Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-07-14 / 28. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 219 róla, mely szerint megmart szolgájának a beótás következtében ma sem esett semmi baja. Mily enyhülés volt ez a szegény asszonynak, le sem Írhatom. — Szoboszló, egy perc! Ebben a pillanatban belép a kalauz és felhívja az asszonyt és gyermekét, hogy szálljanak ki. — De uram, talán a III. oszt. jegyet ráfizethetjük. Hiszen az irás fedi önt. Abban úgy áll, hogy a legközelebbi vonattal induljanak. Ne vegye lelkére e fiú esetleg bekövetkezhető borzasztó sorsát. Lássa be, hogy ez a szegény nép a fővárosban éjszaka tehetetlenül fog barangolni ... És igy tovább . . . — Nem tehetek róla. A §-us köt. Szállj anak Iri egy — kettő. A szegény asszony könyes szemekkel fogta fia kezét és kiszállottak. Eddig a §-us története. Mi lett aztán a szegény asszonnyal, meg a kétség, bizonytalanság közt levő megmart fiúval, nem tudom. Pedig nagyon érdekel. Püspökladánynál kupémba szállott a vonatvezető és kért, mennék az állomásfőnökhöz és győződnék meg, hogy ő egészen szabályszerűen, t. i. a §-us szerint járt el. Nem mentem. Hanem feltettem magamban, hogy az esetet itt irom le és gondoskodom, hogy ott is tudomást szerezzenek róla, ahol kell. Mert teszek én az olyan §-usra, mely egyenesen vakká teszi a kezelőjét, megköti, hogy embertársának még halálát, szerencsétlenségét is előidézheti, csak éppen azért, hogy a §-usnak elég legyen téve. Barbárság ez és nem civilizáció, nem emberség. Eszembe szökött e percben mindaz, amit 20 éves szerkesztőségem alatt a §-usok körül tapasztaltam. És meggyőződtem most még inkább, hogy §-ussal, szellem, józanság, egészséges Ítélet, szív, emberszeretet nélkül sem közügyet szolgálni, sem pedig a sociá- lis kérdéseket kigöbözni, jól megoldani lehetetlen. Mit érnek a legszebb, a legideálisabb szociális intézmények, ha a végrehajtó közegek minden érzék nélkül §-sokkal ölik, pusztítják ... a nyugodt, igazságos, emberséges szociális közérzetet. (Még nem mondottam el' mindent.) A szerkesztő. Az aratási munkák. Mint a »Magyarországának jelentik, az prszágban minden helyen zavartalanul folyik az arató munka. A beérkezett jelentések szerint az aratók, akik az aratási munkára szerződlek, mindenütt megkezdték az aratást, úgy, hogy a földmivelésügyi minisztérium által összegyűjtött tartalék munkáscsapatra ez idő szerint nincs szükség. Az izgatok nemrég megpróbálták szerződésszegésre bírni a munkásokat, de nem sikerült. így van ez jól. Ha úgy a gazda, mint az aratómunkások komolyan és igazán akarják a békességet, békés munkálkodás van. Az egyetértés növel, az egyenetlenség szétlök, szétver — mondották már a régi bölcsek. A hatóságok is ne a §-us rideg betűivel, de józan belátással, a bonyodalmak kellő áttekintésével méltányos lélekkel oldják meg a felmerült viszályokat, nehézségeket. Csak a napokban volt egy csat- tanós példa arra, mint lehet nyugalommal, tapintattal a legfen)regetőbb vihart elhárítani. o Munkamegosztás — egyesült emelkedés. Darányi Ignác szövetségi elnök közgyűlési megnyitó-beszéde. II. A másik nagy szempont, amely bennünket vezet : a szervezkedés, tömörülés és az egyesülés. El kell ismernünk, hogy mi magyarok a gazdák szervezkedése tekintetében nagyon hátra vagyunk. Ha összehasonlítjuk a mienket más országok gazdatársadalmi mozgalmaival és elért sikereivel, el kell ismernünk, hogy még igen sok a teendőnk. A mező- gazdasági érdekképviselet kérdésévél lesz alkalma a törvényhozásnak közelébb foglalkozni, de ennek az érdekképviseletnek is, mint keretnek, tartalmat csak a társadalmi működés adhat. A viszonyok javulását csak akkor lehet várnunk, hogyha a társadalmi tevékenység közreműködésére számíthatunk. Én azt hiszem, hogy tömörüléssel még a mai nehéz viszonyok között is nagy eredményeket érhetünk el, kezet kézbe téve, vállat vállhoz vetve és félre téve mindent, ami elválaszt és csak azt keresve, ami egyesit bennünket, lehetetlen, hogy működésünk előbb, vagy utóbb sikerbe ne vezessen. Gazdaszövetségünk a szervezkedési munkából is kivette a maga részét. A Központ megteszi mindazt, amit megtehet. A vidéken számos szövetkezet, gazdakör és iskola lépett be tagjaiak sorába, a tagok száma egyénileg is szaporodott. De itt szükség van egy központra, kapocsra, amely összekösse a vidéket és e részben a tevékenységnek még igen tág téré nyílik. Hogyha mindezen nehézségek mellett meglepne bennünket a csüggedés, akkor idézzük fel lelkűnkben az üdvözült gróf Károlyi Sándor emlékezetét. A költő azt mondja: Időzzünk azoknál, Akik máskor voltak, Amit az élet megvon. Megadják a holtak. Kérjünk tanácsot az ő emlékétől, kérdezzük meg az adott esetben, vajon mit szólna ő, ha élne. Mikor például látjuk, hogy szembe állítják a cselédek, munkások, a kisgazdák, érdekeit más társadalmi osztályok érdekeivel, azt hiszem, ha az üdvözült hozzánk szólni tudna, az esetben a felelete az lenne, hogy csak összhangban szabad működni és a társadalmi osztályoknak együttesen kell eljárni a szociális munka végzésben. Ha az alapozó munka szi- ’ lárdan, erősen végeztetik, csak akkor számíthatunk arra, hogy amit erre az alapra építettünk, erősen és szilárdan fog állani.
