván papok módjára prédikálnak — az iszákosság ellen. / Hát igazán, ezeket jól nevezik el »az üdv hadseregéinek. Mert nagy üdvösség a hazára, társadalomra, családokra, egyesekre, ha legyőzhetjük a pálinka, a szesz uralmát, támadásait és igazán könyörtelenségét. És Angliában évről-évre nagyobb és nagyobb győzelmet arat az »üdu hadserege« ahogy őket — mondom nevezik. Sok ezer és ezer ember napról-napra belátja, hogy mily borzasztó rabszolgája az italnak. Hogy mily nyomorulttá teszi az embert a szesz. Ezren és ezren megtérnek, lemondanak az ívásról. Érdekes, könyre indító a jelenet, amit egy utas leir. íme olvassátok: Ha nem magam láttam volna, el sem hinném, amit mondok. Pedig úgy volt.^ahogyan leirom. Egy szombat este nagy lárma hallatszott egy ivóból, ahol hajóslegények, katonák, suhancok dor- bézoltak. Benéztem, mi lehet oka. Két részeg atyafi vérben forgó szemekkel ütötte egymást, széklábbal, sörös kancsóval, s az egyik fejéből már csurgóit a vér. Nem volt bátorságos a közelükben lenni, menni akartam én is. Ekkor azonban a néző sokaság sorai szétnyíltak és egy kék ruhába öltözött fiatal leány lépett a verekedők közé. Már-már azt lehetett hinni, hogy a két dühödt ember a leánynak is neki megy. Ámde, mi történt? A leányka odalépett az egyik mellé, megsimogatta a karját, szépen, szelíden, mint a galamb beszélt hozzájuk, ő kérlelte őket, hogy ne rontsák egymást, gondoljanak azokra, kiknek nagy keserűséget okoznak. És hosszasan, sokáig kérlelte őket. A leány aztán azt mondta: »Lássátok, én fegyvertelenül jöttem ide, de erős fegyvert hoztam ide szivemben az igazság szavával!« Ugy-e bár, a magyar ember előtt, szinte hihetetlen ez a jelenet ? Nálunk — a nagy felvilágosodás, szabadság hazájában bizonyosan kicsufolnák. kigunyolnák az ilyen bátor leányt. Mert nálunk a gunyolás igen könnyen megy. Az anglus? Az anglusok pedig felemelkedett lelkülettel odakiáltottak a leánynak — Vivát! Éljen! És siettek a leánykához, hogy segítsenek neki bekötözni a hajós-legény vérző sebét. Ezer és ezer ilyen jó lélek van Angliában, akik ingyen, minden jutalom reménye nélkül szolgálják az üdv hadseregét... Azok a leánykák... abban az egyszerű kék ruhában megtudják szeliditeni — az őrjöngő embert is. Csudás erő, ugy-e bár? Magyar leányok, hol vagytok ?! KÖZEGÉSZSÉG. Első segélynyújtás mezei munka közben. V. Az orrvérzés. A mezőn munka közt is bekövetkezhetik az orrvérzés. Az orrvérzés magában véve nem veszedelmes. Sőt ott, ahol van bőven vér — mint mondani szokás — mérsékelt vérvesztéssel könnyit. És magától is eláll.
