Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-07-14 / 28. szám
218 MAGYAR FÖLDMIYELŐ rületükben a néppel érintkezzenek és ügyes-bajos dolgukat lelkiismeretesen tanulmányozzák. A kiegyezés ügyében még mindig tárgyalnak. Az az talán úgy mondhatnék, bogy a kiegyezés fonalát újból felvették. Furcsa egy fonál biz’ ez. Minduntalan — elszakad. Akár milyen fonal legyen azonban ez a kiegyezési fonal, — Írják a lapok, — a mostani bécsi tárgyalásokkal jobbra vagy balra, de meg kell kötni. Úgy látszik, hogy dűlőre csakugyan a vagy törik, vagy szakad taktikával lehet csak a kiegyezést juttatni. A horvát országgyűlést királyi kézirattal bizonytalan időre elnapolták. A külföldön. Japán és az Egyesüli-Államok közt a feszült viszony napról-napra jobban élesedik. Az amerikai csatahajók ugyancsak csinálják a gyorsaságpróbákat. Roosevelt köztársasági elnök váltig hirdeti, hogy az amerikai hajók sasérozása inkább a nemzetközi béke fentartására szolgál. De ’iszen furcsa békefentartási jelek ezek. — Olaszországban nagy vasúti szerencsétlenség volt. A Turinból érkezett tehervonat ösz- szeütközött egy villamvonattal. Húsz ember megsebesült, négy a halállal vivődik. Az anyagi kár is nagy. — Spanyolországban a kamara elfogadta a választási törvény megújítására (reform) vonatkozó törvényjavaslatot. — Olaszországban is (Ferrara nevű tartományban) agrar sztrájk ütött ki. Most a munkások belátják, hogy izgatóik mérhetlen károsodásba ugratták bele őket. Mert bizony a sztrájknak, mint a bolnak két vége van. — Portugáliában is válság van. És pedig olyan válság, olyan baj van, hogy könnyen nemzetközi bonyodalmaknak lehet forrása. Attól tartanak, hogy trónválság lesz belőle. A Azt hisszük az olvasó tudja, hogy a cikk felé tett jel annyit teszen: paragrafus. A törvénykönyvnek, a rendeleteknek, a szabályzatoknak vannak ugyanis fejezetjei. A fejezetek pedig paragrafusokból állanak. Ezeket a paragrafusokat rövid jellel csak Így Írják: §. Törvényeink, szabályrendeleteink már annyi van társadalmi, törvénykezési életünkben, akár a csillag az égen. A tudós csillagász sokoldalúságával és a prókátorok furfangjával rendelkezzék az emberfia, ha ma már a §-ok tömkelegében el akar igazodni. Útvesztő, bejárhatlan lábirint a paragrafusok birodalma, keveseknek jut osztályrészül a §-ok tekervényeivel megismerkedni. De nem is az a célja e soroknak. Csak éppen az, hogy rámutassunk, menynyire fojtogatja, spanyol csizmába szorítja a hivatalnokokat, a tisztviselőket és egyáltalán mindazokat a | kik velük foglalkoznak, akik ezeknek a teménvtelen §-oknak érvényt szerezni hivatva vannak. Régi-régi igazság, hogy a betű öl. A §-osok betűi meg sokszor megvesztegetik az Ítélet egyenes, természetes országutját, zsarnokai a józan, természetes észnek, hát még a méltányosságnak, meg az emberszeretetnek ... arról nehéz beszélni is. A §-ok ölik meg legtöbbször a legszebb, humánus, szociális intézkedéseket. Teszik kétségessé a legjobb szándékú rendeleteket. És mily gyakran: ott, hol a józan ész göböt oldana, a tiszta, nyílt eset úgyszólván üstökön vezet, ott öl, ront, bonyodalmakat csinál a §-us. Következménye, hogy egy §-ust más tiz, húsz §-ussal kell megmagyarázni, érthetővé, emberségesebbé tenni. De a szeg fejére ... Utaztam a minap. Debrecennél felszáll egy szegén}- asszony, tiszalöki lakos, becsületes neve szerint Fekete Istvánná. Vele együtt lépett kupénkba 10—12 éves fia, amúgy falusi uniformisában. Mint a félénk gerle, úgy húzódott szegény fiú anyjához, aki látszólag nagyon levert, szomorú volt. Alig indult el a vonat, az asszony megszólalt. Jó helyen ül-e, mert ő Pestre utazik. Biztattuk, hogy jó helyen van. Mi is oda utazunk. Hosszabb szünet után újra megszólalt a szegény asszony. — Instálom, nagy bajban vagyunk mi. E fia-' mat hétfőn megmarta a veszett kutya. Az orvos ur küld minket a veszetlségi intézetbe. Bizony, nem tudom, mit mért reánk a jó Isten. E pillanatban érkezik a kalauz. Jegyünket kéri. Aztán bizalmatlanul nézvén a paraszti II. osztályú uti- társainkra ... ott is a jegyet szorgalmazza. Ezek egy Írást nyújtanak át. A kalauz elolvassa. — Miért ültek fel a gyorsvonatra, mikor maguk csak személyvonaton utazhatnak. És harmad osztályban. Lefognak szállani az állomáson. A szegény népség megmeredt. Instállom, reánk parancsoltak, hogy induljunk és a legközelebbi vonattal utazzunk Pestre. Kezembe kaptam az Írást. És abból is meggyőződtem, hogy az irás csakugyan úgy szól: enye- dik és enyedik §-us értelmében a fővárosba szállit- tatik, még pedig §-us értelmében a legközelebbi vonaton díjmentesen és igy tovább. Szelíden én is és két utitársam, debreceni polgárok kérlelni kezdtük a kalauzt, legyen tekintettel a végzetes esetre. A marás hétfőn történt. Ma szerda dél felé járunk. Ha ezt a szegény asszonyt leszállítja, mit csinál ott a fővárosban, éjnek idején érkezvén. Elértük, a kalauz ur gondolkodni kezdett és úgy ítélkezett, hogy beszél a vonatvezetővel. Mi addig vigasztaltuk a szegény asszonyt és megsimogattuk a remegő gyermeket. És az Isten úgy adta, hogy a debreceni polgár tanúskodhatott
