Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-07-07 / 27. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 211 A szövetség nyolc évvel ezelőtt alakult meg azzal a céllal, hogy a szövetkezeteket rendhez és pontossághoz szoktassa s a szövetkezetek vezetőinek rendszeres érintkezését lehetővé tegye. A sárospataki tanítóképzőben a szövetség szövetkezeti tanfolyamot szervezett, a melyen a tanító jelölteket fényes eredménynyel oktatták ki a szövetkezetek vezetéséhez szükséges tudnivalókból. A szövetséghez ez idő szerint 76 szövetkezet tartozik 20.135 taggal és 33.647 üzletrészszel. Az üzletrészek 1,600.000 korona értéket képviselnek, a mely összegből 1,192.000 koronát befizettek. A szövetkezetek közel hat millió korona hitelt közvetítettek tagjainak, de a középpontból mind az által csak egy millió koronát vettek igénybe, mert a szövetkezeti betétek meghaladják a három milliót. Következett Andrássy Kálmán református lelkész, szövetkezeti (buji) vezető előadása e címen: tSzövetkezeti ügyünk a felsőbb forum előtt«. Nagy tetszéssel fogadták a tartalmas előadást. Azután Mdiláth József gróf adta elő értékes és korszerű tanulmányát: »Mi különbség van a mezőgazdasági és ipari munkások közt Ritka világosságot vetett a nemes gróf e nagy horderejű kérdésre, melyre eddig kevés figyelemmel voltak a munkás kérdés megoldásának munkájában. Pedig éppen ez a pont az, hol elválik: vájjon ledőlhet e még hazánkban az a korlát is, mely a munkásokat ez időszerint a birtokos osztálytól elválasztja. Hiszen addig, mig ez meg nem történik békés munkálkodásról, falusi jólétről, népünk igazi boldogulhatásáról szó sem lehet. A nagy- értékű tanulmányra mi még visszatérünk. Tapssal és kitörő lelkesedés jeleivel fogadta a hallgatóság a nemes gróf fejtegetéseit. És most került szóba az a nagy, hazánk jelenére és jövőjére egyaránt kiható eszme, amiről vezető cikkünk szól: Az amerikai visszavándorlás kérdése. Erről a kérdésről már mi is megkezdettük 'Cikksorozatunkat. Hétről-hétre fogjuk előadni azokat a módokat, mellyel az egész nemzet — és ebben különösen a szövetkezetek — a hatalmas eszmét diadalra vezetheti. Délben közös lakomára gyűltek össze a közgyűlésen résztvett szövetkezeti tagok. M—r. Munkamegosztás — egyesült emelkedés. Darányi Ignác szövetségi elnök közgyűlési megnyitó-beszéde. I. Tisztelt Közgyűlés! Amidőn évi közgyűlésünket megtartjuk, első kötelességem, hogy hálás köszönetét mondjak igen tisztelt elnöktársaimnak akik a teher nagyobb részét viselték és akiknek működésé- séről csak a legőszintébb elismeréssel kell megemlékeznem az igazgató ur, Bernát István működéséről is, aki Szövetségünk ügyeit folyton előbbre viszi, aki társadalmi és tudományos téren, sőt a törvény- hozás terén is csak tekintélyt és becsülést szerez a Magyar Gazdaszövetségnek. A lefolyt évben tagjaink száma szaporodott kiadványainkat sűrűn keresték, tanácsainkat számosán vették igénybe, bennünket önzetlen közbenjárásra sokan kértek és használtak fel. Azt hiszem mindezen jelenségek olyanok, melyek a Gazdaszövetségünk haladását igazolják. Két jelszó az, mely bennünket vezet; az egyik a munkamegosztás a másik az egyesülés és a szervezkedés jelszava. Ami a munkamegoszlást illeti, ebben mi magyarok meglehetősen hátra vagyunk. Akárhová megyünk, bárhova tekintünk, mindenütt ugyanazokkal az egyéniségekkel találkozunk, nem azért, mnitha azok egvnehányan minden működést, minden befolyást magukhoz akarnának ragadni, hanem azért, mert nincsenek többen, kik a különböző ágazatokban a feladatokat teljesítenék. Hiszen a kormánynak sem az a hivatása, hogy minden téren, mindent maga végezzen, a kormánynak csak kezdeményezőnek kellene lennie s mihelyt egy-egy akció el van kezdve, azt a továbbfejlesztésre a társadalmi működés részére kellene átadni. Ez az én elvem tisztelt Közgyűlés és mondhatom, nagyon örülnék, hogyha minél több teendőt lehetne a társadalomra az eredményes munka kilátásával átruházni. Vegyük csak azt, hogy hányán vannak a mi nehéz viszonyaink között is, akiknek életviszonyai megengednek. hogy anyagi gondok nélkül a közérdek szolgálatára szentelhetnék becses munkaerejüket. De hányán vannak, akik egy ágazat előbbrevitelére szentelikéletöket ? Konstatálnom kell, hogy hazánkban — fájdalom — nagyon kevesen vagyunk, úgy, hogy az ujjainkon lehetne megszámlálni azokat, akik egy-egy fenkölt ügynek szentelik életüket. A gazda- társadalmi akcióknál is mindig ugyanazon kis körre vagyunk szorítva s ritkán lép a sorba újabb és újabb erő. A Magyar Gazdaszövetség is a munkamegosztás elvét követi annyiban, amennyiben tevékenységét főleg a szociális térre irányítja, amivel | egyfelől erősebb, egyöntetűbb munkát fejthet ki, másfelől testvériesen megélhet az Országos Magyar Gazdasági Egyesülettel, amely ugyanezen célokat is szem előtt tartja, de tevékenységét más ágazatokra is kiterjeszti. A szociális kérdést kicsinyelni nem szabad. Látjuk az erupciókat a különböző országokban és az egész földrészen. Vannak erők, amelyek mintegy a föld gyomrában vannak, de azért hatásukat és mozgásukat figyelemmel kell kisérnünk. Épen azért nem kicsinylendő a Gazdaszövetség hivatása, amely első sorban a szociális munkára fekteti tevékenységének súlypontját. Szabadságolják a földmives katonákat. Rendkívül érdekes rendelet érkezett a katonai parancsnokságokhoz, Írja a »Független Újság«. A rendelet, amely eddig nem került nyilvánosságra, olyan parancsot tartalmaz, amely összefüggésben van a földmunkás mozgalmakkal. Arról van ugyanis j szó, hogy a tényleges katonák közül azokat, akik földmiveléssel foglalkoznak, az aratás idejére szabadságolják. Az érdekes rendeletről az alábbiakat sikerült megtudnunk: A múlt héten a hadtestparancsnokságok a hadügyminisztériumtól sürgős rendeletet kaptak, amelyben értesítették, hogy az idei esztendőben mindazokat a tényleges katonai szolgálatban levőket, akik földmiveléssel foglalkoznak, szabad-
