Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)

1907-07-28 / 30. szám

MAGYAR FÖLDMlVELŐ 237 — Megolvasta jól, nagyapó ? — Meg én, jól, fiam. A fiúcska elkomorodott. Mintha beszédes nyel­vét elvágta volna valaki. Az öreg csak nézte, figyelte a gyermeket, de . . . az hallgatag lett, akár a sir . . . Végre nagyapó törte meg a csendet. — És ládd-e fiam, ugy-e, hogy ma is élek. Nyolcvan esztendő viharzott el fejem felett, hogy megőszültem. Nem tizenöt esztendőt adott a jó Isten ... de adott ilyen tisztes agg kort. Melyben — hála legyen érte Teremtő Isten ő szent felségé­nek — ifjan maradt a lelkem ... a szivem. Megér­tem. hogy unokák vesznek körül, akiknek elmond­hatom, bizonyíthatom, hogy Isten kezében van az ember élete és jövendője. Senki más nem tudja a halandó jövőjét . . . A fiú mély érzelmek közt hallgatta ősz nagy-^ apót. aki úgy tűnt fel előtte, mint Isten prófétája, őszbeborult fejjel . . . hosszú, ezüst szakállal ... édesen, de igazságosan hangzó szavakkal . . . — No fejezd be fiam, az olvasmányt — szó­lott végre nagyapó. A fiú olvasni kezdett, de hangja szinte remegett . . . — Bizony megtörtént, hogy a kakukmadár fiatal embernek egyet kakukolt ... és a nyolcvan esztendősnek ... százat . , . — Neked csak tizenötöt . . . nagyapó, szólt közbe — most már derül arccal a fiú. — No látod fiam . . . Csak olvass tovább . . . — Látni való, hogy mily ostobaság ebben hinni. Sokkal üdvösebb, ha a kakuk madárl jól, helyesen megismerjük. És megértjük, mi hivatást szabott ki neki a jó Isten. — A kakuk gerlice nagyságú, hosszufarku ma­dár. Helyről helyre vándorol. Mivel egy-egy helyen csak addig tartózkodik, mig ott a kártékony rovaro­kat elpusztította, tojásait más madarak fészkébe csempészi be s más madarakkal kelteti ki. Igen falánk madár, még a legszőrösebb hernyót is meg­eszi. Távozása után a legszorgosabb kutatás mellett sem találunk hernyót, araszlót, nagyfej ü gyaponcot, darazsakat, hernyóbábokat. Balga hit az is, hogy a kakuk más madarak tojásaival is táplálkozik. Dacára annak, hogy a kikelt kakukfiókák sok­szor az ártatlan madárkákat fészkükből kiszorítják, a kakuk védelemre méltó, mert mohó étvágyánál fogva több rovart pusztít, mint más tiz madár. — No, látod, édes fiam! — Nagyapó, úgy szeretem ezt a kakuk mada­rat. Csak hallanám már tőle hogy . . . kakuk . . . kakuk! Bodnár Gáspár. Találós mesék. — Kérdés: Kicsoda az az ember, aki még a király előtt is feltett kalappal ül ? Felelet: A kocsis. Kérdés: Kicsoda megy Budapesttől Bécsig, úgy, hogy egy lépést sem tesz és meg sem mozdul ? Felelet: Az országút. Kérdés : Ki hagyja magát meg is égetni a titok meg­őrzése végett? Felelet: A pecsétviasz. Kérdés: Mi az, ami annál nagyobb, minél többet vesznek el belőle ? Felelet: A lyuk. KIS GAZDA. Aratás. Tiz esztendő óta nem volt a magyar népnek ilyen békés, csendes aratása. Bizonyság ez a jelen­ség arra, hogy ime, békés utón meg tudja még ér­teni a magyar a magyart. Bizonyság arra is, hogy a magyar nép belátta, melyszerint a gazdáknak és munkásnak egymástól való eltávolodása, viszályko­dása egy harmadiknak — és semmi esetve sem nekik — használ. Ez a harmadik pedig — a mar­kába nevetett. No hát elég volt. Vásár után okoso­dik a magyar. Főgimnáziumi tanár mint arató. Az ameri­kai kivándorlás Gömör -Kishont vármegyében meg­tizedelte a lakosságot ugyannyira, hogy a rimamu­rányi-vasműtársulat kénytelen a csekély számú gö- möri munkás mellé galíciai zsidó napszámosokat alkalmazni 3—4 korona napszám mellett. Ámde ezek faji gyengeségük folytán nem bírják a nehéz mun­kát s ezért a társulat legújabban macedón munká­sokat alkalmazott. Ilyen szánalmas viszonyok között a gömöri földbirtokosok drága pénzért sem kapnak arató munkásokat. Ezen a szomorú témán vitatkoz­tak a napokban a rozsnyói úri kaszinóban, ahol He­vesi József rozsnyói földbirtokos panaszkodott: Nincs arató s aki van, az sem ér semmit. Erre a jelenlevő Komoróczy Miklós, a rozsnyói kath. főgimnázium ta­nára, az ismert palóc tudós, fogadást ajánlott Hevesynek, hogy mint aratógazda gyolcsruhába öl­tözve két hétig fog aratni a nyirjesi tanyán, mintegy példaadásul arra, hogy ha kell, tud az úri osztály is szükségből parasztmunkát végezni. Komoróczy ta­nár rendes aratási szerződést kötött teljes ellátás és napi öt forint fizetség mellett. Ezt a bérösszeget egy később meghatározandó rozsnyói jótékony célra ajánlotta föl. Komoróczy tanárnak ez a nem min­dennapi vállalkozása, a dologtól húzódó munkásnépre kétségkívül nagy befolyással lesz, miért is az e hé­ten megkezdődő aratás munkáját érdeklődéssel vár­ják a gömöri gazdák. A nyirjes-tanyai aratást na­gyobb szabású arató-ünnepélylyel fogják befejezni, melyre Hevesy József a gömöri gazdasági egyesü­let tagjait valamint a földmivelésügyi minisztérium munkásközvetitő osztályát is meghívja. Kérelem. Azon kérelemmel fordulunk olvasóink­hoz, hogy nekünk az aratás lefolyásáról rövid, ve­lős tudósításokat küldeni szíveskedjenek. Az arató ünnepek rövid leírását is nagy köszönettel vesszük. Sztrájkoló aratók. Szatmármegyében, Domahi- dán Kaufman földbirtokos gazdaságában sztrájkol­nak a mnnkások. A fölbujtókat és harmincegy ara­tót, kik a szomszédos gazdaságban az aratókat mun­kájukban megakadályozták, letartóztatták. A hatóság fejenkint harminc napi fogházzal büntette meg őket. A vetés. A földmivelésügyi miniszter a gaz­dasági tudósítóktól érkezett jelentések alapján ismer­teti az ország mezőgazdasági állapotát julius 15-éről. A hivatalos jelentés, sajnos, az őszi gabonanemü visszaeséséről számol be, szerencsére azonban a múlt hetek abnormális időjárása országos átlagban nem okozott nagyobb kárt. Az őszi gabonanemü tér-

Next

/
Thumbnails
Contents