Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-07-28 / 30. szám
234 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Egész Amerikában nagy a hőség. Philadelphiában a tűrhetetlen kánikula áldozatai ezrekre mennek. Az egyik amerikai rend évi ünnepe alkalmából a várost az idegen vendégek túlzsúfolták. A mintegy tízezer főre tehető rendtagok felvonulást rendeztek és ez alkalommal százezrekre menő nézőközönség tolongott az utcákon. A tömeg már egymagában is kellemetlen hatású volt egyesekre, ezt azonban a leírhatatlan hőség még fokozta, úgy, hogy röviddel az ünnepély kezdete után a napszurástól már számosán rosszul lettek és összeestek. — A kórházak mihamar megteltek a beszállított betegekkel és még mindig egyre hordták azokat. A betegek hozzátartozói minden oldalról kórházi kocsikért jajgattak. Egyes betegek a napszurás következtében önkívületi állapotba jutottak, úgy. hogy csak erőszakkal lehetett őket megfékezni. Összesen vagy kétezerötszáz ember lett rosszul. A nép és a jogismeret. Ma minden oldalról hangzik a jelszó: — Jogot a népnek! Úgy van! Jogot kell adni a népnek, ha arra megérett. Ha azt használni és a maga, valamint a köz áldására, javára tudja fordítani. Ritkán, talán alig hallhatjuk azt a jelszót: — Ismertessük meg a népet igaz, már meglevő jogaival. De éppen nem hangoztatják azt a másik, igen-igen jelentős kívánalmat: — Ismertessük meg a népet kötelességeivel is. Mert ott, ahol jog van, kötelességnek is kell lennie. Jog és kötelesség oly közös vonatkozásban, testvériességben kell hogy legyenek, akár a test és lélek. Egymás nélkül életről... egymagában igaz jogról és egymagában kötelességről szó sem lehet. Nekünk nagy bajunk, talán sok és minden bajok egyik kutforrása, hogy népünk a maga jogaiban, illetőleg a jogszolgáltatásban teljesen járatlan. Miért mondjuk ezt főbajaink kiforrásának ? Azért, mert népünk napról-napra százszor tesz-vesz olyat, melynek jogi következményeiről legtöbbször fogalma sincs. És nem tesz olyat, amihez talán joga volna; és éppen mert jogát ez irányban nem ismeri... megkárosul, méltánytalanságban részesül. És akkor természetesen azt hiszi, hogy — Meghalt az igazság. Az urak huncutok. Csak a szegény embernek nincs jussa, igazsága. Mert a szegényt még az ág is huzza. . Tessenek csak «rről többször gondolkodni. Szíveskedjenek csak a népet meghallgatni, közéjük vegyülni és előttünk fog állam népünk elégedetlenségének, könnyen fél- revezethetőségének lélektani (természetes) oka, forrása. Úgy vagyunk mi az igazságszolgáltatással igen: Hogy ugyanaz a társadalom, mely nyakra-főre hozza a törvényeket, — elfelejti megtanítani reájuk azokat, kikért pedig a törvényt adja. Nem tanítja meg a polgárt arra, hogy mely feltételekhez tartsa magát. Mit szabad tennie? Mit nem? Ugyanaz a társadalom kíméletlen szigorral szabja ma sokszor az öntudatlanul cselekvőnek is tette következményeit. Nálunk a jogszolgáltatás ismeretét illetőleg igazán furcsa gondolkodás lett állandóvá és uralkodóvá. Nálunk a társadalom, de főleg a rengeteg hivatalos jogászok, prókátorok egész természetesnek tekintik; sőt egyedáruság számba veszik, hogy jogot más, mint a jogász ne tanuljon. A jogszolgáltatásban a közönség, de különösen a nép teljesen járatlan legyen. A jogszolgáltatás kacskaringós §-ait, útvesztőit ne ismerje más emberfia, csak a jogász, a prókátor... Ez a beavatottak titka, mestersége. Mindenki más kontár, aki merészeli a maga joghatárait méregetni. Törvényszéki tárgyalásaink bizonyítanak mellettünk. Hiszen ott valóságos zajos derültséget okoz, ha a vádlott, vagy vádló némi nemű jogi ismereteket árul el. Az újságok, mint ritkaságot kürtölik, hogy a §-hoz is ért. Hát bizony ez fonákság. Perelni, jogot keresni és tisztelni tudó népnél csudálatos és tarthatlan állapot. Nagy és főben járó kérdés tehát: vájjon az uj generáció, a fiatal nemzedék — legalább — rávezethető-e a jogismeretre és másodszor: népünk helyes jogismerete segíteni fog-e azon bajokon, mik eddig éppen a. jog és kötelességek ismeretében való járatlanságból erednek. Mi határozottan mondjuk: igenis rávezethető, és nagyon is itt az ideje, hogy ezeken a bajokon segítsünk. Amit mondunk, annak elejébe is állunk.
