Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)

1907-01-20 / 3. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

21

Am, lássunk tehát tisztán.

Az én lelkiismeretem nyugodt. .. most aztán jöjjön — aminek jönni kell.

M. J. gr.

Levél a szerkesztőhöz.

— Hajléktalan földmunkások. —

Nagy kéréssel járulunk a tisztelt szerkesztőséghez. Szorgalmas olvasói vagyunk becses és jóérzést! lapjuknak, hát hisszük, hogy segítségünkre lesz.

Halljuk ugyanis, hogy az állam itt is, ott is munkás-házakat, hajlékokat szándékozik építeni.

Ha valahol ez áldás és jótétemény, úgy nálunk bizony az volna. Nem kívánunk mi ajándékot, adjon nekünk az állam alkalmat a törlesztésre. Lelki- ismeretesen törlesztjük mi akár negyedévenként is.

Mert ami helyzetünk iarthallan.

Mintegy százötvenen vagyunk, kik úgyszólván hajléktalanok vagyunk. Ami községünk áll úgy egy ezer numerából — kisebb, nagyobb házikókból. A lélekszám azonban meghaladja az 1600-at,

Zsellérek vagyunk mi, mind egytől-egvig föld- mives munkások — vagy kétszázan. De kiadó lakás alig van 80.

Mi hajléktalanok e hazai földön csak legalább egy szobácskáért, tűzhelyért sóvárgunk. Mert mondjuk helyzetünk tarthatlan. Megtörtént már sokszor ebben a nagy községben, hogy ha valamelyikünk felmond, vagy nekünk mondanak fel: akkor három, vagy négy hónap is kell ahhoz, hogy helyet kapjon. És ha kap az is oly szűk és nyomorúságos, hogy a nyári keresményt idönap előtt kell olcsó pénzért eladni, a szó értelmében elprédálni. Az eleség el- fogytával ugyancsak drága pénzen visszavásárolni.

Ezért kell nekünk pusztulni és boldoguláshoz sohasem juthatunk. Hiszen akinek sok gyermeke van — sokszor három hónapig is hajléktalan és sírva kell járkálni egyik utcából a másikba, mig lakást kap és oly drágán, hogy az már igazán lel- ketlenség.

Azért kérjük a mélyen tisztelt szerkesztő urat, hogy becses lapjuk által hívják fel a földmivelési kormány figyelmét ami nyomorúságunkra.

Hazafias üdvözlettel maradok az összes társaim nevében, úgy mint Pálinkás János. Fadd Tolnamegye. Hosszu-utca.

* * *

íme teljesítjük kívánságukat. Köszönjük a bizalmat és ami újságunk iránt kifejezett rokonszen- vüket. így kell egyenes, őszinte és nyugodt szívvel feltárni a népnek ügyes-bajos dolgát és akkor meg kell hogy értse egymást a magyar. És meg kell, hogy értse szavukat a földmivelési kormányzat is, hol igazán tiszta, nemes szándékkal, körültekintő munkássággal azért élnek, azért dolgoznak, hogy a föld népén segítsenek. Minden igazságos ügyet felkarolnak ott. Érről meggyőződést szereztünk. Gondoskodunk róla, hogy óhajtásuk, melyet e levélben kifejeznek, eljusson illetékes helyére, magához a miniszter úrhoz. És hisszük, hogy helyzetüket megvizsgáltatja. Ha pedig segíteni kell és kérésük igazságos — a bajon segítve is lesz. Szerkesztő.

Igaz volna ez ? Olvassuk, hogy a biharme- gyei Tamásda községe elhatározta, melyszerint a kocsmák vasárnap zárva maradjanak. Ilyen határozatokat már hoztak városok, községek, De tudóinkkal csak határozatok maradtak. Mert a belügyminisztérium nem erősítette meg, lévén szüksége a a pénzügyminiszteri tárcának a vasárnapi italból befolyó jövedelemre. Igaz volna-e tehát a hir, amely e dicséretre méltó községnek Tamásdának vasárnapjairól szól. Kíváncsian várjuk az értesítést Tamásda község érdemes bírójától ?

Praktikus őseink, apáink.

Hej, csak praktikus emberek voltak ami őseink, régi öregeink. Tapasztalat volt az ő tudományuk, emberszeretet a vezetőjük minden életrendükben.

Itt van például a gazdasági cselédek költözésének ügye. A kor, melyben élünk ehhez is hozzányúlt. Nem jó volt neki Szent György, meg Szent Mihály napja. Hadd legyen ebben is újítás.

És ime kisül, hogy az újítással valóságos embertelenségbe jutott ami társadalmunk, melyen elébb- utóbb segíteni kell. A B. H. egy gazdától, tehát munkaadótól következő megszívlelni való levelet kapta. Mi is közöljük e levelet.

Szivet és szemet bántó látvány — Írja a levélíró — a gazdasági cselédnép újévi költözése télviz idején, az újévet megelőző és követó öt-hat napon, különösen olyan időben, mint a minő az idei esztendő első napjaiban uralkodott. Saját szemmel láttam, hogy a térdig érő hóban, minden nyom nélkül való utón haladó béres szekeren egyéb nyomorúságos cókmók között két 8—9 éves gyermek rongyokba burkolózva, kucorgott, sirt, az áldott állapotban lévő béresné pedig a harmadik gyermekkel az ölében, a lovak mellett gázolta gyalogosan a havat. Leírni, vagy a leírás ulán az ilyen állapotot elképzelni nem lehet, azt látni kell, csak úgy foghatja löl az ember elméje. És ez az eset nem áll egyedül. Megye- és országszerte igy van ez. A gazdasági cselédség hurcolkodása karavánokat mozgat meg és pedig nem egy határból a másikba, hanem néha 10-20 kilométer távolságra költözködnek és nyomorognak. Ehhez járul még, hogy az ilyen szegény cselédet rendeltetése helyére érkeztekor nem jó ösmerősök, rokonok várják fütött, meleg hajlékkal, hanem a kiköltöztetett elébbi cselédnek szennye és piszokja, képzelhető, milyen egészséget rontó viszonyok tizedelik aztán a mi jó munkás népünket. Ha Budapesten és minden más rendes városban a lakbérleti statumokban benfoglaltatik az a kikötés, hogy a téli (februáriusij negyedben költözködni senki sem köteles, mennyivel megokoltabb volna a vidékre is ezt a szabályt alkalmazni, országosan elrendelni és betartására felügyelni. Sem a birtokos osztálynak, sem a cselédségnek nem volna abból kára, ha a régi időben dívó Szent György- vagy Szent Mihály-napi helyváltozást léptetnének életbe, sőt ellenkezőleg, hasznára válnék mindkét érdekeltnek közvetetlenül, közvetve pedig az országnak és az emberiségnek is.

Hát ehhez nem kell magyarázat. Csak azt mondjuk, amit fentebb irtunk: Praktikus emberek voltak ami öregeink.

MEZEI MUNKA S-Ü Gr 7.

Vármegyei szabályrendelet a cselédlakások tárgyában. Sáros vármegye törvényhatósága — mint lapunknak Írják — uj szabályrendeletet alkotott a gazdasági szegődményes cselédek és munkások lakásáról, a mely főbb pontjaiban a következő: Minden földbirtokos köteles minden családos és állandó alkalmazással biró gazdasági cselédje és hasonló minőségű alkalmazottja részére, a mennyi-